Csend telepedett a könyvtár ezen kihalt szegletére, hol ki a bőrkötéses könyv borítóját, ki Dravent bámulta hitetlenkedve.
– Ez eszméletlen – ámult el Kelly, aki csakúgy, mint mindenki más alig-alig hitt a szemének.
– Szóval, ha jól értem, Bloodwing... – kezdtem rekedt hangon. – Bloodwing Noxnoctis, igaz?
– Pontosan – bólintott Draven.
– És mivel minden generációban születik tizenkét ilyen... – kerestem a megfelelő szót.
– Segath – segített ki Draven.
– Igen. Ezek közül pedig egy mindig maga sötétség, akkor az azt jelenti, hogy Bloodwingnak nagyjából velünk egykorúnk kell lennie – következtettem az olvasottak alapján. – Ez fura. Tizenhárom voltam abban az évben, Bloodwing pedig biztos vagyok benne, hogy nem egy tinédzser volt.
– Lehetséges, hogy akár tíz évvel is idősebb nálad. Attól még lehet, hogy ugyanebbe a generációba tartozik – gondolkodott el Harry. – Igaz, ez elég zavaros, de muszáj így lennie.
– Ki a legidősebb közülünk? – kérdezte Faye elgondolkodva. – Én huszonhárom vagyok.
– Dettó – bólintott Mike.
– Jelentem, hogy életem huszonnegyedik szintjét igyekszem teljesíteni – szólt közbe Harry szórakozottan. – Azt hiszem, ezt nyertem – igazította helyére szemüvegét.
– Akkor simán lehet, hogy Noxnoctis... azazhogy Bloodwing is a körül lehet – válaszolta Faye.
– Hát, akkor ez egy igen érdekes helyzet. Sőt, inkább röhejes. Spencer Cox negyvenkilenc éves, és Bloodwing embere. Mintha valakinek az apja lenne a csatlósa – nevettem megvetően, felidézve magam előtt a férfi kárörvendő arckifejezését. – Ráadásul az is gyanús, hogy mind ugyanarra az egyetemre járunk.
– Egy szó. Sors – mosolygott Lacey sejtelmesen. – És nem, nem úgy mondom, mint a babonás öregasszonyok – nevetett. – A Könyvben van egy ilyen rész, ahol arról van szó, hogy egy generációban a tizenkét Segatht bármi történjék is, előbb-utóbb a sors úgyis egy helyre tereli össze.
– Mielőtt még bárki is nagyon belelovalná magát ebbe az egészbe – mondta Jay kissé lehangoltan. – Mi csak kilencen vagyunk.
– Plusz Bloodwing – szólt közbe Harry.
– Az is csak tíz, a lényegen nem változtat – sóhajtotta Jay. – Ketten hiányoznak.
– Hát... akkor ülünk és várunk? – tártam szét a karomat.
– Ülünk és várunk – bólintott Jay.
– Nem kell sokáig várnunk – mosolyodott el Lacey kivillantva hófehér fogsorát, majd odahajolt Jay füléhez. – Sors – suttogta elnyújtva a szót még mindig azzal a szinte őrült mosollyal az arcán, majd nyomott egy puszit a fiú arcára, ezzel egy fekete rúzsfoltot hagyva hátra.
Jay csak tágra nyílt szemmel nézett barátnőjére, mielőtt megszólalt volna. – Esküszöm, hogy néha a frászt hozod rám – mondta, mire többen is elnevették magukat.
– Lehetek a pszichopatád? – rebegtette a lány hosszú szempilláit.
– Már rég az vagy – szorította magához Jay.
Draven az órájára pillantott, majd felszisszent.
– Ó, baj van. Öt perc múlva zár a könyvtár – pillantott ránk. – Szóval ti ketten – mutatott Alissonra és Mike-ra – vagy rohadt gyorsan visszacsempészitek azt a könyvet, vagy fogjuk, és visszük.
YOU ARE READING
A Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ
FantasyA Lerandrie trilógia 1. - Kegyetlen világ Egy haláleset mindent megváltoztat. Egy gyerek halála még kívülállókat is megrendít, és akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy bizony gyilkosság történt. Hat éve, pontosan 2012. október 15-én a fe...