Memories S.M. (Befejezett)

1. rész

-Drágám pont rossz hívtál. Most fogják elengedni Camit.
-Hupsz. Bocsi. Visszatért már az emlékezete?
-Még nem. Arra gondoltam, hogy elvihetnénk hozzánk és mesélhetnénk neki pár dolgot. Hátha így tudunk segíteni.
-Rendben. Ha végeztem Andrew -al megyek. Puszi
-Csók édes.
Nem kellett többet várni 10 percnél, és mehettünk is. Miközben kiértünk az autóhoz megkérdeztem Camit, hogy milyen a kocsim színe.
-Persze, hogy fekete. Imádod azt a színt. Bár ha belegondolunk az nem is szín. A lényeg, hogy ez jellemző rád, ahogy a paradicsom utálat is -nevetett ki. Legalább jó a kedve. Nagyjából fél óra alatt oda is értünk a lakásomhoz. Épphogy beértünk a házba Cami feltett egy kérdést:
-Itt lakunk?
-Hogy érted azt, hogy lakunk?
-Hát mi ketten. Te meg én édes.
Ekkor rájöttem. Azt hiszi mi összejöttünk. Igaz, hogy volt köztünk valami és elcsattant pár csók. De még a szexig sem jutottunk el. Nem volt meg a kellő vonzalom. Én sose voltam belé szerelmes, csak barátként tekintettem rá.
-Cami mi nem vagyunk együtt.
-Hogyhogy?
-Majd rájössz. Azt tanácsolom beszéljünk át mindent és közbe hátha felvillannak az emlékek. Segíteni szeretnék neked, mert a barátom vagy.
-Rendben Shawnie. Hol kezdjük?
-Először menj zuhanyozni, én addig csinálok kaját.
Szófogadóan bement a fürdőbe és vitte magával a táskáját is. Míg ő elkészült főztem ki tésztát. Pár óra múlva jön a kedvesem is, aki imádja a sajt öntetes tésztát. Ezért készítettem azt.
-Micsoda jó illatok terjednek itt. Csak nem megtanultál főzni?
-De de -nevettem boldogan. Camit nem zavarja, hogy nincsenek meg az emlékei. Sokkal inkább felszabadultnak látszik. Miután megkajáltunk leültünk a kanapéra és megkezdődött a hosszú témá tárgyalása.
-Emlékszel mikor és hol találkoztunk először.
-Tizen valahány éves lehettem. És valami játszótér rémlik.
-Gondolkozz! Mi rémlik még? -kérdeztem kissé türelmetlenül.
-Bocsi, de semmi egyéb nem jut eszembe.
-Rendben. Akkor elmesélem.