Mint szárnyaszegett madár

7. fejezet

A hideg mintha csak a rájuk váró borzalmakra figyelneztette volna őket. Hinata összerezdült. A vastag, bordó takaró alatt is fázott, noha még a párja is melegítette. Nem a hőmérséklettől vacogott. Miután elfogadták, belementek a dologba, nem léphettek vissza, mégis... Az este folyamán nem gondolt bele. A vörös szoba kegyetlen, ismeretlen módú sorozstgyilkosság. Igaz, nekik esélyük se volt áldozatul esni, hiszen ők nem használtak számítógépet, de nem is ettől félt. Valakinek meg kell halnia. Egy áldozat vére. Megéri egy legendát feltámasztani a szárnyaiért? Mellette a tengu mocorogni kezdett, így gyorsan lehunyta a szemét. Nem akarta elárulni neki az aggodalmait. Végeredményben ez nem érte volt, hanem Tobioért. Nem akarta, hogy leálljanak. Áldozatot kellett hozniuk, de... Szeretett volna ő lenni a halott. Akkor semmi hiba nem lett volna. Mem kell több veszélybe sodorniuk magukat, az ő életével elszáll a másik bűntudata, és nélküle talán boldog is lehet. Felsóhajtott. Néha hihetetlenül nagy ostobaságokkal etette magát. Kageyama örökre siratná, ha csak így meghalna.
- Jó reggel! - morogta mély, álmos hangon a fekete hajú. Imádta a reggeli morcos énjét - na nem mintha alapból ne lett volna az.
- 'Reggelt! - fordult felé Shouyou. Puszit nyomott az orrára. - El kellene készülnünk, aztán megbeszélni Ukaijal, mit keressünk meg először. - A nagyobb tengu bólintott. Elnyomott egy ásítást és kikelt az ágyból, a szerelmévek együtt. Gyorsan felvették a széjjel dobált ruháikat, a hajukat megigazították a tükörben - igen felületesen -, majd mentek le a földszintre. Előző nap meg se kérdezték merre volt a fürdőszoba... Bár nem is volt rá szükségük. A nappaliba érve Hinata megjegyezte magában, hogy azt mindenképpen meg kellene érdeklődni. Ikkei az egyik ajtón kipillantott. Jó illatok terjengtek a levevőben, így feltételezték, hogy az a helyiség volt a konyha.
- Felébredtetek? Csináltam reggelit! - mosolygott kedvesen. Intett nekik, hogy kövessék. A szoba egyik felében a konyha, másik felében egy néhyszemélyes asztalka, rajta piros, fehér pöttyös terítővel. Három tányéron gőzölgött rántotta és bacon, mellettük egy tálcán sok szelet kenyér.
- Egyetek csak! - Zavartan összenéztek.
- Koszönjük - biccentett végül a fekete hajú. Egymással szemben leültek.
- Itadakimasu! - mormolták összetett kézzel. A mágus is csatlakozott hozzájuk. Néhány falat erejéig csendben voltak, de aztán győzött Shouyou kíváncsisága.
- Mi lesz az első feladatunk? - Izgalomtól és egy kis félelemtől csillogó szemei mosolyra késztették a varázslót.
- A vörös szoba. Az a legegyszerűbb és a legkevésbé veszélyes - jelentette ki. - Először azt szeretném, ha a könyveimben kutatnátok. Az egyik legendákról szóló kötetben biztos benne van. - Kezdett kellemetlen lenni a légkör. Egy gyilkos legenda? Megmagyarázhatatlan módon haltak meg az áldozatok, amire nem találtak választ.
- Szóval ma nem akarja, hogy elmenjünk? - lepődött meg Kageyama. Arra számított, hogy egyből el kell menniük. Ukai megrázta a fejét.
- Természetesen. Az alapanyagokat, főleg ha ilyen bonyolultan megszerezhetőek, körültekintően kell megkörnyékezni. Először készüljetek fel. Holnap portált nyitok nektek Shiratorizawába. Abban a városban biztosan megtaláljátok a keresett legendát - sóhajtott szomorkásan a férfi. A két tengu kíváncsian várta a folytatást. - Az a hely rengeteg városi legendának ad otthont. Megmagyarázhatatlan gyilkosságok és a többi... Ráadásul mindentől messze van. Egy teljesen elszigetelt, szellemjárta város. - Próbálták megemészteni a hallotakat. Elszigetelt város? Kageyama azzal hitegette magát, hogy neki meg se fog kottyani. A szerelméért képes rá. Hinata már nem volt ennyire biztos a dolgában. Egyre inkább átjárta a rémület. Ők komolyan egy ilyen helyre készültek? A szárnya bőven nem ér ennyit! Csikorgással siklott el a tojásról Ikkei kése. Az a borzalmas hang mindkettőjüket észhez térítette.
- Elnézést - motyogta, majd evett tovább. Az étkezés végéig beállt a csend. Mikor mind tele hassal, elégedetten üldögéltek, a mágus felállt, összeszedte a tányérokat.
- Menjetek csak a dolgotokra - intett nekik. Szó nélkül tették, amit mondott. A nappaliban álló rozoga polcokhoz érve szemeikkel a gerinceken lévő címeket lesték. Sok volt, amiről már lekopott vagy eredetileg se volt ott. Amikről nem tudták mik lehetnek, kivették, feltornyozták a lábuk mellett. Azokon kívül találtak még öt legendákról szóló könyvet.
- Vigyük fel őket? - nézte a hatalmas kupacot Shouyou. A társa gyorsan megrázta a fejét.
- Dehogy! Üljünk le itt! - A kanapé mellé vitték a könyveket. - Először azokat nézzük át, amiknek van címe. Hátha van tartalomjegyzék is - motyogta halkan. Belemélyedtek a kutatásba. Nem is olyan kis idő múlva Hinata meglepetten felkiáltott.
- Itt van! - Már-már rémisztően hatott. Egy bordós, vérszínű borítójú könyvben volt. Az oldalai letisztultak, dísztelenek voltak,  mivel egyszerű ismeretterjesztő könyv volt. A vörös szoba oldalán foltok voltak. Mind vörös, mintha... Nem, nem csak mintha. Érezték a szagát. Vércseppek ivódtak be a papírba. A karamellbarna és a sötétkék szempár rémülten találkozott.
- Ez kezd egyre furcsább lenni... - remegett félve Shouyou. A másik átkarolta.
- Valószínűleg egy fekete mágiát használó okozta ezeket az incidenseket. Valahol abban a városban kell élnie. - Nem mondta ki, de mindketten tudták, hogy odamenni hatalmas veszély.
- Elolvashatom? - Megsimogatta kedvese hátát. Úgy tűnt lassul a légzése és megnyugszik, így elengedte. Az apró test szorosan az oldalához bújt.
- Nem hiszem, hogy ennyit érne a szárnyam - lehelte. Teljesen átjárta a félelem, a nyers rettegés. Elvette az ép eszét.
- Nem vagyunk veszélyben - jelentette ki. Elvette tőle a könyvet. - Nem olvastad még, igaz? Biztos vagyok abban, hogy mi biztonságban vagyunk - nyugtatta meg. Olvasni kezdett: - "A vörös szoba egy különös, megmagyarázhatatlan városi legenda. Úgy tartják, egy fiúnak mesélt egy barátja a vörös szobáról. Este, mikor a fiú hazamment, leült a számítógép elé. Hirtelen felbukkant egy ablak: 'Szereted a-?'. Ahányszor ki akart lépni az ablakból, annyiszor bukkant fel újra. A sokadig próbálkozás után a szöveg megváltozott:'Szereted a vörös szobát?'. Másnap a fiú ment iskolába, de az a bizonyos barát nem jelent meg. Néhány nappal később tudta meg, hogy azon az estén, mikor neki a számítógép megmutatta neki azt az üzenetet, öngyilkos lett. Egy szobában találtak rá... - Tobio nagyot nyelve folytatta: - Egy vérével teljesen kifestett szobában." - A kisebb tengu megrezzent.
- Van még? Ennél több volt - lehelte sokkos állapotban. A fekete hajú bólintott.
- Folytatom. "Több alkalommal is történt hasonló eset, de senki sem tudott elfogadható magyarázatot adni. Az incidensek 2009-től 2016-ig tartottak." - Lapozott, de a túloldlon más volt.
- Hát ez nem sok - tett könyjelzőt az oldalhoz Kageyama.
- Hát nem... De nézd! Tudjuk, hogy merre keressük! Csak meg kell találnunk az okozóját, nem? - erőltett egy mosolyt az arcára Hinata.
- De - bólintott hitetlenül a másik. - Igazad lehet.