💛SUMMER DADDY💛

💙26.💙

Emma szemszöge:

Gyorsan letéptem a ragasztószalagot a dobozról, és kinyitottam azt. Egy kisebb fából készült egyszerű doboz volt a kartonon belül, egy kis lakattal az oldalán. A kulcs a csomagban volt, ki is nyitottam amint megtaláltam.
Izgultam mi lehet benne mielőtt végleg felnyitottam volna, talán egy levél valakitől. Talán Robtól. Vagy lehet rosszul címezték fel, és más ajándékát nézem. Ahogy bele pillantottam, lefordított képek voltak, egyegy szóval a hátulján.

Na. Mi. Van. Kicsi. Emma?. Jöttek a szavak sorba, ahogy emeltem le egymásról a képeket. Nem értettem miről van szó, így kitettem őket egymás mellé sorrendpen. Megfordítottam az első szót, és én voltam rajta. Lesulytott a látvány. Én voltam rajta, és nem is akármilyen pozícióban. A szívem hevesen tempóba váltott, ahogy fordíthattam sorba a rólam készült webcames képeket. Mindegyik ugyan akkor készült. Ki tehette ezt? Ki is lehetett volna. Az a disznó... Justin.

Motyogtam, ahogy majd felforrtam a dühben, de ahelyett hogy kiabálni kezdtem volna könnyek gyűltek a szemembe. Mielőtt bármit is tudtam volna tenni már folytak le az arcomon. Ott ültem sírva a szobámba a képeim felett. Nem tudtam mit tenni, mérgemben össze téptem őket. Apró darabokra hogy fel se lehessen ismerni. A párnáimra fordultam arccal, és sírni kezdtem. Nem tartottam vissza, nem voltam rá képes.

Percek teltek el azzal hogy a könnyeimben ázva sajnáltattam magam, felkeltem hogy kitaláljam mit tegyek. Ezt nem lehet csak ott hagynom. Az íróasztalomhoz ültem, és gondolkodni kezdtem. Jelentsem fel? Nem fogok ebbe senki mást belerángatni. Ez csak a kettőnk ügye. Mielőtt kitaláltam volna valami jót, kaptam egy smst. Idegesen emeltem meg a telefonom, és láttam higy egy ismeretlentől jött. Ő az biztos.

"Ha nem szeretnél sztár lenni a suliban a modell képeiddel, inkább gyere el korrepetálásra hogy felzárkozz."