Az ajtó mögött

2.

 - És mikor mész? - szakította meg Skylar édesanyja a lány gondolatmenetét.
- Öhm... Azt hiszem pár perc múlva indulok, Amazing az úticél.
- Jólvan. Akkor lerakom, hogy eltudj készülni. Puszi! Majd beszélünk!
- Letették a telefont, Skylar pedig elkészült. Egy fehér pólót, kalapot, sportnadrágot, sportcipőt és egy hátizsákot vett fel. Még gyorsan feltolt egy napszemüveget a fejére, bepattant az autójába é elindult a Amazing felé. Az út nem volt túl hósszú, hiszen Skylar nem lakott nagyon messze a hegytől.
 Amikor odaért kiszállt az autóból, megállt az előtt, és megnézte, hogy hova is tervez feljutni, aztán elindult. Annyit kirándult már, hogy megszokták a lábai a sok gyaloglást, és Skylar nem fáradt el. Miközben egyre feljebb jutott, messziről meglátott egy barlangot , és elhatározta, hogy akkor benéz oda, hátha talál valami érdekeset. És talán még meg is pihen egy kis időre, nézi az onnan táruló kilátást.
 Elérte célját, hiszen mikor fölért a barlangba, nem látott mást csak egy régi ajtót. Nem tudta mit gondoljon, hova nyílik az ajtó, ezért kinyitotta és belépett rajta. Meglepődött, hiszen nem erre számított. (Mondjuk az is igaz, hogy nem számított nagyon semmire.) Ugyanis a nagy fehérségen kívül (amiben fel lehetett fedezni némi kékes árnyalatot) nem látott semmit.
 Mivel hirtelen semmi érdekeset nem talált magán ezen a jelenségen kívül, megfordult, hogy visszamenjen folytatni kirándulását. De az ajtót már sehol sem látta. Helyette egy, a nevével ellátott cetlit talált a földön.
              ,,Skylar Gray"
Egy percig tanakodott, hogy vajon jó ötlet e felvenni azt, végül megteszi. Kezében tartja a levelet.

Puszi                    - K💕