Memories S.M. (Befejezett)

7. rész

Camila szemszöge:
Mikor felébredtem már sütött a nap. Amikor elalszok reménykedek, hogy másnap mikor felkelek eszembe fog jutni minden. De ma megint csalódnom kellett magamban. Unottan sétáltam ki a kertbe, ahol a többiek megterített asztallal csak rám vártak.
-Bocsi, hogy megvárattalak titeket.
-Ne hülyéskedj. Természetes, hogy negvártunk -mondta Shawn felesége. A nevét sajnos nem tudom, nem mondták el nekem. Így kicsit fura vele beszélnem. De lényegében ismerem és remélem rájövök majd, hogy hogy hívják.
-Mi a mai program? Ma életem melyik részét hallhatom más szájából? -érdeklődtem unottan. Már kezd unalmassá válnom, hogy mást sem csinálok, csak gyötröm magam, hogy jöjjenek vissza az elveszett emlékeim.
-Arra gondoltam, hogy elkísérsz a koncertemre. Reggeli után odamennénk az arénához. Gyalog. Biztos jót tenne neked egy kis friss levegő és helyváltozás -közölte Shawnie a tervét.
-Óh remek! -kiáltottam fel boldogan -Azt hittem már itt fogok lenni a házatokba életem végéig. Mármint nem azért... Szép meg minden, csak nem szeretek bezárva lenni.
-Nyugi Cami. Értjük -nevetett a Feleség. Így fogom hívni míg nem tudom a nevét.
Ahogy megbeszéltük útnak is indultunk. Nagyjából 1 óra séta után oda is értünk. Az emberek már javában készültek az esti koncertre. Egy ideig úgy nézelődtem, mintha sose jártam volna még ilyen helyen. De közbe egy -két dolog beugrott. Éneklés a színpadon, mikor kifestettek a fellépéseim előtt, hogy többször kellett ugyanazt a dalt elkezdenem az egyik próbán, mert a mikrofon recsegett, stb... Shawn és a felesége eltűntek hátul, én Aalival vártam, míg elkezdik végre a próbát. Ültünk csendben egymás mellett és nézelődtem. Hiányos emlékeim miatt kicsit furcsán éreztem magam. De végül is jó volt. Shawnie elpróbált pár dalt, és beállítottak dolgokat. Ezután elmentünk kajálni és csak este jöttünk vissza.