Harc Ellened( Befejezett)

Vallomás

Maradtam. Hogy miért azt nem tudom. Talán azért mert eddig nem bántottak és reménykedem benne, hogy majd később sem fognak. Meg Hill vallomása is betett nálam. Fogalmam sincs, hogy most mihez kezdjek. Én nem érzek iránta szerelmet sőt! Még pozitív érzelmet sem. Csak a gyűlöletet.

- A főnök beszélni akar Önnel- jön be kopogás nélkül Hill egyik hústornya.

- Én nem.

- Ez nem kívánság műsör, gyere!

- Fasz ki van Hillel!- morogva kiviharzok és követemba hústornyot.

Hill irodájába mentünk. A drága Hill meg az asztal túlsó felén állt nekem háttal és az ablokon bámult ki.

- Gyorsan mondd mit akarsz mert nem érek rá!- kezeimet keresztbe fontam és vártam, hogy mit akarhat tőlem.

- John, menj ki!- Hill kiküldi a gladiátor méterekkel megáldott emberét de még mindig hátat fordít nekem, hogy essen ki a szeme.

- Alex! Ha akarsz tőlem valamit akkor a szemembe nézzél és ne az ablakon essen ki a szemed!- megfordul majd fülig érő mosoly terül el az arcán.- Min vigyorogsz?

-Alexnek hívtál és nem Hillnek.

- Rendben Hill lökd ki mit akarsz!

- Légy a feleségem!

- Nem.

- Nem?

-Nem.

- Miért?

- Mert egy faragadtlan tuskó vagy. Ne hagyjuk ki azt sem, hogy egy szobában vagyok bezárva amiből ki sem jöhetek! Szerinted miért?

- Nézd tudom, hogy nem úgy bántam veled ahogyan kellett...

- Kellene- vágok bele.

- Igen, kellene. Nem tudom miért, hogyan de...beléd szerettem.

- Jó én meg nem. Viszlát Hill.- kimegyek az irodából és egyenesen a szobámba megyek.

Nem tudom mit hisz Hill. Megkéri a kezem és hopp ásó, kapa, nagy harang válasszon el minket vagy mi? Bár ezt nem nevezném lánykérésnek. Legalább valami randira elhívott volna vagy mit tudom én! Próbálna magába bolondítani.

Az ajtón kopognak de nem szólok semmit. Egyre türelmetlenebb a kopogás míg végül Hill kétségbe esett arca esik be.

Rám néz egy megkönnyebbült sóhajt ereszt majd felém rohan és megölel. Próbálok kibújni az ölelése alól de nem megy.

- Hill elég lesz!

- Sosem lesz elég. Azt hittem, hogy...

- Hinni a templomban kell.

- Miért vágsz mindig a mondandómba?

- Csak.

- Csak?- ravasz vigyor jelenik meg az arcán. Közeledik felém és én úgy megyek hátra ahogyan ő előre felém.

- Mit akarsz tőlem?

-Tőled semmit. Téged akarlak.- elkapja a derakam majd megcsókol. Én meg....ellököm magamtól.

- Megőrültél?-kérdezem dühösen.

- Megőrülök érted-suttogja.

- Nehéz helyzetbe hozol Alexander......

-Akkor had segítsek!

-Hogyan? Vallomást teszel az érzéseidről?

- Igen. Lillian Hope Hayes, mikor elősször megláttak azt gondoltam, hogy egy félős kislány vagy és csak naphosszat sírni fogsz de.... kellemesen csalódtam. Te egy igen erős és kitartó lány vagy. A szépséged pedig egyszerűen....páratlan! Fontos vagy nekem!- megfogja a kezem és valamilyen természet feletti erő kényszerít hogy a szemébe nézzek- Nem tudom, hogyan tudnám elérni, hogy az érzés kölcsönös legyen......

- Egyszerű az egész. Foglalkozz velem és ne légy egy faszfej.