Memories S.M. (Befejezett)

5. rész

Aaliyah szeszöge:
Reggel hívott a bátyám, hogy kéne neki a segítségem. Bár megszokhattam volna mindig akkor hív ha kellek. Én már csomószor segítettem neki, ő nekem sose. A feleségét is nekem köszönheti, mert volt egy hatalmas vitájuk és én segítettem nekik, hogy ki tudjanak békülni. (Persze nem dicsekedni akarok. Andrew a menedzserük és Jake a testőrük is sokat tettek azért, hogy minden rendben legyen köztük.) Mindkettő nagy sztár és imádom őket. Én meg élem az életem modelként.
Hogyan is jutottam el ide? Jah megvan. Szóval délután elmentem Shawnék lakására, hogy ott legyek Camila Cabeloval és beszélgessek vele, amíg Shawnék beszélnek Andrew-val. Imádom Camit is és büszke vagyok arra, hogy a bátyám fedezte fel.
-Szia Cami -köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
-Szia. Te Aaliyah vagy. Azt hiszem.
-Igen az vagyok. Emlékszel rám?
-Valami rémlik. Valami bulin ismerkedtünk meg?
-Igen. El is mesélem, hogy hogyan történt.

Születésnapom volt. Reggel felkeltem, egész nap el voltam foglalva.  Aztán este, mikor beléptem a házunkba, ott sötét volt. Majd a színpad hirtelen fényességbe úszott és felcsendült a zene. Te a színpad közepén mosolyogva énekelsz, és minden ismerősöm a terembe elvegyülve csatlakozott hozzád.
-Boldog Boldog Boldog születésnapot...
-Istenem! Ez hihetetlen! -iszonyú boldog voltam. És csak ezután következett az ajándékok átadása.
-Tessék Aali sok boldog szülinapot kívánok -adtad kezembe a dedikált CD-t és a szegfűt. Az a virág, vagy már a századik lehetett aznap. Visszamentél a színpadra és egy kisebb koncertet adtál nekem. Utánad a színpadot mindenki megtámadta és felváltva énekeltek.
-Csinálunk egy képet? -léptem hozzád, amikor senki nem volt a közelbe.
-Persze -mondtad és már meg is volt. Ezután beszélgettünk egy keveset.
-Hogy érzed magad?
-Eskü ez a legjobb szülinapom. Igaz az összes csodálatos volt, de ez most mindent felülszárnyal.
-Persze hugi, tavaly is ezt mondtad- lépett oda Shawn, majd mikor észrevette hogy nem vele beszélünk, ment is tovább a barátnőjéhez.

-Aki mostmár a felesége? -kérdezte Cami engem visszahozva a jelenbe.
-Igen. A két személy ugyanaz. Szerencsére. Emlékszem, hogy mennyit segítettem neki, hogy együtt maradjanak.
-Mesélsz pár dolgot a feleségéről?
-Persze. Ő is a szülinapomkor ismerkedett meg veled. Úgy igazából, mert előtte találkoztatok már, de  csak futólag. Kedves lány, szép hanggal és nagyon jó előadó.
-Ő is énekes?
-Igen. Őt is Andrew menedzseli. Nem emlékszel rá? Még a házaságukon is részt vettél.
-Nem tudom Aali. Próbálok emlékezni, de nem megy. Sajnálom. Már egy hete felébredtem és még azt sem tudom mi történt velem.
-Nem mondta el senki? -néztem rá hitetlenkedve.
-Nem. Az orvos megtiltotta, hogy bármit is eláruljanak az évem utolsó 2 évéből. Teljesen ki vagyok borulva- dőlt sírva az asztalra. Szegény olyan keservesen zokogott. Ha valaki azt mondja korábban, hogy Camila Cabelot sírni fogom látni, kiröhögtem volna. De most egyáltalán nem nevettem. Odamentem hozzá, átöleltem és vigasztalni kezdtem.
-Cami nyugodj meg! Itt vagyok veled. Minden rendbe fog jönni. -Nem szólt semmit, épphogy csak felnézett rám. Hirtelen ötlettől vezényelve odafutottam a szekrényhez és elkezdtem kipakolni belőle. -Méz, cukor, liszt, sütőpor....
-Mit csinálsz Aaliyah?
-Gondoltam sütünk mézespuszedlit. Minden hozzávaló megvan?
-Nem -nem.  Ez így nem lesz jó. Hol a tojás? -nevetett Cami.
-Óh hogy a..... Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.