Mielőtt elmennék...

1.rész

Nyári szünet...talán ezt várja minden gyerek az egész évben. Hát eljött.. boldogan rohant ki az utolsó csengő után az egész iskola, 1 perc múlva mintha csak szellemjárta lett volna az épület, sehol egy árva lélek..
Mi a haverommal úgy gondoltuk talán felmegyünk a városba és lógunk egy kicsit. Kitalálta, hogy menjünk el egy buliba este. Én nem nagyon akartam menni, sose voltam egy bulizós típus.
- Jason gyere már, mi történhetne?
-Áhh azon kívül, hogy halálra isszuk magunkat és csajozol?
-*Csajozunk khhm! Ne legyél ennyire gyáva, legalább most az egyszer élvezd az életet! Szóval... akkor jössz vagy sem?
-Nem tudom Nick, nem tudom... -félénken feleltem.
- Ezt egy igennek veszem! Akkor ott tali - mondta magabiztosan Nick.
Hazamentem, majd célirányosan az ágyba zuhantam.
Nem tudom mi lesz még itt ma...

Készülődni kezdtem ,mert fél óra és a buli megkezdődik. Egy farmernadrágot a kedvenc tornacipőmet,egy szürke felsőt és egy bordó kapucnis pulcsit vettem fel ,majd a kedvenc parfümömet fújtam magamra.
- Indulásra készen! - mondtam a tükörbe nézve.
- Hova indulsz? - nézett rám huncut mosollyal a húgom.
- Oda ahova te nem mész. - behisztizve, karba tett kézzel a szobájába trappolt.
Majd ténylegesen is elindultam a bulihelyszín felé. Már a zene az utca sarkából is hallatszott és mindenki piával a kezében közlekedett.
- Már rosszul hangzik..- motyogtam halkan.
A nagy tömegben nagy nehezen megtaláltam Nicket és odamentem.
- Csá haver! - pacsizott le sörrel a kezében kicsit részegesen, majd egy lánnyal elment.
Én ott maradtam egyedül és csak álltam, nem tudtam mit csináljak.
Percek múlva visszajön és a fülembe súgja: - Ott a leendő csajod! - megjelent az ajtóban Stephanie, a lány aki már elég régóta tetszik.
- Najó én léptem. Jó bulit! - kamu mosollyal elkezdtem kifele indulni, mikor egyszercsak Nick megfogta a kapucnimat és visszahúzott.
- Most odamész hozzá és beszélgetsz vele! Nem csinálhatod ezt örökre! - megveregette a vállamat és a lány felé lökött. Odamentem hozzá és megszólítottam:
- Szia Steph! - mondtam zavartan.
- Szia Jay! - köszönt vissza kedvesen.
- Öhm..Te... Hogyhogy itt vagy?
- Alie elrángatott. Te?
- Valami ehhez hasonló - nevetni kezdtünk. Az egész estét végig beszéltük, majd megadta a telefonszámát és onnantól kezdve mindennap beszéltünk és találkozgattunk.

Megbeszéltünk egy találkozót mára nálunk, már szinte el sem hiszem ,hogy pont azzal a lánnyal találkozom akibe már egy éve belezúgtam.10 perc múlva csengetés hangja üti meg ábrándos gondolataimat. Megjött... hiszen még csak 17:45 van. Az ajtóhoz sietek..
-Szia! Gyere csak beljebb! - megint csak zavarba jöttem.
-Szia! - lépett be az ajtón.
-Próbáltam csinálni kaját, bár nem vagyok valami mesterséf a konyhában. - nevetés tört ránk, már nem is annyira éreztem kínosnak a dolgokat.
Leültünk enni.. - Hát te tényleg nem vagy egy mesterszakács! - kacagott fel Steph.
- Hé! Ez fájt! - válaszoltam vissza megjátszott szomorúsággal.
-Oh ne! Szörnyű vagyok - vágott rá nevetve.
- Nekem ez tényleg fáj! Steph vegyél komolyan. - ebből látszik, hogy mindketten imádunk színészkedni és egymás mellett nem lehet nem röhögni.
- Na akkor van valami ötleted ahhoz,hogy mit csináljunk? - vágódtam a kanapéra és kíváncsian vártam a válaszát.
-Film?
-Nekem okés. - mellém ült és kiválasztottuk mit nézzünk.
Elkészítettük a popcornt és elkezdtük a filmezést. Egy kis idő elteltével Stephanie a vállamra dőlve nézte tovább a filmet. Nem mondom ,hogy nem volt rossz érzés, minden percét imádtam amit vele tölthettem. Már nem is az eseményekre figyeltem hanem Stephre, nem sokkal később észrevette, hogy nézem, összetalálkozott tekintetünk..
- Miért nézel engem? - kérdően pillantott rám.
- Bocsánat, csak...
-Csak??
-Olyan szép vagy.... - elpirult, a tekintetünk megint egymásra talált és arcunk egyre közelebb került egymáshoz majd lassan az ajkunk is összeért. A szívem nagyon gyorsan kezdett el verni, nem hittem el ,hogy ez velem tényleg megtörténik. Lassan elhúzódtunk egymástól és mindketten vörösen ültünk egymás mellett.