Mint szárnyaszegett madár

Utószó

Öt évvel később

Hinata a szobájukban ült. Éppen nem volt dolga, ami a nyári munkák közepette kellemes dolog volt. Ritkán esett meg, hogy ne lettek volna Tobioval mindketten elfoglalva. Azon a délutánon a törzsfő, Kageyama vele szemben ült. Fontos dolgokat készültek megbeszélni. A vörös hajú fiú, pontosabban már férfi, az asztallap felett megszorította a társa kezét.
- Nem kell aggódnod, Shouyou - mosolygott rá biztatóan a fekete hajú. - Holnap összeházasodhatunk. Semmi se fogja elrontani - jelentette ki. Ahogy ezt közölte, mindketten hittek benne. Már nem volt semmi, ami akadályt jelentett volna. Eleinte furcsállták a többiek, hogy házasodni akartak. Nem ellenezték, természetesen, de a tenguknak sosem volt szokása a házasság. A szeretett nő belehalt a szülésbe, így nővel nem lehettek együtt, az emberek pedig jó ideig tiltották a férfiak közötti házasságot. Akik szerették egymást, együtt maradtak. Felesleges volt a gyűrű és a többi. Egyik nap aztán Shouyou adott egy csókot Tobionak, majd elköszönt. A faluba ment, Yachihoz. Az idő teltével jó barátok lettek, így viszonylag gyakran találkoztak. Azúttal kölcsönkért egy könyvet, amiben a házasságról volt szó. Pontosabban nem is kölcsönkérte, csak ott elolvasta, feljegyezte a dolgokat. Nem akarta, hogy a párja észrevegye mit olvasott. Annyiban vopt kellemetlen, hogy Yachi teljesen zavarba hozta, mikor rákérdezett, hogy házasságban gondolkodik-e. Ekkor gyorsan elköszönt és hazament.
Ezután szólt Kageyamának, így leültek kettesben a a szobájukban. Paradicsomra hasonlító vörös arccal kérdezte meg, mit gondolna a dologról. Meglepetésére cssk felnevetett és megcsókolta. Jó ötletnek tartotta.
Öt hét telt el, már készen állt minden a másnapi ceremóniához. Kezdett minden tengu izgatott lenni. Több száz év után először házasodott meg valaki a törzsből. Minden felnőtt és gyerek kíváncsi volt a menetére.
- Igazság szerint, Tobio... - motyogta Hinata kissé zavarban. Sok ideje gondolkodott azon, amit meg akart osztani vele. - Úgy gondolom... Hogy nagyon boldogok vagyunk. Én legalábbis biztosan. - Bizonyosságot keresve felnézett a sötétkék szemeibe. Őszinte szeretetet látott benne.
- Én is. Melletted mindig - mosolygott, majd megsimogatta a másik haját. - Az, hogy az enyém vagy, minden boldogságokat jelenti. - A vörös tengu elpirult a kedvességén. Még mindig nem szokta meg a Kageyamára néha rájövő romantikázási rohamokat.
- A lényeg... Hogy talán csak egyetlen dolog tehetne még boldogabbá... És én ezt szeretném megpróbálni - suttogta a végét. A párja érdeklődve várta s mondandója lényegét. Shouyou felsóhajtott, de végül összeszorított szemekkel kinyögte:
- Szeretném, ha lenne egy gyerekünk. - Tobio nem mondott semmit. A kezét is elhúzta, a levegőt nehezen vette.
- Egy gyerekünk? -  Hinata bólintott.
- Ukai mondta, hogy a segítségével lehetséges... És én nem is halnék bele! - Reménykedve várt.
- Nem tudom, Shouyou... - A karamell kiskutya szemeket látva elöntötte a vágyakozás. Egy gyerek... Valóban jó lenne. Egy olyan, mint Hinata. Biztos, hogy elkényeztetné. - Ha gondolod, megpróbálhatjuk.
- Komolyan? Imádlak! - kiáltott föl boldogan, és eközben felpattant. Átszaladt az asztal túloldalára, hogy beleüljön a párja ölébe. A keze letévedt a nadrágja pereméhez.
- Shouyou, most nem lehe... - tiltakozott, de elhallgatott, mikor a másik keze betévedt az anyag alá. Végülis a döntésüket kellőképpen megünnepelték.

*  *  *

A másnap gyönyörű volt. A tavasz és a cseresznyefák virágzása tökéletes volt az esküvőhöz. Nem voltak sokan meghívva, csak a törzs tagjai, Yachi, Kiyoko és Ukai, így nagyobb helyszínre sem volt szükség. Székeket állítottak, egy oltárt, feldíszítették az utat, és már kész is volt. Hinata kiválasztotta a "koszorúslányait", akik nem lettek mások, mint Nishinoya, Sugawara és Yachi. Igaz, hogy közülük csak Yachi volt lány, de ez már mellékes volt. Elméletileg Shouyounak is lánynak kellett volna lennie, így akkor már az egész rend borulhatott. Annyira nem volt lényeges. Igazából Kiyokot is felkérte, hogy legyen koszorúslány, de ő kedvesen neket mondott. Azt állította, hogy nem érzi érdemesnek magát a dologra, így csak vendégként vett részt a ceremónián.
Délután aztán megérkezett Ukai, Ennoshita és Tanaka segítségével Hitoka és Kiyoko is, akiknek mind megköszönték a részvételt. Mindketten nagyon csinosak voltak. Ugyanolyan ruhát visletek, csak Yachin rózsaszín volt, míg Shimizun lila. Ezzel valószínűleg összeöltözni akartak.
Miután a pár üdvözölte őket, bevegyültek a törzsbe, és igyekeztek ismerkedni, Hinatáék pedig Ukaijal vonultak kicsit odébb a társaságtól.
- Hálasak vagyunk hogy eljött - hajolt meg illedelmesen Tobio. - Remélem jól fogja érezni magát. - A varázsló tarkón csapta.
- Nem találkoztunk olyan régen, hogy magázz, Kageyama! Hívj csak Ukainak - legyintett. - Te meg, Hinata, igazán elegánsan nézel ki ebben a fehér szmokingban. Ezek szerint te játszod a menyasszonyt? - mosolygott kedvesen. Shouyou elpirulva bólintott.
- Ezek szerint... - Igyekezett témát váltani, hiszen amúgyis beszélni akartak vele. - Ukai! Igazából mi megbeszéltük, és... Szeretnénk gyereket vállalni - jelentette ki. Tobio megszorította a kezét. Addig a vörös hajú észre se vette, hogy fogja. - Azt mondtad, lehetséges, így... - Az idős férfi biccentett.
- Néhány hétbe beletelhet, míg el tudom intézni az előkészületeket, de majd eljövök, ha kész. Gondoltam, hogy érdemes felajánlani nektek. - Láthatóan jót szórakozott azon, mennyire zavarba hozta őket a dolog.
- Köszönjük. Nos, mi akkor megyünk. Elkezdjük a ceremóniát - biccentett a vőlegény, aztán az oltárhoz állt, Shouyou pedig az út végére. Mindenki a helyére ült, az esküvői zene pedig felcsendült. Hinata előtt Nishinoya, Sguawara és Yachi barackvirág szirmokat szórt el. Előre megbeszélték, hogy ő azt szeretne, amúgyis volt bőven a területen barackfa. Lassú, szinte évekig tartó idő alatt ért el az oltárig. Ott végre megfoghatta a párja mindkét kezét, és vele szembe fordulhatott. Mellettük a pap elkezdte a beszédet, de nem is figyeltek. Csak elvesztek egymás szemében... Majd együtt kimondták az igent.

*  *  *

Két héttel később érkezett a hír, hogy megeshet a varázslat. A két fiú portálon keresztül jutott el a kunyhóba, amiben jó ideje nem láttak. A nappali hasonlóan nézett ki, mint mikor Hinata szárnyát szerezték vissza. A szőnyeg a szoba falának döntve , a bútorok elhúzva. Középen a kör volt, annak széle ezúttal virágszirmokkal leszórva. Rózsának tűnt, ami a szerelem virága. Talán ezért az kellett.
- Még valami... - motyogta idegesen Shouyou. - Ez a varázslat mit csinál velem? Ugye nem változtat nővé? - A varázsló megrázta a fejét.
- Dehogy! Semmit sem változtat a testeden, nem kell aggódnod - forgatta meg a szemét. - Álljatok a körbe.
- Mindketten? - csodálkoztak, de mikor az idős tengu bólintott, engedelmeskedtek. Elvégezték a szertartást.
- Éreztek valamiféle mágikus energiát? - kapkodta a tekintetét a két férfi között. A vörös hajú megrázta a fejét.
- Én nem. - Tobio szemei elkerekedtek.
- Ugye nem...? - riadtan nézett a mágusra, aki minden bizonnyal elrontott valamit. - Mégis miért rám hatott?! - hördült fel. Ukai megvakarta a fejét.
- Ez a varázslat igen komplikált. Tudja, ki az, akin hatnia kéne, de ha annak a testi adottságai nem megfelelőek egy gyermek kihordására, de a másiké igen, akkor azon hat. - A két fiatal összenézett.
- Vagyis Shouyoun nem tud hatni ez a varázslat? - motyogta letaglózva a törzsfő. Az öreg bólintott.
- Úgy tűnik.
- Vagyis... - vigyorgott zavarában Hinata. - Nem lehet másképp gyerekünk, csak ha...
- Nem! - csattant fel vörös arcc Tobio. - Köszönjük Ukai. Most inkább hazamennénk.
- Mi van? De hát... - kezdett volna ellenkezni a vörös, de látva a másik gyilkos pillantását, elhallgatott. A portálon keresztül hazatértek, de előtte még integettek egyet a kedves mágusnak.
- Nem hiszem el... Még így is gyereket akarsz? - fortyogott tovább a szobájukban is Kageyama.
- Persze. Te nem? - szontyolodott el. Tobio beletúrt a hajába.
- Egyetlen egyszer! Ha nem sikerül, nincs gyerek. Értve vagyok? - tet engedményt. Nem volt valami sok, mivel elég alacsony volt az esély arra, hogy egyből sikerrel járjanak, de Shouyounak ez jelentette a mindent. Rábólintott. Természetesen.