Elevator [One Shots]

Wu YiFan&Huang ZiTao|EXO

We Are One

Az EXO mind a tizenkét tagja a backstage-ben volt. Amint vége lett a koncertjüknek és a rajongókkal való pacsizásnak plusz fénykép készítésének odamentek. A légkör nyomott, keveredik benne a feszültség, a szomorúság, értetlenség csalódottság, döbbentség és egy kevés düh/méreg is.

-Nem kellett volna ezt előre bejelentened nekünk? Nem érdemeltük meg volna szerinted azt, hogy előbb meg tudjuk a döntésedet, mint az EXO-L-ek?- szólalt meg hosszú idő után az együttes vezetője, név szerint Suho.
-Úgy gondoltam, mindenkinek jobb lesz, ha egyszerre tudjátok meg a fanokkal. Nem akartam, hogy a koncerten hibázzunk a feszültség miatt.- adta a szerinte megfelelő választ az M - azaz Mandarin- unit vezetője.
-Miért akarsz kilépni az EXO-ból és itt hagyni az SM Entertainment-et?- kérdezte tizenkettejük közül a legfiatalabb. Mindannyian kíváncsian nézték Krist, kivéve egy személyt. Tao szájára tapasztva tenyerét állt és próbált nem sírni.
-Első okom rá, hogy nem fizettek ki engem időben, vagy kevesebb pénzt adtak, de olyan is előfordult, hogy ki se fizettek. Második pedig, hogy szívizom gyulladásom van, adtam be kérelmet a Ceo-nak, hogy adjon pár nap pihenőt, de elutasította, én pedig nem bírom már tovább.- ült le a mögötte lévő padra Yifan és alsó ajkába harapva Tao felé fordította fejét. Torkában egy gombóc keletkezett és érezte, ahogy a szíve kihagy egy ütemet.
-De ugye velünk nincs semmi bajod?- ült le a kínai fiú mellé Chanyeol és átkarolta vállát.
-Veletek semmi bajom sincsen. Jó fejek vagytok, néha idióták, jó poénjaitok vannak, szerettek azzal szivatni, hogy meleget játszotok. Ha rossz kedvem van, akkor mindent megtesztek, hogy mosolyogjak, és most külön kiemelném Kai-t és Sehun-t, mert ők szokták a legviccesebb dolgokat csinálni és mondani, amikor nem forognak a kamerák és csak mi vagyunk. Komolyan szeretlek titeket és nem akarlak itt hagyni, de ha az SM nem enged pihenni és nem fizet rendesen, akkor ezt fogom csinálni. Azt is tervezem, hogy feljelentem az ügynökséget.- karolta át Yifan a mellette ülő Yoda derekát és fejét a másikéra döntötte. Szeme sarkából a unit, aminek akkor még vezetője volt, legfiatalabb tagjára nézett, akit akkor éppen Xiumin, a legidősebb tag, ölelgetett.
-Szerintem jól döntöttél!- guggolt le elé Suho és tenyereit térdeire helyezte, fejét pedig kézfejeire hajtotta. Ők hárman voltak a padnál, Xiumin és Tao az ajtó mellett álltak, Baekhyun Sehun ölében ült körülbelül öt méterre a triótól az egyik széken. Chen, Luhan és Kyungsoo a SeBaek páros mellett ültek a földön. Kai az ajtóval szembeni falnak tolt asztalon ült és tekintete a földön és a padon ülő trió között ingadozott.
-Köszönöm, hogy vezettél Junmyeon!- vezette Kris az ujjait Leader-e hajszálai közé. Csend volt a helyiségben. Egyikük sem szólalt meg. Tudtak volna mit mondani, de inkább hallgattak. Próbálták kiélvezni az utolsó együtt töltött órákat, vagy éppen perceket. Lay volt az, aki megzavarta a csendet azzal, hogy benyitott a helyiségbe. Yifan még a koncert előtt beszélt Yixinggel a döntéséről, mert tudta, hogy a szintén kínai fiú sokkal érettebb a korához képest, és hogy ő nem fújja fel a dolgokat.
-Te miért nem voltál itt?- állt fel Suho és odasétált a bejárati ajtónál állóhoz. Karjaival megtámaszkodott Lay fejének két oldalán és homlokát a fiatalabbénak döntötte úgy nézett mélyen a gesztenyebarna íriszeibe.
-Nekem már Kris elmondta a koncert előtt.- hunyta be pilláit, mert kellemetlenül érezte magát a szemkomtaktus miatt.
-Van még valami amiről tudnunk kellene? És ezt most nem csak tőled kérdem Kris.- sétált oda Kai Kyungsoo-hoz és karjait megfogva felhúzta a földről, majd mögé sétálva hátulról átölelte, fejét pedig nyakának hajlatába bújtatta.
-Ahm... -fordult banda társai felé Junmyeon és ujjait tördelve gondolkozott. - Be kell vallanom, vagyis be kell vallanunk valamit- nyúlt hátra és megfogva a mögötte álló karját húzta maga mellé. -Együtt vagyunk!- kulcsolta össze ujjait Dongsaengje ujjaival. Yixing vezetője vállára döntötte fejét és feszülten nézett a földön ülő emberekre, és a SeBaek plusz KaiSoo párosra. A SuLay páros azt hitte, hogy társaik majd ki fogják gúnyolni őkét és azt fogják mondani, hogy "Ilyenekkel, mint amilyenek ti vagytok, mi nem akarunk egy csapatban lenni!", de helyette csak tíz ember őszinte nevetését kaptak.
-Annyira hülyék vagytok!- lökte meg a páros fiatalabb tagját a Maknae.
-Már miért lennénk hülyék?- kérdezték egyszerre.
-Úgy viselkedtek, mintha tényleg a gyerekeitek lennénk és mostanában rengeteget vagytok együtt.- mosolygott Kris és jobb tenyerét a bal mellkasához tapasztotta ezzel próbálva enyhíteni a szívében terjengő fájdalmat.
-És vakok sem vagyunk, ezért észre vesszük, amikor minden egyes percben minimum kétszer egymásra néztek.- tette hozzá Luhan, aki időközben beleült a mellette ülő Chen ölébe. Jongdae-t és Luhan- Minseok végig szemmel tartotta.
-Tao!- szólította meg az M unit legfiatalabb tagját Kris. Az említett felé fordította fejét, majd amikor meglátta, hogy az, aki szólította, bicentett a fejével, kiment a helyiségből. Yifan is felállt miután leszedte magáról Chanyeol karjait és Dongsaengje után ment. A többiek nem szóltak semmit, hanem csendben beszélgetni kezdtek. Tao a falnak dőlve várta Hyungját, lehajtott fejjel és lehunyt pilákkal. Kris elé sétált és tenyereit derákra helyezte.
-Haragszol rám?- döntötte homlokát az alacsonyabbénak, amikor az felemelte fejét. Zi Tao karjait egymásba fonta a magasabb nyaka körül és elengedett egy halk sóhajtást.
-Nem, csak jobb lett volna, ha nekem hamarabb elmondod. Kicsit szarul esik, hogy Yixing előbb tudta nálam, amikor én vagyok a párod.
-Sajnálom!- adott egy lágy csókott a vele szemben álló homlokára.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!- hajolt a fiatalabb ajkaira.

-Egyek vagyunk?- kérdezte Suho és karját maga elé nyújtotta ki.
-Egyek vagyunk!- vágták rá a többiek és egymáséra rakták kezüket. Egy kiálltás kíséretében egyszerre a levegőbe emelték a karjaikat, majd megölelték egymást. Próbáltak nem sírni, de mindannyiuk szemeiből kicsordult egy-egy könnycsepp. Sehun, Kai, Xiumin és Lay voltak azok, akik a legjobban sírtak. Sehun-t Baekhyun ölelte magához, Kai-t Kyungsoo, Xiumin-t Chen, míg Layt Suho. Kris is a társaival együtt sírt. Egyedül Tao volt az, akinek nem folytak a könnyei.
-Hiányozni fogtok!- törölte meg íriszeit Yifan.
-Te is hiányozni fogsz nekünk!- ölelte meg Sehun.

-Minden nap írni és hívni foglak, és amikor csak tudlak meglátogatlak majd!- búcsúzott Kris a párjától a parkolóban álló autónál.
-Rendben.
-Egyek vagyunk, ugye tudod?
-Tudom. Egyek vagyunk!
-Szeretlek és szeretni is foglak!
-Én is szeretlek!
-Sosem feledem, hogy boldoggá tudtalak tenni
Mint ahogy a mondást sem, "Mi egyek vagyunk!"- mondták ketten teljesen egyszerre.
-Kris! Mennünk kell!- szólt ki az autóból az említett személy managere.
-Pillanat!- harapott bele alsó ajkába.
-Szeretlek!-csókolta meg Hyungját az alacsonyabb, karjaival átölelve a nyakát. Kris a derekát átölelve annyira magához húzta, hogy falevél sem fért volna el kettejük között.
Tao addig visszatartott könnyei utat törtek maguknak, és arca két oldalán végig menve, egybefolytak ajkaiknál. Mindketten sírtak, mégsem szakították meg a csókjukat. Kiélvezték az utolsó együtt töltött másodperceket. Tudták, hogy hosszú ideig nem tudnak majd találkozni, nem tudnak majd egymás közelében lenni, nem tudják majd a másik ajkainak puhaságát élvezni.

Hosszú percek elteltével váltak csak el egymástól és néztek könnyfátyol fedte íriszeikkel a másikra. Kris felemlte bal karját és letörölte szerelme arcáról a könnyeket, majd amint valamennyire eltüntette őket a bársonyos bőrről, visszaengedte maga mellé karját. Tao lábujjhegyre állt és lecsókolta párja arcáról a sós folyadékot. Amikor végzett hátrébb lépett elsőnek csak egyet, majd még egyet, és még egyet. Fejével az autó fele biccentett jelezve szerelmének, ideje indulnia. Mindkettejük arcán megjelent egy szomorú, egyben szerelmes mosoly, amikor utoljára egymás szemeibe néztek. Intettek egymásnak, s Kris megfordulva beszállt a járműbe. A sofőr elindította a járművet, majd sebességbe téve azt, elhajtott. Tao egészen addig figyelte a távolodó járművet, ameddig be nem fordultak a sarkon. Újra eluralkodott rajta a szomorúság és a fájdalom, a könnyei pedig megállíthatatlanul kezdtek folyni. Lábai felmondták a szolgálatot és térdei nagyot koppanva találkoztak a járda kemény betonjával. Arcát tenyerei közé temette és csak úgy volt. Nem érdekelték bandatársai, akik időközben mentek ki az épület elé. Azon rajongók sem érdekelték őt, akik valamilyen oknál fogva az SM Entertainment épülete előtt voltak. Ő csak sírni akart, és kiadni magából minden fájdalmát és csalódottságát.