Sherlock Novelláim

-2- Macskák

Sherlock x Olvasó

KeresztNeved - |KN|

______________________________________

Nagyot nyújtóztam az ágyon és végre sikerült kipihenten ébrednem ami nálam ritka. Ránéztem az órára és úgy gondoltam fél tizenegykor már felkéne kelnem.

Ahogy kikeltem az ágyból és döbbenten néztem körül a szobában. Legalább öt macska volt bent és mindegyik elevenen kaparta szét az előtte lévő tárgyat. Csak tudnám, hogy kerültek ide a macskák. Tudtommal nincs macskánk. A papucsomat valószínűleg már szét szedték ezért nem találom. Sóhajtva az ajtóhoz léptem és kimentem a konyhába ahol még nagyobb meglepetés várt.
Mindenhol macskák voltak. Ránézésre még tíznél is többen lehetnek.

-Sherlock Holmes! Miért van a házban egy egész macska tanya? -néztem Sherlock-ra aki a kanapén ülve egy újságot olvasott.

-Fogalmam sincs. -dobta félre az újságot és egy macska kapva az alkalmon, azonnal beleugrott Sherlock ölébe.

-Oké, te vagy a zseni szóval old meg ezt a rejtélyt is.-néztem rá komolyan.

-Miért mindent nekem kell megoldani?-kérdezte költőien.

-Mert nem én vagyok a "tanácsadó nyomozó".

-Attól még te is kiderítheted.

-Ki akarsz akasztani már most reggel?

-Mindjárt dél.-nézett az órájára.

És igen sikerült lefárasztania már most . A macskák csak rátettek egy lapáttal.

-Tudod mit akkor utána járok egyedül!-színleltem sértettséget és vissza mentem a szobámba felöltözni.

Öltözés után azonnal neki álltam észrevétlenül keresni a nyomokat, hogy ez a sok macska miért is van nálunk.

Miközben lefőztem magamnak egy kávét megpillantottam a pulton egy levelet. Kiváncsian vettem a kezembe és elkezdtem olvasni.

"Mit szeret Molly a legjobban?"

Csak ennyi volt a papírra írva. Vajon Sherlock lapra veti a gondolkodását vagy valaki ennyire érdeklődik Molly iránt? Köze lehet egyáltalán a macskákhoz? Szinte mindenki szereti a macskákat úgyhogy ez sem segített.

Elvetettem a feltételezést, hogy Mollynak lehet köze a macskákhoz úgyhogy a kávémba kortyolva néztem a rejtély állataira, de egyszerűen nem jöttem rá. Nem vagyok Sherlock Holmes, hogy egy csettintésre rájöjjek mi állhat a dolgok mögött.

Mialatt gondolkoztam a macskák nem zavartatták magukat és felugrottak minden lehetséges helyre. Vajon Sherlock szereti a macskákat? Végülis miért ne szerethetné? A macskák aranyosak ha nem épp a papucsodat pusztítják el.

Sóhajtva kissé feladva az egészet, kinyitottam a hűtőt némi élelem után kutatva és megakadt a szemem egy tortán. A szemem felragyogott és akkor minden leesett.
Az örömömet elrejtve mentem büszkén Sherlockhoz.

-Molly szülinapja miatt vannak itt a macskák.-jelentettem ki egyszerűen.

-Gratulálok |KN|, meddig tartott míg rájöttél?-kérdezte.

-Oh szinte azonnal rájöttem.-legyintettem hamiskásan.

Sherlock felpillantott rám az újságból amolyan "tényleg?" tekintettel és láttam a szája szélén a huncut mosolyát is.

-Most miaz? Én nem jöhetek rá rögtön szerinted?-tártam szét a karomat.

-Azt nem mondtam, de erre nem jöttél rá rögtön.

-Miből gondolod?-húztam széles mosolyra a számat.

-Már azzal jöttél ki reggel, hogy miért vannak a macskák a házban.

-Az már nem reggel volt.

-Ez igaz, reggel alig bírsz felkelni.

-Ezzel nem csak én vagyok így Sherlock!-néztem rá vigyorogva.

-A kérdés inkább az miért ilyen sok macska van itt? Egy nem lett volna elég?-kezdtem fel alá járkálni.

-Nagyon szeretheti a macskákat.-nézett vissza az unalmas újságra amit ma már vagy harmadszorra kezdhetett el olvasni.

-Jaj ne!-néztem rá kétségbeesetten.

-Mi az?-kérdezte unottan fel sem nézve a lapok mögül.

-Én nem készültem semmivel Mollynak! Mit fog hinni rólam, hogy nem is gondoltam rá és elfelejtettem a szülinapját!-kezdtem sorolni.

-Tényleg elfelejtetted.

-Ezzel nem segítesz!-pillantottam rá szikrákat szóró szemmel.

-Itt egy rakás macska, add oda neki az egyiket.-bökött a macskák felé.

-Az nem jó, miért adjak neki egyet ha az egészet oda adhatnám?-gondolkoztam el hirtelen az ötleten.

-Az egészet?

-Igen. Végülis kevesebb mint húsz macska van itt annyira nem is sok.-néztem körül.

De azért személy szerint nekem sok. Én nem hiszem, hogy együtt tudnék élni ennyi macskával. Max kettő elég lenne.

Itt már Sherlock is normálisan bekapcsolódott és lerakta azt a rém izgalmas újságot a fotelba.

-A tortát szerinted ki vette |KN|?-nézett ki az ablakon.

-Valószínűleg John vagy Mary.-gondolkoztam el, hogy ki lehetett ilyen gondos aki készülhetett Mollynak valamivel.

Sherlock azonnal megfordult és döbbenten nézett rám.

-Ennyire nyílvánvaló?-hitetlenkedett és fejét rázva nézett a szemembe.

-Igen, miért?-csodálkoztam.

-Mert én vettem.-fordult vissza az ablakhoz hátra tett kézzel.

-Oh...

-De csak azért vettem, hogy nehogy azt higgye, hogy nem gondoltunk rá.

-Gondoltunk? De te gondoltál.

-A mi nevünkbe van a torta...és a macskák is.-nézett szét a szoba minden szegletén megtalálható kis cirmosokra.

-Ez szép tőled!-mosolyogtam őszintén.

-Tudom.

-Imádom az őszinteségedet!-nevettem fel.

-Tudom.

A fejemet rázva röhögtem és oldalról láttam amint Sherlock-nak is mosolyra görbült a szája.

A nap vége felé azért sikerült vennem Molly-nak egy normálisabb ajándékot is és mit ne mondjak eléggé meglepődött amikor fel jött hozzánk, de örült.
John és Mary mint kiderült nem is tudtak a meglepetés buliról, csak annyit tudtak, hogy egy kisebb baráti közösséggel köszöntjük fel Molly-t. Hát végülis az történt plusz húsz macska társaságában.

A macskákból meg egy maradt végül nálunk és Molly is vihetett magával amennyit szeretett volna a többi meg vissza került a menhelyre. Mert mint kiderült menhelyről voltak a macskák.

De én őszintén örültem, hogy Sherlock így gondolt másokra.
Ő is megérdemelne egy jó kis szülinapi bulit. Na majd meglátjuk...

Sziasztok! Az első novellámhoz képes kicsit később írtam meg ezt, de itt van 😸
Remélem tetszett 😊

Az a kép meg valami eszméletlen 😂