~Izanami szemszöge~
Reggeli után, hirtelen kopogtak az ajtónkon. Ami igazából nem meglepő mert mindig jönnek hozzánk. És ilyenkor versenyünk Nii - channal, hogy ki nyitja nekik ajtót. De most másképp történt ,mert anya és apa versenyzett ami elég fura volt. Így Nii - channal össze néztünk, hogy,, mi van? " fejjel.
Nii-chan mi bajuk van? - súgtam neki oda. Mert azért ilyenkor meglepődűnk hogy ilyen fittek.
-Nem tudom. Lehet valaki fontosat hívtak meg. Vagy anya valamilyen,, barátnője" jött át. Szerinted? - súgta vissza miközben apa gyorsan el mosogatott, anya pedig rendbe rakta az előszobát.
-Szerintem készülodjünk! - súgtam neki, miközben csendben
el lopoztunk a szobákba. De most se volt szerencsénk.
-Gyertek vissza!-hogy vedte észre?! Pedig tök csendben indultunk el. Úgy hogy hátra arc és menjünk vissza.
-Segítsek anya? - Kérdezte meg Obito,mert anya éppen egy magas polcot törölgetett.
-Meg köszöném. - és leszállt a székről és át adta a terepet. Obito oda ment és fel állt a székre és leporolta a tetejét. Kb. 2 perc alatt.
-Anya nyissak ajtót? - kérdeztem meg anyut, mert hát újra kopoktatak.
-Igen, kérlek! - mondta nekem és már mentem is az ajtóhoz, ha az nem vágódott volna ki.
-TOBIRAMA ITTHON VAGYTOK?!?!!-Kérdezte meg bácsikam, más néven Hashirama Senju. Az első hokage.
Sziasztok,
Bocsánat hogy nem volt rész. Így csak ezzel rövid részt tudtam hozni mert nem volt időm. sunimasei!!!(bocsánat!!!) Így legközelebb egy hosszabat hozok.
