Ez a történet egy undertale fan könyv. Igaz a többi történetben is fellelhető az undertale de ez most más lesz mert csak az undertale-ről szól a háborúról meg úgy anblok az undertale történetéről, szóval ja egy undertale fan girl vagyok. Sorry😅
-Te mit csinálsz itt hímringyó?! - kiáltottam fel mert Fell nem figyelt. -Oh csak szerelmet érzek a levegőben~-mondta én meg durcásan elfordultam persze még mindig Moon bámulva. Egyszer csak feltünt Nightmare és el vitte -MOON NE!! - kiáltottam utána de Nightmare csak egy gonosz mosolyt vetet és röhögött egy sort. -Ne Moon. - mondtam elhaló hangon és sírni kezdtem. Blue oda jött hozzám és meg simogatta a hátam ekkor jött oda Ink és Pj -Mister Sans mi a baja? - kérdezte Pj érdeklődve én csak térdeltem és bámultam magam elé.
Moon szemszöge... Kinyitotam a szemem és valamilyen kastélyban ébredtem fel valami fura érzés fogott el -Na csak hogy felébrettél Csipkerózsika - mondta gúnyosan asszem Nightmare(?) ( Nem vagyok benne 100%-ig biztos benne hogy így hívják) -Um hogy kerültem ide? Az az utolsó emlékem hogy egy babzsákon alszom. És miért fekete minden? - tettem fel a kérdés mire rám pillantott -Ha... tehát nem emlékszel holvoltál meg hogy kerülsz ide? Ez érdekes. A legerősebb szörny lélekkel rendelkező félszörny nem emlékszik semmire... Háháháhá.... Oh ez vicces - mondta, egy könyvet tartot a kezében és egy őrőlt Sans volt az oldalán pontosan nem egy hanem három vagy négy? Nem láttam kristály tisztán -Ki a fene vagy? És ők kik? - kérdeztem a háta mögé mutatva, amennyire tudtam mutatni -Oh azt hittem ismered őket. Ahányszor náluk jártál megjegyezhetted volna a nevüket, de ha nem akkor íme egy kis bemutató - mondta és a többiek felé fordult és mondott nekik valamit de nem értem kristály tisztán, a hangjuk egyre tompáb lett és a végén minden elsötétült körülöttem, egy hangot hallottam meg, egy ismerős hangot -Gyermekem gyere velem. -L-Luna? -Gyere nincs sok időnk. Siess! - kiáltotta Luna, felébretem és szét szakítottam a kötelet vagy legalábbis az egyik csápját -Mi a... - akadt ki -Mi a baj? Talán azt hitted örökre itt maradok Night? Huh?! - mondtam majd támadni kezdtem. Egyre csak támadtam de ő nem támadt vissza csak a csatlósait írnygatta. Legyőztem hármat a végén az utolsót küldte. -Huff huff na huff csak hogy elő huff huff kerültél huff huff Error - mondtam lihegve egy kicsit elaludtam majd támadni kezdet. Szerencsére épp elég erőt gyüjtöttem, hogy még egy támadást ki védjek, persze nem eshetett másra a választásom mint a marionet fonalra. -" Ez az elkaptam! Most jól választottam! Háháhá...!" - gondoltam magamban és Error felé fordultam - Na milyen érzés! A saját erőd vissza vágot és most én irányitalak Error!! - kiáltottam fel és végre Night is harcolt -Ha harc legyen harc! HALJ MEG!!! - kiáltotta és minden be vettet amilye volt. De legyőztem, oda mentem hozzá és lehajoltam -Nightmare tudom hogy sok baj ért de azért nem kéne így kinézned. - törültem le a fekete szutykot a fél szeméről, majd folytattam -Így máris jobban nézel ki. Ne sírj. Nem a te hibád és nem Dream hibája. Azok az emberek nem értékelnek téged csak azért utálnak mert rémálmokat adsz de kell az embernek a rémálom hogy meg értse az élet műkodését és tanuljon belőlük- simogatam meg a hátát és egyre jobban látszodhatod az igazi énje amit annyi időn keresztül rejtegetet
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Így máris jobb. - mondtam mosolyogva. De Nightmare tovább sírt a vállamon -Ssssh nyugi itt vagyok, itt vagyok, senki se fog bántani- öleltem át majd észre vettem hogy nem a saját hangomon beszéltem hozzá hanem Luna beszélt - Ne aggódj Nightmare velem is sokszor meg eset az ilyen azt hittem én is hogy a bátyám árúlt el pedig nem Nightmare szemszöge.... - "Újra önmagam vagyok és újra látom a világot ez nagyszerű" - gondoltam majd észre vettem hogy sírok és egy ismeretlen lány vállán zokogok ő meg beszél megnyugtató hangja van, majd észre vettem hogy más hangon szólal meg -Ne aggódj Nightmare velem is sokszor meg eset az ilyen azt hittem én is hogy a bátyám árúlt el pedig nem- mondta az idegen de jól csengő hang színte olyan volt mit ha az anyámat ölelném át pedig csak egy hasonló sorsú lányt, nem szóltam semmit csak öleltem és elnyomott az álom Moon szemszöge... Olyan volt mintha egy hosszú alvásból ébredtem volna fel. Luna elmet szinte éreztem ahogy elmegy. Mikor észbe kaptam Nightmare rajtam alut, nem akartam felébreszteni így csak egy ágyat varázsoltam és befektettem és vártam -Na Moon mit akarsz csinálni míg ez itt alszik -Ne hívd így Night. Ő is olyan mit én csak más története. - Na jó nem fogom az "ez" jelzővel illetni őt - mondta Night és eltűnt én tovább figyeltem Nightmaret hogy hogyan alszik -"Biztos nagyon fáradt lehet szegény Nightmare" - gondoltam magamba és vártam...
