Hófehér sebhelyek

Messenger csoport, eredményhirdetés

Kissé késve, de meghoztam a játék eredményhirdetését! :3

Köszönöm szépen mindenkinek aki még itt van, velem van, és tamogat! :3 És külön köszönet azoknak akik neveztek a játékra. :3

Na de, mielőtt belekezdek, fontis inföval jönnék; csinálok egy messenger csoportot, ahol tudunk beszélgetni, megtudhatjátok hogy élek-e m3g, mikor lesz új rész, (ahogy magamat ismerem potyainfók is lesznek a könyvekből 😂) meg igazából bármi, még akár össze is kovacsolódhatunk a kis csoportban. :3 Szóval ha valaki benne szeretne lenni az írjon nekem privátban a nevét messengeren, és beleteszem a csoportba. :)

Valamint, kitettem a könyvrt a tavaszi conos watty taliról, szóvsl ha jöttök, vagy csak kíváncsiak vagytok, nézzetek bele. :)

Most pedig jöjjön a játékra beküldött négy darab mű:

(A beillesztés a művek megtalálási sorrendje szerint lesz, nem az eredmény szerint - azt lejjebb láthatjátok. 🙂)

1.: Animehun (és talán Vivvike műve, bár már nem tudom pontosan, 8rjátok meg kommentben légszi. :") Bocsánat, hülye vagyok. 😕)

Megj.: Itt volt oka annak amiért csillaggal vannak megjelölve a párbeszédek, nem pedig gondolatjelekkel. :)

Ikku's POV

Ma reggel alig bírtam kikászálódni az ágyamból, szívem szerint aludtam volna még délig, de tudom hogy mi várna rám a nagybátyám felől. A tükörbe nézve csak a kisírt szemem és az alatta húzódó lilás folt látszik, ami a kevés alvástól keletkezett. Akkor és ott azt hittem ez a nap nem lehet rosszabb a többinél. Hát tévedtem. Az iskolába menet többször is a nap felé kellett fordítanom a fejem, ezzel elérve a kívánt célom, hogy ne aludjak el ott az egyik buszmegállóban. A termünk ajtajából már látom Gou-t aki szokásosan mellettem ül minden Szerdai napon. Könnyedén levágom magam a padba és fejemet az asztalra hajtom.

*Minden rendben Ikku? Talán nem aludtál? -kérdezte Gou, aki mosolyogva figyelte ahogy készülök aludni a helyemen. Válaszul csak elfordítom a fejem az ablak felé, és bámulok ki rajta a gyönyörű szép égre. A csengő hangja rázott ki a bambulásból, és hogy a tanárnő éppen ledobta a könyveket az asztalra. Valahogy nem volt kedvem a matekhoz, egyre inkább csak Gou járt a fejemben, és nem tudtam eldönteni magamban hogy tényleg szeret e, vagy csak egy játék vagyok az életében. Egyszerűen csak olyan kedves. . . És nem nézem ki belőle hogy megbántson. . .

*Ikku! Hé Ikku. . . -hallom lágy hangját ahogy a nevemet suttogja. Felnézek rá, ő pedig a kezemben lévő cetlire néz, amit a verős brigádtól kaptam. A papíron ez állt:

“Ma meg fogod bánni azt hogy valaha is megszülettél! Halálra fogunk verni ha nem jössz el a kicsengetés után a kihalt folyosóra!,,

De jó, ma még ezek is a nyakamra fognak szállni. Gou aggódó arccal néz engem, ahogy összegyűröm a lapot, és a füzetem alá helyezem. Egészen hamar ki is csengetnek, ami azt jelenti hogy ideje indulnom. Már alig látok diákokat, csak egy-kettőt akik kibeszélni jöttek másokat, esetleg együtt sírni. Aztán már csak a verős brigád egyik tagjának a hangját hallom, ami egyre erősödik. Befordultam, és azonnal a fejüket szegezték rám, egy elégedett mosollyal.

*Hát eljöttél te kis szörnyeteg? Mi van a fiúdat nem hoztad? - mondta az egyik megvető hangon, ami kicsit sem volt megnyugtató. Végül az egyik hátulról megfogja a karjaim és elkezdenek verni. Nem érzek mást csak fájdalmat. Sok fájdalmat. Miért kellett nekem ilyen életet kapnom? Hogy így nézek ki, és hogy mindenki megvetésből megver. . . Talán igaza van mindenkinek, meg kell halnom mások boldogságáért. Akkor még Gou is örülne. Végül már a könnyeimmel küszködve kezdem a szemeimet lecsukni, amikor látom hogy a srác hátrálni kezd, és elrohan a többiekkel együtt. Sajnos már nem láttam hogy miért mentek el, mert feladtam a küzdelmet. Kis idő múlva éles fájdalommal a testem minden részén keltem fel, a. . . Nővérnél?