Harc Ellened( Befejezett)

Merénylet a sikátornál

Hazefelé ballagtam feldúltan. Dühös voltam. Hogy miért? Mert kirúgtak mert nem engedtem, hogy megbasszon egy vén fasz. Én csak egy pultos voltam és nem kurva. S mikor bepróbálkozott a hapsi tökön rúgtam. Erre ki lettem rúgva.

Kiabálást hallottam az egyik sikátornál. Tudom hülyeség volt de közelebb mentem hátha tudok segíteni. Bár ne tettem volna....

Közelebb mentem és megálltam a sikátor előtt. Abban a pillanatban elsült egy fegyver és egy férfi holtan esik össze és a szeme egyenesen engem nézett. Abban a szemben már nem volt élet. Ha előbb ide érek akkor megmenthettem volna ezt a férfit.

Menekülnöm kell. Ha meglát a többi fickó nekem kampec. Így gyorsan futásnak indultam a rendőrségre. Csak futottam és futottam egy percre sem álltam meg. Zihálva berontottam az épületve és gyorsan bejelentettem a bűntényt. Helyszínt megadva rohantak a rendőrök abban a reményben, hogy az elkövetőket megtalálják.

Féltem. Ez nem kifejezés. Rettegtem. Mi van ha láttak és én vagyok a következő? Nem lenne túl jó nekem. Se családom, se barátaim senkim sincsen aki hiányolna. Talán a szomszéd. Még nem is voltam szerelmes! Sőt még barátom sem volt!

-Hölgyem!- erre a felszólításra feleszméltem.

-Igen?

- Hogy hívják önt? A jelentéshez kell....

- Lillian Hope Hayes.

- Köszönöm. Menjen haza és pihenjen le.- kedvesen mosolygot rám. Talán látta rajtam, hogy rettegek.

Haza mentem és bedőltem az ágyba. Egyből elnyomott az álom a fáradtság miatt.

Másnap már mindenki tudott az esetről. De legyünk pozitívak! A fickó túl élte hála égnek! Időben oda értek a mentősök és a rendőrök is. Sok vért vesztett szegény de életben van. Úgy döntöttem ma meg fogom látogatni a férfit. Így is tettem délután. Elmentem és bementem hozzá.

- Szia!- kedvesen köszönök neki.- Lillian Hope Hayes vagyok és én....- nem is tudom mit mondhattam volna neki.

- Tudom ki vagy.- ez a kijelentése meglepett.- Veszélyben vagy, Hope. Menekülni nem tudsz előle, de túl járhatsz az eszén.

- Ne haragudj de te honnan tudod, hogy én ki vagyok?

- Én tudom, hogy ki kicsoda. Ahogyan ő is.

-Kicsoda?

- Ha elmondanám kinevetsz.

-Miért tennék ilyet? Nyugodtan mondd el. Nem foglak kinevetni- majd leülltem az ágya melletti fotelbe.

- Ő a végzeted, ahogyan te vagy az ő végzete.

-És a végzetemnek van neve is?- elmosolyodik. Ezen mi a faszom a vicces? Jó tény, hogy elég abszurd ez a helyzet.

- Alexander Christopher Hill.- lefagytam. Tudom ki viseli ezt a nevet. Van okom bassza meg rettegni. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy szar van a palancsintában.

- Te csak egy tébolyult vagy!- nem akartam elhinni amit ez a fazon mondott. Felpattantam és haza siettem. Az ajtót becsapva magamra zártam.