Mielőtt elmennék...

2.rész

"tekintetünk megint egymásra talált és arcunk egyre közelebb került egymáshoz majd lassan az ajkunk is összeért. A szívem nagyon gyorsan kezdett el verni, nem hittem el ,hogy ez velem tényleg megtörténik. Lassan elhúzódtunk egymástól és mindketten vörösen ültünk egymás mellett"

Stephanie ránézett az órájára és kétségbeesetten ezt mondta:
- Jay, már elég késő van haza kéne mennem..
- De nem muszáj menned! Maradj kérlek! - lehangoltan a földre pillantottam.
- Sajnálom ,de tényleg muszáj lesz mennem. - megölelt, egy puszit nyomott az arcomra majd ezt súgta a fülembe:
- Szeretlek! - kisétált az ajtón ,majd utána kiabáltam:
- Várj!Ne kísérjelek haza?
- Megköszönném - kiáltott vissza kedves mosollyal.
Utána rohantam és lassan a házukhoz sétáltunk. Kiderült ,hogy csak pár utcával arrébb lakik.
- Na, hát.. megérkeztünk.. Szerintem én megyek is
- Maradj egy pillanatra! - magamhoz húztam majd ajkunk egymásra talált ismét.
Bement Steph majd hazaballagtam kissé szomorkásan.Mikor hazaértem csak ő járt a fejemben, másra nem is tudtam volna gondolni. Már hiányzott az illata, az ölelése, Ő...
Ha belegondolok ez mind nem történt volna meg ,ha Nick nem vesz rá arra a bulira ,talán... akkor bátorságom sem lett volna ahhoz, hogy megszólítsam Stephaniet. Egész este kattogott az agyam, aludni se sokat aludtam , de legalább egy olyan személy miatt, aki számomra mindennél fontosabb.

Reggelek, a nyűgös reggelek ,mint mindig ez a nap is elég rosszul indult.
- JASON! GYERE MÁR LEE! - húgom hangja ébresztett fel, a fejemre húztam a takarót és tovább próbáltam aludni. Egyszercsak azt veszem észre ,hogy nyitódik az ajtóm ,majd a hátamra fekszik egy kistestvér.
- LISA! MOST AZONNAL SZÁLLJ LE RÓLAM! - idegesen Lisára kiáltottam.
- Nem szállok le! Haha
- LISA! Ha most nem mész el én esküszöm kilöklek az ajtón! - halkan súgtam Lisa fülébe kedvesnek tettetett hangon.
- Na jól van ,de csak ,mert kedves vagyok - mintha kis angyal lett volna sétált ki a szobámból.
Nagy nehezen kicsoszogtam a fürdő szobába és rendbe tettem kicsit magamat. Majd felöltöztem,leszaladtam reggelizni és felszálltam a buszra ami Nickék felé tartott. Mikor odaértem hozzájuk Nick izgatottan fogadott:
- Na mi volt a hétvégén?
- Hát... elég sok minden, hidd el! - kuncogva feleltem.
- Nem baj, hallani akaroooom!
- Jó, az volt ,hogy Stephanie eljött hozzánk este és kajáltunk meg filmet néztünk...
- Na és? Nem történt semmi? - kíváncsiskodott Nick.
- Megcsókoltam...
- Mi?? Most ez kajak? Jay! Ezt csak nekem köszönheted! Én vagyok a földbeli istened! Látod? - mondta büszkén Nickolas ,"kicsit sem" nagy egóval.
- Aha, persze... Egó azért...khhm - nevettem el magam Nick szavain.
- De azért valljuk be ,hogy Isten vagyok!
- Inkább maradjunk annál ,hogy ha nem segítettél volna nekem ,nem tartanánk már itt Steph-fel.
- Jó, ebbe beleegyezek... - szólt flegmán barátom.
- Na és mi van Alisonnal?
- Kérdezd meg tőle te? - vágott rá értetlenül.
- Tudod hogy értettem...
- Jaaa, amúgy semmi különös ,megvagyunk.
- Hát az úgy jó?! Mindegy, mit fogsz csinálni még a nyáron? - nem nagyon volt téma már így feltettem egy átlagos kérdést.
- Nagyjából azt, amit mindig... sokáig alszok.
- De jó ,hogy neked van ilyen lehetőséged! - nevettem el magam.
Nálam nem a legkönnyebb dolog... főleg ha van egy testvéred.
- Szívás - kacagott ki Nickolas.

A hosszú nap után hazamentem...
Nem tudom mit fogok csinálni egész nyáron... hisz Stephanie is táborokban, nyaralni lesz sokszor. Neki vannak barátai LOL, és mint észrevettem Nick sem akar nagyon beszélgetni. Felhívom Steph-fet hátha ráér mostanában még..