Falkában

Csak vadászok?

- Shane! Hol vagy most? Azonnal indulok hozzád! - Colt hangja kétségbeesett volt a telefonban. Eleve nem voltam jó állapotban, még ezzel is tetézte az aggodalmaimat.
- Margeryéknél vagyok. Nincs bajom. Minden oké - mondtam a ki nem mondott kérdéseire a választ. Lehet, hogy már ő is tud róla? A vadászokról?
- Maradj is velük. Ne mozdulj amíg oda nem érek.
- Úgy gondoltam, hogy ma náluk alszok. Szóval nem fogok elmozdulni. Ha a vadászokról van szó akkor tudok róla.
-oh...
- Nyugodtan maradj a falkáddal. Én megleszek. Nem muszáj idejönnöd. - mondtam, de közben egy kicsit már hiányoltam a jelenlétét. Mindig annyira megnyugtatott. Szerettem a higgadtságát amit általában sugárzott magából. Kivéve persze most.
- Akkor majd holnap beszélünk. Ne maradj magadra. Tapadj rá Margeryre vagy Percyre-mondta. - van itt még egy kis dolgom. Apám is maga mellett akar tudni.
-oké. Nem lesz baj. Ne aggódj.- igyekeztem megnyugtatni, még ha én nem is voltam az.
- jól van. Szia. - köszönt el egy kis gondolkodás után.

Miután letettük a telefont halkan elkáromkodtam magam. Mért is győztem meg őt, hogy ne jöjjön ide? Oké, hogy nem szívesen keverném bele, de akkor is azt akartam, hogy velem legyen. Visszaültem a tvhez, amin épp valami akciófilmet néztek a többiek.
- Minden oké? - kérdezte Leon.
-igen-válaszoltam nem túl bíztatóan.
- Srácok mi a fene van? Látom hogy valami nagyon nincs rendben. Mégis mi történik? - vont kérdőre mindenkit. Nagyon elszégyelltem magam. Nem kellett volna velünk jönnie. Nagyobb biztonságban lenne.
- Csak Colt az-mondta Margery. Felkaptam erre a fejem. - Megint balhézott valamit a suliban a srácokkal.
- Jah... - bólogattam. - aztán az apja nem engedi most sehova. Muszáj otthon lennie-mondtam én is nagy meggyőződéssel.
- uh szegény. Az szívás. Nem lehet a cuki kis pasijával-vigyorgott rám Leon.
-Mondtam, hogy nem vagyunk együtt! Semmi olyan kapcsolat nincsen közöttünk-mondtam ingerülten.
- Jól van oké. Akkor csak vicceltem - tette szét a kezét. Lesütöttem a szemem, és elszámoltam magamban 10-ig. Eleve nem voltam jó hangulatban, most még Leon is az agyamra akar menni.
- Srácok én elhúznék aludni. Holnap suli van-ásítozott Margery.
- Én is mennék ha nem baj-pattantam fel, bár nem tűnhettem túl fáradtnak, mert elég furcsán néztek rám.
- Mi még maradunk-mondta halkan Percy.
-jah... Puhányok-morogta Leon a képernyőt bámulva.
Nekem aztán mindegy mit csinálnak, én bementem a vendég szobába, ahol már a múltkor is aludtam, majd lefeküdtem. Még írtam Coltnak, de nem volt fent, így már nem válaszolt.
Annyira pörgött az agyam, hogy sehogy se tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban, feszült voltam. Egy ilyen helyzetben jól jött ha van valaki mellettem, de jelenleg nem volt. Vagy ezerszer megbántam már, hogy nem mondtam azt Coltnak, hogy jöjjön ide. Fél óra múlva felkeltem, és kimentem wcre, hátha utána jobban tudok aludni, azonban megtorpantam a nappalinál. Nem várt dologba botlottam. A tv előtt a kanapén ülve, Percy és Leon éppen elmélyedtek egymásban. Pontosabban egymás szájában. Életemben nem láttam még ilyen szenvedélyes csókcsatát. Esküszöm megirigyeltem őket abban a pillanatban. Nem vettek észre, így gyorsan kislisszoltam a fürdőbe. Visszafele viszont már tudták, hogy jövök.
- További jó szórakozást-mondtam a fiúknak, majd egy sokat tudó vigyor kíséretében visszamentem a szobámba.
-Basszus ez meglátta! Mondtam, hogy nem kellene. - hallottam Percy kétségbeesett hangját.
-előbb vagy utóbb úgyis megtudná.
- De nem így kellett volna. Mi van ha elmondja Margerynek?
- Ne aggódj nem fogja. Hiszen barátok vagytok nem? Szerintem van annyi esze, hogy ne hozza fel előtte a témát.

Még egy kicsit hallgattam a beszélgetésüket, mert nagyon szórakoztatónak találtam. Minden egyes szót hallottam, de amikor újra egymás szájában kötöttek ki, inkább becsuktam az ajtómat, és bebújtam a takaró alá. Most valahogy még inkább egyedül éreztem magamat. Megnéztem a telefonomat, de Colt még mindig több órája nem volt elérhető. Vajon mit csinál ennyi ideig?