Falkában

Randi?

Valami csiklandozta az orromat. Nagyon viszkeeet! Nem bírom! Tüsszentettem egyet, ezzel együtt fel is keltem. Egy igen csak meglepett Colttal találtam szembe magam. Éreztem az illatát, tudtam, hogy az előbb ő matatott itt valamit. Ugye nem csinált velem semmit? Idegesen kaptam az orromra a kezem, majd megtapogattam az egész fejem, hogy nincs e valami változás rajtam. Esetleg egy másik fej? Egy hiányzó fül? Szerencsére mindent rendben találtam. Kérdőn néztem a fiúra, hogy mégis mi volt ez.

- Csak mászott egy pók az arcodon.-vonta meg a vállát, majd leült a székemre, mintha semmi se történt volna.

- Aha. Kösz-morogtam, majd kimásztam az ágyból. Megnéztem, már megszáradtak a ruhái, így odadobtam őket neki.- Tojás jó lesz?-kérdeztem, majd az értetlen arcát látva csak legyintettem, és otthagytam a szobában. Kimentem a konyhába. Szombat reggel Sarahék mindig sokáig alszanak. Én is aludnék még, de valaki nem hagyott... Na mindegy. Megcsináltam magunknak a rántottát, majd bevittem neki a szobába. Leültem az ágyamra és enni kezdtem. Amikor felnéztem, ő csak lesokkolódva nézte a reggelijét.

- Mi az? Ne mondd, hogy csak húst eszel mert rendes vérfarkas vagy-néztem rá elég furcsa grimasszal.

- Mért adsz reggelit?-kérdezte. Erre csak megvontam a vállam.

- Nálam alszol. A vendéget etetni is illik néha.

- Mért hagyod, hogy bent aludjak?

-Szeretek veszélyesen élni.-vigyorogtam rá. Meglepetésemre, csak egy dühös pillantást kaptam, majd nekiállt elfogyasztani a reggelijét. Végre. Legalább nem csak húst eszik.

- Finom lett köszönöm-mondta közben. Nagyon éhes lehetett, mert két perc alatt eltűntette az egészet.

- Szívesen.- elvettem a tányérját, majd kivittem elmosogatni. Hallottam, hogy utánam jön.

- Csak vigyázz nehogy anyuék meglássanak. Nem tudják, hogy itt vagy-mondtam neki miközben a csöpögtetőbe helyeztem az edényeket.

- Még alszanak-mondta. A házat nézte, mindent szemrevételezett, és persze engem is. Halványan elpirultam, mert még mindig a "csak egy boxerban alszom" szerelésemben voltam.

- Milyen jó, hogy hallod őket.-morogtam.

- Nem mindig túl jó-jegyezte meg, mire felröhögtem.

- Fuj...-kuncogtam bele a tenyerembe.- Perverz-vádoltam meg rögtön.

- Nem direkt csinálom.-nézett rám sötéten. Még jó, hogy nem csináltam semmi rosszat amit hallania kellett volna. Pedig lehet lett volna rá igényem. Na mindegy is. Az egész az ő hibája. 

Visszamentünk  a szobámba, felöltöztem most már én is, és leültem az ágyamra a telefonommal  kezemben. Amikor felnéztem, éppen az álomfogómat nézegette, ami az erkélyajtónál volt. Az csak egy dísz volt semmi több. Az igazi funkcióval bíró tárgy, itt volt az ágyam felett felakasztva, bár már eléggé aszott, és kevésbé pompázott mint a másik. 

- Mondd, azért a hétvégén kitehetem a lábam a városba, vagy megölnek amint menni akarok valahova?-kérdeztem tőle kissé türelmetlenül.

- Amíg a nyomodban vagyok nem fog senki se bántani-fordult felém.- Mégis hova akarsz menni? Nem is ismered a várost.

- Pont ez az. Ha nem megyek sehova, nem is fogom ismerni. És kicsit ki akarok menni este.-mondtam.-rég buliztam. Annaék is akarnak valamit csinálni. Lehet náluk leszünk és csapunk egy partit.

- Shane-megijedtem amikor szólított. Még sose hallottam az ő szájából a nevemet.- Mit fogsz csinálni? Nemsokára letelik az egy hét.-mondta halkan. Ránéztem, mintha aggódás csillant volna meg a szemében.