Egy fél óra elteltével már csak pár lépésre voltunk egy kétszárnyú faajtótól, amelyen az Up&Down felirat foglalt helyet. Az ajtó előtt pár biztonsági őr állt. Faye odament az egyikhez, beszélt vele pár szót, majd intett nekünk, hogy kövessük. Úgy tűnt jól ismeri ezt a helyet.
– Gyakran jártok ide? – fordultam Lacey-hez érdeklődve.
– A gyakran erős kifejezés, de voltunk már itt jópárszor – felelt a lány.
– Csodálkozom, hogy Jay elengedett téged ide egyedül – mondta Faye a fekete hajú lánynak, miközben zsebre rakta telefonját. – Úgy értem, anélkül, hogy veled jött volna.
– Jay tudja, hogy bízhat bennem – válaszolta Lacey, és halványan elmosolyodva forgatta meg szemeit. – És ha már itt tartunk, én azon csodálkozom, hogy téged még nem tiltottak ki innen – nézett szemrehányóan Faye-re.
– Jóba vagyok a tulajjal – vont vállat Faye.
Én csak csendben hallgattam a párbeszédüket, miközben tekintetem kettejük között cikázott.
– Nem tudom, hogy akarom-e tudni a részleteket – szólaltam meg végül. Faye halkan elnevette magát.
Az épületből kiszűrődő zene egyre hangosabb volt, ahogy egyre beljebb kerültünk. Felmentünk egy rövid lépcsőn, és benyitottunk egy nagyobb helyiségbe, ahol a falak, a padló, és a bútorok mind a barna különböző árnyalataiban játszottak. A falak mentén pár kanapé és asztal volt található. A helyiség egyik végében pár biliárdasztal állt, a másik végében egy bárpult húzódott végig. Természetesen az egész hely tömve volt fiatalokkal, akik döntő többsége már nem volt éppen józannak mondható, a zene pedig olyan hangerőn szólt, amit csak nagy erőfeszítések árán tudtam elviselni.
– Ki mit kér? – kérdezte Faye kezével a bárpult felé mutatva.
– Szokásos – vágta rá azonnal Lacey és Alisson egyszerre.
– És te, vöröske? – nézett rám a lány.
Felsóhajtottam a megnevezés hallatán, de összeszedtem magam annyira, hogy nyugodtan válaszolhassak.
– Mindegy. Bármi jó.
– Vigyázz, mit kívánsz – mosolyodott el Faye, és otthagyott minket.
Egy kis gondolkodás után a másik két lányhoz fordultam.
– Ugye nem fog megmérgezni? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
– Talán – vonta meg a vállát Alisson.
Levegőt vettem, hogy mondjak valamit, de még mielőtt megszólalhattam volna Alisson felnevetett.
– Látnod kellett volna az arcodat – mondta, én pedig csak szemeimet forgattam.
– Nagyon vicces – mondtam.
Viszonylag megnyugodtam, mikor Faye mindössze egy doboz sört nyomott a kezembe.
Hátamat nekitámasztottam az egyik falnak, és onnan néztem a többieket.
– Te nem jössz? – kérdezte Alisson a táncoló emberek felé mutatva.
– Ha nem baj inkább itt maradok – mondtam.
– Okés – válaszolta kicsit csalódottan.
Pár perc múlva gyakorlatilag mindhármukat szem elől tévesztettem. Nem idegeskedtem, mert tudtam, hogy úgyis tudják, hol vagyok.
YOU ARE READING
A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ
FantasyA Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ Egy haláleset mindent megváltoztat. Egy gyerek halála még kívülállókat is megrendít, és akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy bizony gyilkosság történt. Hat éve, pontosan 2012. október 15-én a fe...