~Jung Hoseok egy 22 éves napsugár aki képes mindenkinek bearanyozni és jobbá tenni a napját ezért Hope-nak is nevezik a barátai. Egy helyi kis kávézóban dolgozik pincérként, hétvégénként pedig a táncteremben tölti a napot.Fő szereplőnknek nincs sen...
Hoseok pov. Reggel mikor felkeltem nagyon fáradt voltam, mivel este alig bírtam elaludni ráadásul erre még az idő is rátett. Nem madárcsicsergésre és napsütésre keltem mint a filmekben, helyette az ébresztőórámra. Mikor kikeltem az ágyból szomorúan vettem észre hogy nagy valószínűséggel egész nap esni fog az eső, ezért megint el fogok ázni. Gyors bementem a fürdőszobába hogy elrendezzem magam mivel 7:00-ra bent kell lennem a kávézóba márpedig az nincs közel a házamhoz. Amint kész lettem fogtam magam és elindultam. Futva tettem meg az utam a kávèzó felé, mert nem akartam elkésni. Út közben természetesen teljesen eláztam mivel a nagy sietségben még az esernyőm is elfelejtettem. Mikor odaértem már láttam hogy a munkatársam Hyerin már bent van, és ő is csak most veszi fel magára az "egyenruhát" így megnyugodtam hogy nem késtem olyan sokat. -Szia Hyerin -Szi.. JÉZUSOM HOGY NÉZEL KI? Megint el felejtettél esernyőt hozni?-akadt ki teljesen. -Késésben voltam na-nevettem fel kínosan -Meg fogsz így fázni...várj meg itt egy pillanat és jövök.- mondta és már el is tűnt a raktárban -Itt vagyok! Na gyere ide- jött elő egy törölközővel a kezében. -Hyerin hagyjad nem kell.-amint ezt kimondtam egy gyilkos pillantást villantott, így jobbnak láttam ha odamegyek hozzá. -Jó,Jó megyek már csak ne nézz így.- mondtam kikerekedett szemekkel. Hyerinnel egyébként nagyon jó a kapcsolatom, mikor ide jöttem ő volt az aki megtanított mindenre, hogy csináljam meg a külömböző kávékat ha nincs itt a barista, hogy viselkedjek a vendégekkel stb. Úgy tekintek rá mint a nővéremre és néha úgy is viselkedik.
Miután nagyjából megszárította a hajam neki kezdtünk mi is a munkának. Míg én letöröltem az asztalokat addig ő gyorsan felsöpört és kinyitotta a kávézót. Ma különösen sokan voltak, ezért nagyon pörögnünk kellett, és amilyen szerencsétlen vagyok, pont az egyik furán viselkedő férfire kellett ráborítanom a kávét. -Elnézést nagyon sajnálom kifizetem.-mondtam bűnbánóan, miközben folyamatosan hajolgattam előtte. Ő csak vörösen izzó szemekkel rámnézett amitől kicsit meghőköltem. -Máskor jobban figyeljen oda vagy bajok lesznek.-mondta mogorván, és felállt az asztaltól, de mielőtt még kiment volna az ajtón ezt mondta: -Találkozni fogunk mi még,majd akkor kifizetheted az ingem árát...cicafiú. Ez az ember tényleg fura, miért volt vörös a szeme? Ez lehetséges egyálltalán? Olyan természetfeletti volt.Ilyen emberrel biztos nem akarok újra találkozni..Gondolkodtam miközben kirázott a hideg. Ezután a kis baleset után próbáltam jobban odafigyelni, nem akartam hogy megint valakire ráborítsam az italt. Egész késő estig ott maradtunk de mivel Hyerinnek hamarabb el kellett mennie, rám hárult az a feladat hogy bezárjak. Miközben mentem hazafele nem bírtam kiverni a fejemből azokat a vörösen csillogó szempárokat. Egészen biztos voltam benne, hogy ez nem normális. Gondolkoztam a kontaklencsén is, de ezt az ötletet elvetettem mivel lehetetlen hogy ilyen élethűre tudjanak megcsinálni egy kontaklencsét. Miközben ezen agyaltam, úgy döntöttem teszek egy kis kitérőt, úgy éreztem ki kell szellőztetnem a fejemet, így Elindultam a házamhoz közeli kis parkba. Itt ilyenkor már senki sincs mivel a park mellett van egy erdő ami elég ilyesztő az emberek számára, de szerintem megnyugtató hely. Keresni akartam egy padot amikor sikításokat hallottam az erdőből, ezért gondoltam megnézem, lehet hogy valaki veszélyben van és ha most nem megyek akkor egész életemig lelkiismeret-furdalásom lesz. Elindultam a hang irányába, de elég nehezemre esett megtalálni a sikítások forrását mivel a sötétbe nem láttam semmit így lassabban tudtam menni csak. Egyre közelebb kerültem a hangokhoz, amikor megláttam hogy egy nő kiabál segítségért, rajta pedig egy férfi van aki a nyakát harapdálja,szívja. Nagyon meglepődtem és elkezdtem futni a nő felé hogy leszedjem róla a pasast, de ekkor a férfi felém nézett és megtorpantam. Ez lehetetlen...
Sziasztook! Ez az első könyvem remélem tetszeni fog nektek. Próbálok majd egyre izgalmasabb részeket hozni,addig is itt van hogy hogy képzeltem el Hyerint☺️
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
