Instagram [ᴊɪᴋᴏᴏᴋ] [BEFEJEZETT✔]

♫39♫*

♯Jungkook♯

Idegesen csaptam be a kocsim ajtaját Jimin háza előtt.

Idejövet nem tudom, hogy hány közlekedési szabályt szegtem meg, de magasról teszek rá.

Teszek rá, mert most nagyobb gondom van, mint az, hogy hányan könyvelnek el ,,Idegbeteg" Idolként. Mondjuk teljesen jogos lenne, mert most olyan állapotba vagyok, hogyha bármit meglátok, teljes mértékben elküldöm melegebb éghajlatra.. legyen az tárgy, vagy bármi más.

Felfogni sem tudom, hogy az a köcsög elvetemült rajongó mi a jó búbánatért jelent meg most, sok-sok idő után. Azt hittem, hogy minden rendben van, tök boldog vagyok. Erre mi történik? Megjelenik ez a lapátképű. Kegyetlen a sors, mondták már?

Szerintem éppen rájött, hogy más emberbe nem tud belekötni (és tönkretenni az életét) aztán gondolom meglátta, hogy Jikook real, és egyből jött.

Igen, teljesen ki vagyok akadva. Az egyetlen dolog ami megnyugtat, az Chim, ahogy a kis kezeivel szorosan átölel. Fura, a kis törpe teljesen hatással van rám.

Odamentem Jiminhez és jó szorosan magamhoz öleltem. Ez kell most nekem..ja nem, ő kell most nekem.

Pár percig mozdulatlanul állt, majd visszaölelt.

-Jól vagy?-puszilom meg Jimin haját. Hm, eper illata van. Szerintem epernek fogom hívni, vagy eperseggűnek. Esküszöm, olyan jó segge van. Élek-halok érte.

-Most már itt vagy, szóval igen.-motyogja mellkasomba majd felnéz rám.-De rólad ez nem mondható el.

Ennyire látszik? Remélem nem áll égnek a hajam, vagy nem nézek gyilkos tekintettel.

-Honnan veszed?

-Be vagy feszülve és úgy csaptad be a kocsi ajtaját, hogy csodálom nem tört az le.

-Pedig próbáltam nem túl feltűnően idegeskedni..

-Menjünk be.-kezemet fogva behúz a házba és leültet a kanapéra, ő pedig az ölemben foglal helyet.-Szóval mi a gond?

-Az a lapátképű-jelentettem ki.

-Milyen képű?-néz rám kérdőn, közbe elkezd játszani a hajammal.

-Ez jól esik.-utalok arra, amit csinál.-Elnézést, SangHun-ra gondoltam, csak elneveztem lapátképűnek.

-Hmm..félsz?-kérdezi.

-Igen.-bólintok.-Nincs kedvem azt átélni, amit a múltba. Nem szeretnélek megint elveszíteni.-bújok nyakába.

-Nem fogsz, megoldjuk. Egyébként elmaradt a csókom.-csücsörített.

-Csukd be a szemed és talán megkapod.-úgy tett ahogy kértem. Pimasz mosollyal a szájához érintettem az egyik ujjamat. Felháborodva elhúzódott.

-A szádat kértem, nem az ujjad.

-Ez elég kétértelmű mondat volt, édesem.-mosolyogtam rá.

-Hagyj.-durcásan kiszáll az ölemből, majd a konyhába indul.

-Kérsz inni?-kérdezi.

-Igen, kérek.-leülök a székre és elkezdem nézni ahogy Jimin lehajol és elkezd keresgélni a hűtőbe.

Ilyen látványban nem mindig részesül az ember..

Megbabonázva, tátott szájjal nézem hátsófelét.

Áldom az égieket, vagyis Jimint, hogy most szűk nadrágot vett fel. Tökéletesen kiemeli hátul azt, amit kell.

-Ha befejezted a seggem stírölését, kérlek szólj.

Észre sem vettem, hogy már réges-rég becsukta a hűtőt. Túlságosan elmerültem a látványba.

-Én csak értékelem azt, ami jó.-vigyorogtam ő pedig látványosan elvörösödött. Cuki.

-Szeretnél enni is valamit?-érdeklődött. Határozottan téged.

-Jó lesz egy szendvics.

-Oké.-elkezdi készíteni. Óvatosan a háta mögé megyek és átölelem, fejemet pedig vállára támasztom.

-Megvagyok veled áldva.-puszilok nyakába. Látványosan kirázza a hideg.

-M-Miért i-is?-dadogja.

-Rég foglalkoztak velem ennyire.-puszilom meg ezúttal az állát.

-Szokd meg.-mosolygott.

-Te meg szokd meg azt, hogy állandóan a nyakadon leszek. Szószerint.-kuncogtam majd megint a nyakát pusziltam meg.

-Így nem tudok szendvicset csinálni.-tiltakozik, de közbe megfogja a kezeimet és megszorítja azokat.

-Tetszik, hogy a szavaiddal ellent mondasz a tetteidnek.-újra az állát pusziltam meg.

-Milyen szalámit kérsz bele?-utal a szendvicsre.

-Meggondoltam magam, nem kell a szendvics.

-De hát az előbb.. az előbb éhes voltál.-értetlenkedik, és megfordul.

-Szeretetéhes.-szája szélét puszilom meg.

-Ohh komolyan.-forgatja meg szemét.-Mikor fogsz már megcsókolni?

-Nem tudom, mikor szeretnéd?-incselkedek.

-A lehető leghamarabb.-vágja rá.

-Akkor a holnap jó lesz?

-Ne már..-magához húz és megcsókol. Elmosolyodtam, tetszik, hogy ilyen akaratos lett.

-Mondták már, hogy akaratos vagy?-suttogtam neki, miután pár perc elteltével elváltak egymástól ajkaink.

-Csak fogd be.-pici csókot nyom számra.-És ne legyél feszült SangHun miatt. Kérlek.

-Már rég nem vagyok az.

-Nézzünk valamit.-ajánlja fel.

-Nézzünk. Mit szeretnél?

-Valami mesét.-csillog a szeme.

-Jó.-bólintok.

Chimmel bebugyoláltuk magunkat a takaróba, és elindítottunk a laptopon egy mesét. Ő a mellkasomra feküdve nézte. Én gondolkodtam.

Addig jó, míg SangHun egyáltalán nem ír ránk, és nem kezd el kavarni. Nem nagyon szeretném, hogy szétválasszon minket Chimmel, ezért mindenáron azon leszek, hogy magam mellett tartsam.

Egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. Jimin elaludt a mellkasomon, de a mese még ment. Olyan édes. Biztos nagyon fáradt lehetett, hogy így kidőlt. Nem csodálom, mostanság sok dolga van, ahogy nekem is. Lekapcsoltam a mesét, majd óvatosan az asztalra helyeztem a laptopot.

-Pihenj csak.-pusziltam hajába.-Remélem szépet álmodsz, gyönyörűségem.