Grand Hill-i Szálloda

6. A múlt

Joe másnap reggel kilenc órakor ébredt fel. Tudott volna még aludni, de egy fojtogató álom gyötörte, ami olyan intenzíven hatott rá, hogy azt hitte, ha nem ébred fel a láthatatlan kezek valóban megfojtják. Amint kinyitotta szemét a szorító érzés megszűnt a torkában és újra levegőhöz tudott jutni. Ránézett barátnőjére, aki mélyen aludt mellette. Legalább ő nyugodtan pihent az éjjel. Finoman megérintette emelkedő süllyedő vállát, majd kómásan kimászott a zsákból. Bement a mosdóba, hogy arcot mosson, de szomorúan vette tudomásul, hogy tükörbe nem fog nézni, mert az darabokra van törve. Megtekerte a csapot, és egy pillanatra nem értette miért nem jön belőle víz, aztán a fejéhez kapott. Te hülye gyerek! Magán mulatva hagyta el a szobát, hogy nehogy felébressze barátnőjét. Pont abban a pillanatban, lépett ki a szomszéd szobából Tom is.

– Hogy aludtál? – kérdezte szemét dörzsölve barátja.

– Mint a mosott szar. Jó erős volt az a pia, majdnem megfojtott.

– Ja... Mi van?! – nézett rá értetlenül Tom.

– Mindegy. Hagyjuk – legyintett Joe.

– Nálad milyen a WC?

– Miért?

– Az enyémet körbe kenték kulával.

– Menj csak, de csendesen, mert Kristine még alszik.

– Rendben.

Jenny-ék szobájának ajtaja hangosan kivágódott. Alex lépett ki nevetve, Jenny pedig a hátán csimpaszkodva sikoltozott.

– Nem lehetne halkabban?– hordta le őket Joe.

– Ő kezdte! – mutatott Alex a barátnőjére. Tom éppen a kilincshez ért, amikor Kristine kinyitotta az ajtót. Joe bosszúsan csapott az oldalára, hogy sikerült felébreszteniük az édesen szunyókáló szerelmét. Együttérzéssel fogta át a lány derekát majd adott egy rövid csókot a homlokára.

– Bocsika Kristine, ha felébresztettünk – vigyorgott rá Alex.

– Nem ti voltatok, hanem az én drága Joe-om azzal, hogy kimászott mellőlem.

Alex és Jenny gonoszul kacagtak Joe barátjukon.

– Sajnálom – suttogta Joe, de Kristine már nem rá figyelt, hanem a kezében tartott könyvet lapozgatta. Minden szem a poros besárgult dohos szagú könyvre szegeződött.

– Képzeljétek el, hogy tegnap este miután ti kiütöttétek magatokat, én egy percet sem tudtam pihenni. Nem bírtam aludni a vihartól és Joe horkolásától.

– Jaj, kicsim... – simított végig sajnálkozva Joe barátnője haján.

– Ezt a könyvet egy olyan könyvtárban találtam, ami a mi szobánkból nyílt.

Joe felhúzta a szemöldökét.

– Te kimentél a szobánkból az éjszaka közepén?

– Nem! A szobából nyílt egy ajtó a könyvtárba, ami most a fürdőszobába vezet!

– Hogy mi van?! – mindenki egyszerre tette fel ezt a kérdést és néztek úgy Kristine-re mint egy potenciális bolondra.

– Jaj, ne csináljátok ezt! Tudom, hogy hangzik, de nem őrültem meg! Ezt a könyvet onnan hoztam!

– Joe! – Nézett Tom a barátjára – Kristine-nek fantáziadúsabb álma volt, mint neked.

– Még az is lehet, hogy ő fojtogatott – értett vele egyet Joe.