A világ utazó jó barát

Egy átlagos reggel, vagy mégse?

Ugyan úgy keltem mint minden reggel csak nem az ébresztőre hanem kiáltozás zajára. Gyorsan kiszaladok az úgy mond "búvóhelyemről"(mivel ide lent a félvérség nem elfogadott ezért muszály bujkálnom) és körbe nézek de csak azt látom hogy a királyi őrség fut a romokhoz, a távolból hallok egy robajt de nem tudom mi okozza majd azt hogy valaki mély de kissé sípitó hangon kiáltja "G vigyázz!!" majd Bumm. Gyorsan elteleportáltam magam a hang irányába de már csak annyit láttam hogy a labor hátulja ég és mindenki fejvesztve és valamit morogva az orra alatt szalad el. Én persze az egészből semmit se értve komótosan sétálok az ellenkező irányba, mint amerre a szörnyek futnak egyik nekem jön felém fordult és elkezd rángatni
-Mit csinál? Az épület hátsó része ég és maga meg csak olyan ráérősen sétál befelé!? - kiáltotta majd folytatta - Elfog égni ez nem zavarja magát?! - mondta vagy is kiabálta harsány hangján, mire én szúrós már-már Night-os szemmel néztem vissza rá
-Nekem ne mondja meg senki hogy mit csináljak - halgatam el egy rövid ideig majd folytattam - Engem már az se érdekel hogy ha elégek legalább úgy halnék meg ahogy éltem semlegesen - mondtam mire elengedet és tovább futott én szép lassan sétálgattam, mire észbe kaptam már egy ajtó szerűség elértem, azon át lépve dudolgatni kezdtem egy sort "Őrző édes őrző" majd ezt dudolgatva sétáltam egyik helyiségből a másikba. Egyszer csak lihegést és sírást hallottam, már a harmadik helységnél jártam mikor meg hallottam ezt a sírás és lihegés egybeleget szerencsére pont az "ajtó" előt álltam meg, és egy igen fura csontvázat vettem észre a földön térdelve, maga elé bámult szinte fekete szemgödrökkel de még is sírt. Oda megyek hozzá majd lehajolok
-Szasz kis haver! Tudok segíteni? - kérdeztem de semmi válasz majd így folytattam - Haló nem hallasz? - kérdeztem, most meg a fejét az ég felé tartva röhög és valamit mond
-Hehehe... Elment, végleg elment -mondja én meg végig mérem semmi különös csak egy tudós, aki szeret viccelődni és van egy bátya (fogalmam sincs honnan láttam hisz épen nem láttam a lélek tükrét), ismét meg kérdezem de ő ügyetsem vetvén arra hogy itt vagyok szép lassan elsétál mellettem, leveszi a a köpenyét és fel vesz egy ugyan olyan kapátot ami nekem van. Utána megyek.
-Hé hallasz engem!? Ki ment el végleg és miért robbant szét a labor hátulja? - ismét semmi csak sétál én meg elkezdek dudolni egy sort amit régebben hallottam
- Gyönyörű nap van oda kint a madarak énekelnek, a virágok virágoznak az ilyen napokon, az olyan gyerekek mit te a pokolban égnek el...dubidadda- énekeltem majd egyszer csak felém fordul, a szeme kékesen világít és valami féle láng vagy tűz vagy tudom is én mi jön ki a bal szemgödréből és a csontos kezét is kinyutja , én hátra hökölök majd lassan el halványodik és lecsukodik a szeme, közben a kezét is leereszti, gyorsan elé szaladok és el kapom. Csentitek a kezemmel és vissza teleportálom magunkat a "búvóhelyemre". Ott lefektetem a kanapéra közben csinálok neki és magamnak teát és egy kis instant levest mert csak az van épp "itthon".

8 órával késöbb...
Még mindig alszik de lusta a teát már kétszer kellet újra melegítenem neki és a levest is újra kellet melegítenem hogy forró legyen közben már harmadszor ugyan azt a műsort nézem újra és újra...