Harc Ellened( Befejezett)

Éjszaka

Alexanderrel való beszélgetésünk óta eltelt 1 hét. Az 1 hét alatt szabadon járkáltam a házban. Hatalmás ez az épület! De komolyan! Még saját könyvtár is van. Rengeteg könyvvel. Talán benéztem oda is....na jó! Az egész hetet ott töltöttem és tanultam. Tudom egy korombeli lány nem tanulna a helyemben hanem regényeket olvasna de nekem tanulnom kell. Hogy miért? Mert abba kellett hagynom a gimnáziumi tanulmányaimat mikor a szüleim elhagytak azzal az indokkal, hogy nem tudják fizetni az oktatásom. Ez volt 18 éves koromban. Most 19 vagyok lassan 20. Hiányoznak e a szüleim? Nem. Sajnos nem.
Az igen mély és melankólikus gondolataimból Alexander zökkentett ki.

-Szia! Mi jót csinálsz?

- Öhm...tanulok. Milyen napod volt?

- Fárasztó de mára végeztem. Arra gondoltam, hogy esetleg...-és most olyan történt ami eddig sosem! Alexander Hill zavarba jött és el is vörösödött! - izé...velem vacsoráznál...

-Jó ötlet! Ki is kell öltözni?

-Tudod mit? Menjünk és akkor csípjük ki magunkat!- nagyon bezsongott. Megfogadta a tanácsomat. Foglalkozik velem.

Mikor azt hittem, hogy elment visszafordultam a könyvhöz azzal a szándékkal, hogy folytatom a tanulást de Alexander nem szerette volna ha tanulok tovább. Elkezdte csókolni a nyakamat mire a könyvet becsuktam és felé fordulva gyengéden eltoltam.

- Miért nem hagyod magad?

- Mert akkor nem tanulsz meg küzdeni.

- De én tudok küzdeni!

-És egy nő szerelméért is tudsz?-Hallgat.- Na látod? Ezért kell megtanulnod küzdeni.- majd faképnél hagytam és elmentem készülődni.

Fél 6-kor harcidíszben álltam a tükör előtt.

Este 6 óra tájékában kopogtak az ajtómon. Az ajtóhoz megyek és kinyitom. Alexander áll előttem öltönyben és...kibaszott jól néz ki!

- Mehetünk?-kérdezi.

- Igen.

A lépcsőn lemegyünk és a bejárati ajtóhoz vezetne de én megtorpanok.

- Mi a baj?

- Te ki akarsz vinni a házból?

-Igen.

- Miért?

- Mert megbízok benned és azért mert szeretlek téged Lillian.

- De ha meghalok kísérteni foglak Alexander.-elneveti magát. Még sosem hallottam nevetni a férfit. A nevetése valamilyen oknál fogva minden aggódásomat eltűntette. Jaj Alexander kezded megpuhítani a szívemet.

Egy étterembe mentünk. A kaja fantasztikus volt és a hely....lélegzet elállító. Sokat nevettünk és táncoltunk is. Éjszaka értünk haza. Egy csöppet sokat ittunk és...hangoskodtunk. Alexander még a lépcsőn el is esett. Ott vagy 10 percig kacarásztunk, hogy milyen szerencsétlen.

Nagy nehezen feljutottunk és Alexander a szobájánál megállt és rám nézett. Pontosítanék. A szemem és a szám között volt a tekintete.

-Mire vársz?-megfogtam a nyakkendőjét és lehúztam magamhoz és megcsókoltam. A férfi meg visszacsókolt. A keze elősször a derakamon volt majd levándorolt a fenekemre. Fogalmam sincs, hogy miért nem állítottam le akkor.