Minden szónak következményei vannak, de minden némaságnak is (Vkook)

6. rész

Pár nap múlva:

Ideje lenne felkelnem. Már majdnem nyolc óra. Gyorsan felöltözök, felkapom a táskám, és kirohanok a buszmegállóhoz.
-Ó, bazd meg.
Épp előttem ment el a busz. Talán még időben fogok megérkezni a következővel. Bár, ki tudja? Csak ott állok. Egyedül. Már mindenki elment az előző buszokkal, akik egyáltalán el akartak menni a suliba. Rettenetesen rossz idő van. Beborult az ég, a napot nem is lehet látni. Lassan elkezd csöpögni az eső. Egyre jobban esik, de nincs hova behúzódnom. Magamra teszem a kapucnimat, és nézem az előttem lévő pocsolyát. Egy összetört, tanácstalan kisfiút látok.
-Basszus miért ennyire nehéz elengedni? -kiáltom hangosan. Amit mindjárt meg is bánok mert a buszsofőr, már meg is érkezett, kinyitott ajtókkal állt előttem, és döbbenten nézett, ahogyan én őt.
-Jó napot! -mondom
kicsit zavarodottan, és leülök az ablak mellé.

Kinézek az ablakon és látom az ablakon lefolyó vízcseppeket. Versengenek egymással. Vajon melyik fog előbb leérni? A bal oldali fog. Ez az hajrá. Jaj ne, miért állt meg. Talán ha megkocogtatom az üveget. Igen ez az. Gyorsabban! Mindjárt benn vagy a célban! De mielőtt véget érne a menet, egymásba folynak. Nagy nehezen megtalálták egymást. Csak egy kis bátorítás kellett nekik. Egy pillanatra megállnak, és folytatják útjukat. De most máshogy, gyorsabban, könnyedebben, mert egymás karjában vannak. Együtt. Boldogan. Ahogyan én is lehetnék. Nagyot sóhajtok, és az ablakhoz támasztom a fejem, ami rögtön átveszi a busz zökötölését.

A sofőr valami ősrégi rádiót hallgat, de egész jók a dalok. Komolyan lenne kedvem táncolni itt a busz közepén. Dehát az íratlan szabályok. A végén még leszállítanának a buszról.

Nagysokára megérkezünk, és berohanok az épületbe, ahol már javában folyik az előadás.
-Elnézést kérek, hogy közbezavartam! -futva már indulok is egy szabad hely felé.
-Nem baj, foglalj helyet!
Ohh, ez kedves volt tőle. Elővesszem a füzeteimet, és próbálok koncentrálni az előadásra. Szememmel keresek valami ismerős félét. Taehyung? Nem! Szakadj már le róla Jungkook. Hányszor mondod még magadnak. Ha érdekelnéd már keresett volna a napokban. Menj a saját utadon, vége van, ennyi. Fuu már megint magamban beszélek. Addig beszélgetek magamban, hogy észre se veszem hogy mennyire elszaladt az idő. Oh, Jimin is itt van. Most vettem csak észre, talán jó lenne valamiről elbeszélgetni vele, ha ennek vége van.

-Jimin! -kiálltom oda neki, aki mindjárt hozzám is siet.
-Hello, mizujs?
-Csak gondoltam, lenne-e kedved valamikor beszélgetni egy kicsit.
-Amm persze hogyne. Például most jó lenne neked?
-Okés.
-Mindjárt jövök. Várj meg itt.

Azzal elment. Amúgy, miért is akarok vele beszélni? Na jó, ezt jól megcsináltam, alig tudok róla valamit, csak néhány órát beszéltünk a napokban. Fuuu ezt jól megcsináltad Jungkook. Fogadni merek az lesz az első kérdése, hogy na, miről is akartál beszélni. Én meg azt mondom, ó semmiről, csak hülye voltam, és Taevel akartam beszélni, mert még mindig az eszemben van, és nem akarom felfogni hogy hagyni kéne már.

-Na itt vagyok. -ugrott mellém Jimin. -szóval, merre menjünk? Vagy csak itt az egyetemen beszélgessünk?
-Mindegy, jó lesz itt is.
Talán el kellene mondanom neki. Igaz hogy csak kilenc napja ismerjük egymást, de jól kijövünk. És megbízok benne.

-Szóval, nézd Jimin. Én azt szeretném, hogy olyan barát legyek, aki megbízható, és akit feltudsz vállalni, akár milyen is az illető.
-Már miért ne tudnálak felvállalni? Minden okés veled. Vagy mi bánt Jungkook? -nézett rám kérdően.
-Kérlek hagyd hogy befejezzem. Szóval, az életem során, nem sokan fogadtak el annak, amilyen vagyok, és nem is azt kérem, hogy az egész világ fogadjon el, hanem csak azok, akiknek tényleg számítok. Jimin, én teljesen megbízok benned, és tudom hogy te is, de egy valamit tudnod kell. Én, én meleg vagyok. -néztem fel rá könnyes szemekkel.
Kicsit meglepetten nézett, de nem szólt semmit, csak átölelt. Pár percig így álltunk mire megszólalt.
-Jungkook, én mindig támogatni foglak, és nincs bajom azzal hogy meleg vagy. Az érzéseinken nem tudunk változtatni. Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem.
-Én köszönöm Jimin. De, ammm. Ismered Taehyungot?
-Igen, ismerem. Miért? Ő a kiszemelted? Nem akarlak elszomorítani, de nagy valószínűséggel hetero.
Hogy micsoda? Ő vall nekem szerelmet, erre meg hetero.
-Hogy érted azt hogy nagy valószínűséggel?
-Egyszer összejött valami csajjal, de nem tartott sokáig a kapcsolatuk. Körübelül két hónapig.
-Ahha. Csak azért kérdeztem, mert négy éve, -itt egy mély levegőt kellett vennem, hogy én is felfogjam mit fogok mondani -szóval négy éve, bevallotta hogy szeret. -sutogtam halkan, hogy Jimin is csak éppenhogy hallja meg.
-Tessék? Taehyung?
-Igen ő.
-Ohh ez érdekes. Mondj el mindent!

Nem tudom mi vezetett rá, hogy kiöntsem neki a lelkem, de már nem bírtam egyedül hordozni ezt a terhet. Elmondtam neki mindent. Érzem, hogy jó barátok maradunk, és segíteni fog.

-Köszönöm.
-Ugyan mit?
-Hogy elfogadsz.

-Köszönöm a 200 olvasót.❤️🌸-