A maffia hálójában (Befejezett)

Ez nehezebb mint gondoltam...

Másnap reggel nyolckor kipattantak a szemeim, bármerre fordultam nem tudtam vissza aludni. Jól van akkor lemegyek... Lent a fiúk még mélyen az álmok világában jártak, rendben addig csinálok reggelit. Mikor elkészültem a palacsintával eldöntöttem, hogy felkeltem őket. Két serpenyőt ütöttem össze a fülük mellett, mire mind a kettő leesett a kanapéról.😂

-Normális vagy a szívbajt hoztad ránk!!-szidott le a barna szemű, de nem hatott meg én csak röhögni tudtam.

-Kész a reggeli, gyertek.-mondtam nekik. Az biztos, hogy többször fogom őket ilyen ébresztésben részesíteni... Miután mindenki végzett megyünk edzeni, marha jó lesz ugye érzitek a szarkazmust...

-Na akkor kezdjünk tizenöt perc futással, és megy.- utasított. Végeztem a feladattal ezután próbálták megtanítani hogyan kell bokszolni kisebb nagyobb sikerrel, na a verekedésbe bele se menjünk tízből tízszer a földön kötöttem ki. Jackkel folytattam az edzést hála az égnek ő csak célba lőni tanított, bár a végeredmény az lett, hogy búcsút mondtunk az egyik bokornak a kertből és a kerti csapnak meg az egyik ülőgarnitúrának, mindent eltaláltam csak a céltáblát nem, Jack egyfolytában a fejét védte hátha ő lesz a következő objektum... Most megint James jön ó istenem segíts. Megint a földön végeztem, bár ez nem volt meglepő, és ezt az egészet futással zártam le.

-Na milyen volt?-kérdezi Jack.

-Kiköpöm a tüdőmet...-lihegtem még mindig nem éreztem a lábaimat, de végre eljutottam a kanapéig és szó szerint rázuhantam...

-Hát biztos jobb volt, mint amikor lőttél, basszus azt vártam, hogy a következő én leszek.-nevette el magát.

-Nagyon az önvédelem se megy neki komolyan mindig a földön végezte.-súgta oda James a bátyjának.

-Hallottam ám te!- elkezdtek halkan kuncogni.-Kis szemetek vagytok... Nagyon reménytelen estet vagyok.-motyogom bele a párnába.

-Nem vagy az, elsőre nem sikerülhet minden nekünk sem sikerült, bele kell tanulni.-mondta vigasztalás képen a kék szemű...

-Ja, persze ti könnyen mondjátok. Biztos én vagyok az örökös nem úgy nézek ki.-húztam el a számat.

-Persze, hogy te vagy a DNS is stimmel ez biztos, de fel a fejjel holnap jobban fog menni, de holnapután meg egy hét után, két hét után, már teljesen menni fog... Tudod mire van legjobban szüksége az embernek, hogy megtanulja?-megráztam a fejemet- Időre ez a legfontosabb, mert bár azt gondolod, hogy reménytelen eset vagy ez nem igaz persze majd biztos négy-öt óra tanulás után nem fog sikerülni, de teszünk róla, hogy mire eljön az idő úgy fogod szétrúgni az ellenség seggét, hogy fejvesztve fognak menekülni.- mire a monológ végére ért annyira elálmosodtam, szerintem el is aludtam, már csak annyit érzékeltem, hogy valaki felemel és felvisz a szobámba, majd betakar és kimegy....

Másnap olyan izomlázzal keltem azt hittem meg sem bírok mozdulni, de nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Lent a fiúk vártak azt mondták ezt a napot vegyem ki pihenjek túl megerőltető volt a tegnap. Erre a válaszom az volt, hogy két óra múlva kezdhetjük furán néztek, de rám hagyták. Pontban délben elkezdtem, elsőnek fél órát futottam majd erősítettünk, súlyzóztunk azt mondták nincs elég izmom ezért nem tudok akkorát ütni. Szerencsémre az önvédelem jobban ment mint tegnap. Most csak tízből nyolcszor kerültem padlóra, de nekem egyszer sikerült Jamest is oda küldeni. Egész nap csak edzettem. Így ment ez, hogy csak sportoltam max akkor álltam meg amikor ittam, ettem. De meg is lett az eredménye az ötödik napon sikerült egyszer eltalálnom a céltáblát, a nyolcadikon pedig már csak ötször ismerkedtem meg a padlóval, a tizediken akkora jobb horgot adtam Jamesnek, hogy fél órán keresztül csak fetrengett Jack csak kiröhögte meg gratulált, a tizenegyedik és a tizenkettedik napon a fiúk bezártak a szobámba mert nem akartam pihenni és ezt találták ezek a hülyék a legjobb megoldásnak tehát akkor úgy mond ágy nyugalomra ítéltek. A tizennegyedik nap maga volt a borzalom mind a két fiú beteg lett őket ápolhattam három napig, és miután eljátszottam az ápolónő szerepét folytathattam amit elkezdtem. Ezek után még szigorúbban csináltam amit elterveztem. Csak egy cél lobogott a szemem előtt, hogy megtudom csinálni....