Falkában

Délután

A telefonom szörnyű ricsajára ébredtem, majd amikor ki akartam nyúlni érte, valami fura háló szerű anyagba akadtak el az ujjaim. Nem engedett tovább, így kénytelen voltam kinyitni a szemeimet, hogy feltérképezzem a helyzetet.
Nos... A háló szerű valami történetesen Colt iszonyat hosszú haja volt, ami egyébként nagyjából a derekáig ért.
- Aú. Muszáj kora reggel a hajamat fésülnöd? - pislogott álmosan a fiú. Nagy nehezen kigubancoltam a kezemet a fogságából, majd leállítottam a telómat.
- Legközelebb fogd össze a hajad. - zártam rövidre a dolgot, majd visszafeküdtem. Egymással szemben feküdtünk, és csak néztük a másikat.
- Most nem bújsz ide? Az éjjel pedig nagyon úgy tűnt szeretsz összebújni-vigyorgott. Erre felényúltam, és még jobban összekócoltam a haját.
- Én a helyedben befognám. - morogtam. - csinálok reggelit. Bár ezek után lehet neked inkább nem. - feltápászkodtam, de megakadályozott benne, kilökte a kezemet alólam, így visszacsuklottam a párnára.
- hé.
Halkan nevetett rajtam. A hangja megmelengette a szívemet. Boldog lettem tőle. Nem gondoltam volna, hogy valakinek a nevetése fog majd engem boldoggá tenni, de megtörtént. Amikor újra elindultam, már nem akadályozott meg, és pár perc múlva ő is követett. Alan és Sarah már elmentek dolgozni, így csak ketten voltunk a házban.
A gyors reggeli után hamar össze kellett szednünk magunkat, majd együtt mentünk be az iskolába. Amikor beértünk, azt hiszem mindenkinek egyértelmű volt, hogy Colt nálam aludt. Margery gyanúsan méregetett, Anna csak felvonta a szemöldökét. Nem is értem. Hiszen csak két napot hiányoztunk, és utána együtt jöttünk. Mi ebben a furcsa? Csak reméltem, hogy nem képzel bele senki semmi olyat.
- Megyek órára. Vigyázz magadra-Colt felém lépett, először úgy tűnt mintha meg akarna ölelni, de aztán észbe kapott, és végül csak összetúrta a hajamat. Mi a fene van vele? Nem szokott ilyen zavarbaejtően viselkedni. Elgondolkodva sétáltam be a terembe.
- Hali. Ennyire jó a srác, hogy 2 napig nem tudtál suliba jönni? - szegezte nekem a kérdést Mr. Cupido, vagyis Leon. Percekig csak bámultam rá mert nem tudtam felfogni, hogy ezzel tulajdonképpen mire is akart célozni.
-ő... Nem az van amire gondolsz-szólaltam meg.
- Nem? Pedig nekem nagyon is annak tűnik-vigyorogva piszkálta meg a piercingjét, majd bejött a tanár, így szerencsére nem kellett tovább bizonygatnom neki semmit.

-Hé jössz velünk ma? Vagy már csak Colttal vagy hajlandó bárhova is menni? - Anna jött oda hozzám az egyik szünetben.
- Persze, hogy megyek! Hova? - kaptam fel a fejem. Valami buliról van szó?
- Csak lógunk együtt. Kajálunk, vásárolunk. - ült le Jared asztalára, akinek ez nagyon is tetszett. - Persze jöhet Colt is. Hiszen az én Jaredem is ott lesz. Minél több annál jobb - mosolygott kedvesen.
-oké megkérdezem. De rám mindenképpen számíthattok-mondtam határozottan.
A következő szünetben meg is kerestem a fekete hajút, bár nem kellett messzire mennem, mert odajött az osztályunkhoz.
- oh... Hello pont most akartam odamenni. - lepődtem meg rajta.
- Nem kellene. Nehogy elkapjanak. Tyler minden alkalmat kihasznál-morogta halkan.
- Anna elhívott minket délutánra egy kis kikapcsolódásra. Jössz? - bizakodva néztem rá, de valami nem volt rendben.
- Nem lehet. - lehajtotta a fejét. - apám beszélni akar velem. Biztos, hogy valami komoly dologról van szó. Haza kell mennem. Rábízlak az ikrekre jó? Ők talán jobban meg is tudnak védeni mint én.
Csalódottan hallgattam a válaszát, de nem volt mit tenni. Úgyis össze voltunk nőve az utóbbi hónapokban. Jót fog tenni ennyi kikapcsolódás. Bár ezek szerint neki ez nem szórakozás lesz. Kíváncsi voltam vajon mit akarhat az apja. Majd holnap letámadom és kiderítem.

Suli után Annaval, Jareddel, Leonnal és az ikrekkel együtt indultunk be a városba. Az első állomás persze egy gyorsétterem volt. Mi más lehetne? Azt hiszem mindenki teletankolta magát, közben minden normális és hétköznapi témát kiveséztünk. Nagyon élveztem. Régen voltam már így a barátaimmal. Az utóbbi időben talán túl sokat foglalkoztam a farkas énemmel, őket meg elhanyagoltam. De nagyon kedvesek voltak, hogy meghívtak. Nem úgy tűnt mint akik ezt magukra vették volna.
Kajálás után karaoke bárba mentünk. Hogy mért? Mert Margery ezt akarta. Mivel senkinek se volt ennél jobb ötlete, így maradt ez. Kikértünk egy szobát, majd egy kis itallal és rágcsálnivalóval levágódtunk a kanapéra.
- Mit énekeljek? - Margy már rögtön a dallistát nézte, majd bekapcsolt valami undorító retro slágert. Az a tipikus annyiszor hallottad már, hogy herótod lesz tőle.
A csodás muzsika után senki sem úszta meg, hogy legalább egy, dalt ne énekeljen. Igen, még én is énekeltem, bár lehet inkább nem kellett volna. Na jó annyira nincs rossz hangom, de amikor meghallottam Annát, elszégyelltem magam, hogy mit keresek itt. Ez a lány mindenben tökéletes? Ránéztem, majd megakadt a tekintetem Jareden... Na jó, nem mindenben.
- Kimegyek mosdóba-mondtam halkan, majd felálltam. Nyúltam a kilincsért, de hirtelen ujjak kulcsolódtak a csuklómra.
- Mi? Mi az Percy? - megilletődve néztem rá a fiúra aki elállta az utamat.
- Percy mit csinálsz hagyd már szegényt vizelni-szólt rá Leon.
- Nekem is kell-köszörülte meg a torkát. - és nem tudom hol a wc.
-Én se-vontam meg a vállam.- De majd együtt megtaláljuk-mosolyogtam bíztatóan a fiúra. Hirtelen közelebb hajolt hozzám.
- Hagyd, hogy én menjek előre. Viselkedj természetesen - suttogta, majd lenyomta a kilincset, és kilépett. Egyáltalán nem értettem, de valamiért tettem amit mondott. Percy valahogy egy olyan ember, akiben akarva akaratlanul is megbízol.
Kint a folyosón két fekete ruhás napszemüveges alak állt. Az egyik lazán a falnak dőlt, úgy beszélgetett a másikkal. Amikor megláttak minket, hirtelen elhallgattak. Lopva felénk pillantottak többször is. Ide hallottam, hogy megemelkedett a pulzusuk. Mi ez? Soha nem láttam őket. Nem farkasok. Egyszerű embereknek tűntek.
-Gyere-Percy a karomnál fogva rángatott tovább, el mellettük, majd be a wcre. Amint beértünk hatalmasat sóhajtott. - Fenébe.
- Mi volt ez? Kik ezek? - értetlenül néztem a fiút. El is felejtettem, hogy én csak pisilni indultam.
- Vadászok. - a szemembe nézett. Láttam, hogy kissé mintha megijedt volna. Nos amikor ezt kimondta, már én se voltam nyugodt. Hogy volt e már dolgom vadászokkal? Volt. Van okom félni? Még szép!
- És mégis mit keresnek itt? - ökölbe szorult a kezem, mert már tudtam a választ.
- Téged.

Estig a karaokéban maradtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de nem igazán tudtuk megoldani, hogy az a két alak ne követhessen minket , így egyenlőre nem indultunk el.
- Fuh srácok szerintem menjünk. - ásított egyet Anna. Csak ketten Percyvel voltunk egy kissé feszültek. Másnak nem szóltunk róla, de ha jól láttam Margery is észrevette, hogy valami nem stimmel.
- Shane nincs kedved nálunk aludni?- Percy mindenkit meglepett ezzel a kérdésével. Még engem is.
- Most meg mit néztek? Néha én is szocializálódhatok nem? - tárta szét a karját. A két testvér tekintete találkozott, majd egy rövid, igen furcsa metakommunikáció után Margery is bólogatott.
-Igen ez jó ötlet. Otthon folytathatnánk még. Megnézhetünk valami filmet is. Valaki akar még jönni? - fordult körbe a társaságba. Hálásan pislogtam a lányra. Nem akartak magamra hagyni. Hiába a saját házam, akkor se lennék teljes biztonságban, így nem mehettem haza. Addig nem amíg nem tudjuk mit is akarnak.
- én megyek-Leon nagyon is lelkesen állt fel, bár egy kicsit megszédült.
- Nekem még tanulnom kell-mondta Anna.
-Nekem is-vágta rá Jared. - együtt tanulunk-folytatta. Persze már mindenki tudta, hogy itt nem tanulásról van szó.
-jól van akkor a gerlepár kimarad a boldog szinglik találkozóból. Sebaj. - Margery vállat vonva szedte össze a holmiját, majd miután mindent összepakoltunk, elindult a csapat kifelé. Még mindig ott volt a két furcsa fickó. Árgus szemekkel figyelték a bandánkat. Margery jelentőségteljesen rájuk is nézett. Mintha valami szikrázott volna a szemében. Esküszöm olyan volt. A sötét ruhások meg is ijedtek egy pillanatra. Mit ne mondjak, én is. A boszorkányok ennyire félelmetesek? Szinte semmit nem tudok róluk. Csak annyit amennyit a múltkor láttam, amikor megmentették az életemet. Na az elég elképesztő volt.

- Akkor holnap találkozunk a suliban. Ne maradjatok fent azért olyan sokáig. - Anna megölelte Margyt, majd elindultak a barátjával együtt a másik irányba. Szétvált a csapat, de nem aggódtunk értük, hiszen nekik semmi közük az egészhez.
- Gyertek siessünk-Percy idegesen nézett körbe. Nem tudtam, hogy mit lát vagy érez, de valami nem jót, ebben biztos voltam. Görcs költözött a gyomromba amíg bandukoltunk az utcán. Már sötétedett, és egyre kevesebben járkáltak errefelé. Kezdtem én is paranoiás lenni, állandóan körbekémeltem, és szimatoltam. Nem éreztem semmit, de amikor láttam, hogy Percy néha megfeszül, tudtam, hogy nem vagyunk egyedül. Megérintettem a vállát.
- Nem lenne jobb nektek, ha inkább csak hazamennék? - kérdeztem halkan. - ne hozzátok a családotokra a bajt.
- Megígértem Coltnak, hogy vigyázok rád. De igazából nem is ezért. Csak a barátom vagy, és ezt nem tudnád egyedül elintézni. Segíteni szeretnék - kedvesen elmosolyodott. Talán még sosem láttam ennyi érzelmet az arcán mint most. Úgy éreztem az együtt töltött délután  jobban megismertük egymást, és talán ő is kicsit megnyílik felénk.
- Ha meg akarnának ölni, akkor nem mutatkoztak volna meg a karaokénál. - suttogta. - nem tudom, hogy pontosan mit is akarnak tőled, de lehet még ők se tudják. Csak a falkavezér engedélyével vadászhatják le a nem a falkához tartozó lényeket. Lehet, hogy csak az engedélyre várnak. Viszont azt bármikor megkaphatják.
- De hiszen Colt apja nem akar megöletni. - értetlenkedtem. - nem fogja azt mondani nekik, hogy öljenek meg.
- Én nem bíznék meg benne annyira. - összeráncolta a szemöldökét, mintha valami távoli dolgot akarna kivenni a tekintetével. Most már biztos voltam benne, hogy Percy olyanokat is lát, amit még a farkasok sem. Pedig nekik aztán tényleg sokkal jobb a látásuk.
- Valamiről lemaradtam? Nagyon sugdolóztok srácok- Leon vigyorogva tört utat köztünk. Átkarolta barátiasan mindkettőnk vállát, de Percy azonnal lesöpörte magáról a kezeit.
- Nem fontos. Csak Coltról volt szó. - mondta halkan a fiú. Olyan furcsa volt a tekintete, de biztos a helyzet miatt. Őket is belerángattam ebbe az egészbe. Szégyelltem magam. A lehető legszörnyűbb barát vagyok.