Forever Happier ✴Bang Chan✴

ii.-buszjegy

Új hét, új esély. Felfoghatnám, így is, de hétfő reggel mindenre tudok gondolni csak a pozitív dolgokra nem. A suli első napja a héten szerintem soha nem lesz a szívem csücske. Ezen morfondírozva léptem át az iskola kapuit, majd kedvtelenül csoszogtam a termünk felé. Arra számítottam, hogy egyedül leszek az osztályteremben egy jó darabig, de meglepődve konstatáltam, hogy Minho és Chan már bent tartózkodtak. Chan a helyén ülve köszönt érkezésemkor, míg Minho a haverja asztalán támaszkodva áll az ajtónak tökéletesen háttal, de megfordult, hisz kíváncsi volt hogy kinek is kellene köszönni. Miután elhagyta a számat a "Sziasztok" köszönésforma, megindultam a helyem felé. Mármint a volt helyemre, és ledobtam a táskám. Már annyira megszoktam hogy a második sor középső padjába ülök Minseoval, hogy nehezemre esett megfogni táskámat és egyel hátrébb taszajtani. Amint kihúztam a székem, akkor vettem észre, hogy a két srác mivel is tevékenykedik.

-Add ide.. Rossz nézni.-vette ki Minho Chan kezéből egy papírdarabot, majd megfordította és megnyalta annak hátúját, így szemem elé tárult a fecni eleje, ami egy buszjegy volt. Konkrétan premierplánban végignézhettem, hogy a barátnőm kiszemeltje egy buszjegyet nyalogat. Én kérdő pillantásokkal reagáltam az egészre, míg Chan kiröhögte barátját.

-Ti mi az istent csináltok?-kérdeztem, de a kérdésem vége egy kissebb nevetésben torkollott.

-Hát az úgy volt, hogy elfelejtettem bérletet venni.-kezdte Minho.

-Akkor miért nem vettél néhány jegyet?- kérdeztem, majd egyből meg is bántam. Elég okoskodónak hatott, véleményem szerint, így utána percekig azon gondolkoztam hogyan mondhattam volna úgy hogy hogyan hangzott volna pozitívabban. (Nyugtassatok meg hogy nem csak én csinálok ilyet)

-Azért nem vettem, kérem alásan,  mert elfelejtettem.-válaszolt Minho.

-Jó... És most mit is csináltok?-ismételtem utóbbi kérdésemet amire még mindig nem kaptam kielégítő választ.

-Várj még nem fejeztem be. Szóval ma reggel szembesültem azzal hogy se bérletem, de jegyem nincs, így kénytelen voltam a sofőrnél venni egy rohadt drága jegyet, hogy bejöjjek IDE.... Ezt úgy.. úgy remélem... Átérzed- nevetett fel majd folytatta.- Mivel egy jegyem van amit nem lyukasztottam ki, ezért próbáljuk a dátumot levakarni róla, hogy hazafelé is használhassam, mert még egyszer nem adok ki ezért ennyi pénzt. Ja meg egy kicsit csóró is vagyok- fejezte be Minho.

-Ezzel több probléma is van-kuncogtam-Egyrészt a mai dátum van rajta, másrészt amúgy se nézik hogy mi van a hátulján, csak azt nézik hogy ki legyen lyukasztva. Ha meg nagyon jófiú akarsz lenni akkor miért nem kérsz kölcsön?

Mindezek után elkezdtünk társalogni a tömegközlekedés csodálatos világáról,  miközben beszállingózott az osztály többi tagja is,  köztük Minseo is, bár drága barátosném még nálam is nehezebben kel, így mint általában, ma is utolsók között érkezett meg. Nem sok szót válthattunk, ugyanis becsengettek.  Mindenki helyet foglalt, ahogy mi is,  majd Minseo sokat mondó tekintettel fordult hátra hozzám, majd Minho felé,  hogy kibeszéljék,  hogy milyen okok miatt maradhatna el az első óra. A tanár megjelenéséig elég kreatív,  olykor morbid okokat találtak ki míg Chan csak mosolygott rajtuk. Olykor-olykor én is, de általában nem figyeltem oda,  mert elvoltam foglalva a gondolataimmal.

Nagyon mély gondolataim által szinte megszűnt a külvilág,  és örökké valóságnak tűnő sötétség árasztotta el az agyamat.

Egy sötét folyosón találtam magam,  melynek nem láttam a végét.  Gyér volt a világítás ám a fényt árasztó eszközt nem láttam.  A folyosó széles volt és végeláthatatlan.  Bal szélen hatalmas fehér ajtók sorakoztak fekete kilincsel ellátva,  míg azokkal szemben pedig bekeretezett képek díszelegtek.

Hi hello~
Ismételten 2 hónap kihagyás után itt van a következő rész. Ez így a második résznél elég gyász. Nem ígérek semmit a következő rész kapcsán de próbálom összeszedni magam.  No de nagyonszépen köszönöm hogy kitartottatok idáig és hogy elolvastátok ezt a semmilyen, fura részt.
Puszi a pocitokra! 😘