KateSyrana a Zenitel túl c. történetével nyerte el a Hónap wattpad sztorija áprilisi versenyét.
Szia Kate,
Vágjunk is bele az interjúba!
Ha jól tudom, 2009-ben írtál először, aktívabban 2014 óta.
Mi ösztönzött, hogy jobban elmerülj az írás világában?
Üdv, mindenki!
Igen, 2009-ben kezdtem, de akkoriban olyan visszajelzéseket kaptam, amik nem voltak támogatóak, így inkább megtartottam magamnak, fejben a történeteket.
Aztán 2014-ben egy netes ismerősöm megkeresett, hogy érdekel e még az írás, mert lenne egy ötlete, egy saját világ kiépítéséhez és örülne neki, ha segítenék neki. Természetesen nem mondtam nemet, főleg mivel nagyon tetszett az alapötlet és annak sokszínűsége. Ráadásul valami teljesen újat alkotni igazi kihívásnak minősült.
Sajnos az óta az illető egy betegség miatt, nagyon fiatalon távozott, részben miatta is döntöttem úgy, ha törik, ha szakad, nem fog kárba menni az, amit másfél éves kemény munkával felépítettünk. És mondhatom azt, azóta születnek újabb és újabb történetek.
Mi a célod íráskor?
Amikor motoszkál bennem egy történet, akkor olyan szinten feszít belülről, hogy muszáj leírnom. Így mondhatni részben az, hogy megnyugtassam saját magam, levezessem az energiákat és mellette az, hogy ne csak én szórakozzak jól és élvezzem, hanem azok is, akik olvassák.
Mi a legnagyobb álmod az írás kapcsán?
Ugyan az, mint bárkinek. Kézbe fogni könyv formájában valamelyik történetemet. Az sem érdekel, ha aztán nem leszek sikeres és nem fogok belőle megélni, csak tehessem fel a polcra.
Honnan jön az ihlet?
Csak úgy jön. Talán őrültségnek fog hangzani, de nálam ez olyan dolog, mintha kinyílna egy ajtó a fejemben, és ami mögötte van azt leírom. Néha csak közvetítőnek érzem magam, nem is igazán alkotónak.
Elég sok műfajban alkotsz, melyik a kedvenced?
Igen, próbálkoztam több félével, de azt hiszem a fantasy áll hozzám a legközelebb, abból is a könnyedebb, amibe lehet bőven humort csempészni. Igazából úgy gondolom, ez a zsáner adja a legnagyobb szabadságot az írónak.
Van író példaképed? Ha igen, miért pont ő?
Robert Jordan. Már óvodás korom óta szerettem a meséket, a képregényeket, de az ő Idő Kereke sorozata volt az, ami totálisan beszippantott a fantasy világába. Elképesztő részletességgel építette fel a saját történetének a hátterét, rengeteg karakterrel és az ő háttér történetükkel, egyedi elnevezések, saját térkép. Sokan Tolkien-t tartják a legjobbnak a részletgazdagság és az aprólékossága miatt, de én azt mondom, Robert Jordan ugyan ezt letette az asztalra, sőt, én az ő világát sokkal jobban szeretem.
Pontosan e miatt próbálom én is a saját történeteimet a lehető legjobban felépíteni és kidolgozni, ellentmondások nélkül, de kétlem, hogy valaha az ő szintjére eljutnék. Azért igyekszem.
Wattpadon is szoktál olvasni?
Régebben elég sokat olvastam, az utóbbi egy évben nem igazán. Az írás nagyon sokat elvesz az időmből, ráadásul hajlamos vagyok arra, ha valamire rákapok, akkor a körül kattog az agyam és a sajátommal nem haladnék. Az Olvasóimat pedig nem szeretném ez miatt elhanyagolni.
Beszéljünk kicsit az alkotásról. Sok művedet publikáltad már wattpadon. Neked van közülük kedvenced?
Nos, nem tudnék egyet sem kiemelni. Mindig az a kedvenc, amit írok, de azért akad néhány, ami kicsit közelebb áll a szívemhez.
Az egyik a Sötét Védelmező, talán azért, mert ez az első, saját történetem.
Ami most épp a második helyet foglalja el az a Szimbiózis.
Sokan tudják rólam, hogy nem szeretem a WP-n fellelhető fanfiction történeteket, aminek az oka, hogy ezek többsége nem karakter és/vagy világ hű.
Na már most a Szimbiózis eredetileg fanfic, legalábbis a világát tekintve, de közben minden karakter és az egész történet az én agyszüleményem. És, ha már itt tartunk jelenleg azon dolgozom, hogy levetkőzhesse a fanfic jelzőt és saját történetem legyen. Persze ez miatt itt-ott alakítanom kell a történeten, de a lényeg nem fog változni.
Mi a legnagyobb kihívás számodra az írásban?
Két dolgot tudnék kiemelni. Az egyik, amivel szenvedni szoktam, azok a harci jelenetek leírása. Próbálom úgy megírni, hogy követhető, "valóságos", és elképzelhető legyen, és közben ne unja szét magát az Olvasó. Nehéz dolog, hisz nem írhatok le minden apró mozdulatot, mert akkor oldalakat tenne ki egy-egy harc leírása, de összecsapni sem szabad, mert akkor nem jön át a vele járó izgalom és feszültség. Nehéz, nagyon nehéz.
A másik nehéz dolog, elengedni egy-egy karaktert, főleg a jók közül, de néha muszáj "megölni" őket. Ezt mindig nehéz szívvel teszem meg. Hiába tudom már az elejétől mi lesz a sorsa, akkor is az utolsó pillanatig ragaszkodom hozzá. Mindig úgy érzem magam ilyenkor, mintha kiszakadna belőlem egy darab. De ez, együtt jár az írással.
A Zeniten túl c. novella, amivel megnyerted a hónap wattpad sztoriját egy megható és szomorú történet egyben. Kiknek íródott? Mi volt a célod a történettel?
Bárkinek, aki szán időt és erőt az elolvasására. A történetem értékelése alatt már leírtam, ez nem sokkal Karácsony előtt íródott, pontosan azért, hogy megérintse a lelkeket. Szerettem volna látni milyen reakciókat, érzéseket tudok kiváltani egy történettel.
Az emberek többsége a könnyedebb, humoros történeteknél mosolyog egy jót, majd tovább lapoz és lehet másnapra el is felejti. De, ha valami olyasmit olvas, ami érzelmileg ütősebb, az mélyebb nyomot hagy. Itt ez volt a célom. A hozzászólásokat olvasva, sikerült is néhány embernél ezt elérnem.
És mivel általában nem ilyet írok, jó alkalom volt arra is, hogy kipróbáljam magam benne.
Köszönjük szépen az interjút, Kate!
Olvasd a könyvet wattpadon, külső link az interjú alatt >>>
Kövesd @KateSayrana-t a wattpadon!
