Dear NamJoon | NamGi

|06|

2016. 04. 02.

Most jó.

Egy ideje már nem gondolok a Halálra. Kicsit átgondoltam ezt az egészet, s arra jutottam, hogy csak esetleges fájdalmat hagynék magam után. Csak apára helyeznék át mindent.. Szóval úgymond elfogadom magam és beletörődtem abba, hogy nem jövök be Namnak, mivel nem is meleg.

Barátnője van. Talán még sosem láttam ennyire boldognak. Igaz, fáj hogy nem velem van, de.. Ha ő boldog, akkor én is. SeokJin hyung örült, mikor mosolyogni látott. Azt mondta, hogy reméli, nem teszek többé semmi rosszat magammal. Nem mondtam rá semmit... Nem akarom megígérni neki, mert nem tudhatom mikor zuhanok megint össze..

Szóval csak néztem rá picit bambán, mire bólintott és elment kávét venni. Igaz, nem érzem magaménak Ezt a "boldogságot", de ez már mellékes.

[. . .]

Ohh..! Nem mellesleg holnap megyek vizsgálatra. Tudod, Az miatt... Félek, hogy hogyha tovább folytatódik, kihullik a hajam! Bár apa szerint azért fog, mert festem. Pedig ebben nincs semmi eget rengető. Oké, a szőkítés káros a hajnak, de szeretem ha legalább az színes, ha már a ruhatáram nem.

[. . .]

Az ember azt hinné, hogy az iskola sok mindenre megtanít.. Oké, egy-két dologra tényleg, de nem arra, amire igazán kéne...
Például; tegnap egy tizenegyedikes megvert egy kilencedikest.. A srácot sűrgősségire kellett vinni, az igazgató pedig le se szarta... Jelenleg annyit tudok, hogy fekvő gipszet kap mindkét lábára. Az se biztos, hogy újra járhat majd...
És ez az egész mind azért történt, mert a srác vélrtlenül eltalálta focilabdával. Annyira, de annyira gyűlölöm az ilyen embereket! De mivel egy nyeszlett gyáva vagyok, nem tettem semmit... Pedig akartam, tényleg..!

[. . .]

Mindezek ellenére; semmilyen volt ez a pár nap. S bár az önbántalmazási gondolataim egyre erősebbek..; még tartom magam.

Még...

Page: 67-68.