~Gyönyörű halál~ Sope ff

~Nyolcadik Harapás~

Hoseok pov.

Mikor ezt Jimin kimondta teljesen ledöbbentem és azonnal tiltakozni kezdtem.
-Én biztos nem költözök egy vámpírokkal teli kastélyba!- mondtam felháborodva. Erre Jimin csak megforgatta szemeit majd elindult a szobám felé.
-Itt nem maradhatsz, nagyobb veszélybe vagy mint gondolnád!- mondta miközben elővette a bőröndöm és elkezdett pakolni bele.
-Mintha egy vérszívókkal teli helyen biztonságosabb lenne...-mondtam durcázva, mire csak egy mérges pillantást kaptam.
-Hyung ne hisztizz inkább Haladj és segíts pakolni- Szólt rám, mire odasétáltam és elkezdtem én is pakolni a cuccom.

Kezd elegem lenni abból hogy semmit se tudok, és mindent úgy kell kérdezgetni másoktól. Mit értett Jimin azon hogy nagyobb veszélybe vagyok mint gondolnám? Remélem nem valami gyilkos szemelt ki magának mert nem adom ám a szerveim olyan könnyen! Miközben ezen gondolkodtam észre se vettem hogy már minden kész van, és már csak Mickey maradt hátra.
-Hé Jimin ugye a kutyámat hozhatom?
-Gondoltam hogy meg fogod kérdezni, de nyugi nyugodtan hozhatod. És nem nem kell féltened nem fogjuk megenni a kutyád.-Mondta úgy mintha a gondolataimba olvasna.
-Reméltem is mert ha valamelyikőtöknek csak a fejébe is megfordul kitépem a belét.- Mondtam gyilkos szemekkel, mire Jimin döbbenten nézett rám.
-Most mivan?- Kérdeztem mire sokkosan válaszolt.
-Semmi, csak most pont olyan voltál mint a régi Hoseok hyung.- Mondta mire furán nézek rá.-Tudod mit inkább induljunk.- Erre a mondatára Felraktam Mickeyre a pórázt majd elindultunk a pokolba. Egyálltalán nem csípem azt a helyet, túl ijesztő az én gyenge lelkemnek.

Yoongi pov.

Épp sétáltam a közelben, és azon gondolkoztam hogy ki legyen a következő áldozatom, mikor megéreztem egy különös szagot. Azonnal körbe néztem, majd megláttam egy fekete árnyat, de mire közelebb mentem eltűnt. -Furcsa- Gondoltam. Biztos voltam benne, hogy egy boszi volt, hisz csak nekik van ilyen orrfacsaró büdös ázott kutya szaguk. De hogy kerül ide egy cafka? Úgy tudtam már rég kihaltak...Miközben ezen töprengtem elkezdett csörögni a telefonom.
*Namjoon*
-Mondd Joon.
-Yoongi azonnal vissza kell jönnöd.- Mondta és mintha egy kis aggodalmat is hallottam volna a hangjában.
-Baj van?- Kérdeztem, majd elkezdtem sprintelni haza.
-Ha ideérsz elmondom.-Mondta majd megszakította a hívást. Legutoljára Hoseok eltűnésekor hallottam így Namjoont, ezért kezdtem énis beparázni hogy Vele történt valami. Mikor odaértem mindenki aggodalommal az arcán ült a nappaliban.
- Mi történt Namjoon?- Ültem le a kanapéra kérdésem közbe, és észre se vettem hogy életem felforgatója is köztünk van.
- Most hogy mindenki itt van, mondom is az összejövetel okát. Először is bocsánatot kérek Hoseok amiért így ide rángattalak, de az életed múlik rajta. Másodszor pedig van egy rossz hírem...Rájöttem hogy ki átkozhatta meg a mestert és most megint visszatért. Nem tudom mi lehet az oka, de jobbnak tartom ha egy ideig nálunk maradnál Hoseok anélkül hogy kimennél a házból.
- Várj Mivan?-Szólal fel Hobi felháborodottan.-Kizárt hogy a házba maradjak anélkül hogy nem mehetnék ki! Egyálltalán mi a jó isten jelent az, hogy visszatért az a valaki aki "megátkozott"?-Formált idézőjelet kecses ujjaival. Egy ideig gondolkodtam majd eszembe jutott ami történt velem mielőtt Namjoon idehívott volna.
- Hé Nam...miközben kerestem a vacsorámat egy fura alakot láttam. Azt hittem csak képzelődök de megéreztem azt az orrfacsaró szagot. Szerintem egy boszorkány volt az. - Ahogy ezt kimondtam láttam átfutni az arcán az aggodalmat.
-Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar felfedi magát. Srácok emlékeztek Iseul-ra?-Kérdezi miközben feláll és előkeres egy könyvet. Na ne csak nem...
- MIVAN? ISEUL? Ne szórakozz velem! Ő átkozta el a napsugarunkat?- Kiált fel Jimin miközben mérgesen ökölbe szorítja kezeit.
- Attól tartok igen. Utána olvastam kicsit a dolgoknak, és ő, meg még két boszi maradt életben. Az utóbbi kettőt kizártam mivel nem Ázsiában laknak. Fogalmam sincs miért jött vissza és az átok okát sem, de mivel ő az egyik legerősebb Boszorkány ezért nem lesz könnyű bírni vele.- Mondta mire én kezdtem egyre mérgesebb lenni.
- Remélem nem követte Yoongit, mert ha igen akkor nem hiszem hogy ez a hely is biztonságos lesz. A legtöbb dolog amit tehetünk most az, hogy mindenki Hoseokra vigyáz és sose hagyjuk egyedül ha nincs a házban. Én próbálok minél hamarabb több információt keresni és rájönni az egész dologra, de addig legyetek türelmesek. Ha nincs más mondani valótok akkor nyugodtan mehettek.- Fejezte be mondandóját Namjoon, majd felállt és elment az irodájába. Mindenki sokkosan ült a nappaliban, és senki se tudta mi fog most történni. Láttam Hobin, hogy nem nagyon tudja hogy álljon a helyzethez, arckifejezéséből pedig csak a zavarodottságot tudtam kivenni. Nekem pedig csak egy dolog járt a fejemben.

Nem fogom megint hagyni hogy elvegyék tőlem azt ami az enyém.