~Ötödik Harapás~

266 23 2
                                    

Yoongi pov.
Nagyon ki vagyok akadva Jiminre. Nagyon is jól tudta, hogy mennyire megviselt mikor Hoseok eltűnt, erre mikor előkerül nem hogy szólna, még el is rejti hogy véletlen se találjuk meg. Olyan idegállapotba kerültem, hogy jobbnak láttam ha kimegyek a szobából, mert ha ezt nem teszem meg akkor felrugok valakit. Amint kijöttem rögtön a szobámba mentem, és leültem a zongorához. Ez az egyetlen dolog ami meg tud nyugtatni a gyilkolás mellett. Egész kicsi korom óta tudok zongorázni, és azóta a szenvedélyemmé vált...Rögtön elkezdem játszani a First Love című számot amit még akkor írtam mikor Ő eltűnt. A szöveget is elkezdem halkan rappelni hozzá miközben Hobi járt a fejembe. Sok dalt írtam már, de ez mindig különbözött a többitől.Egy kívülálló személynek biztos az járhat a fejébe mikor meghallja ezt a számot, hogy ez az őrült tényleg arról írt, hogy mennyire szerelmes a zongorájába?! Viszont Akik ismernek tudják, hogy ennek a szövegnek milyen mély érzelmek vannak a hátterébe, és hogy nem egy egyszerű  zongoráról van itt szó. Mikor az utolsó akkordokat nyomtam le, realizálódott bennem, hogy mennyire lenyugodtam. A zongora, a billentyűk,és a hang amit azok kiadnak olyan hatással vannak rám, mintha a mennyországban lennék. Felállok a kisszékről, és csak akkor vesz észre hogy nem egyedül vagyok. Az ajtóban a könnyes szemű vöröske áll, miközben engem néz. Már épp nyitnám a szám mikor megszólal.
-Ez gyönyörű volt Yoongi.-Mondja miközben letöri a kibuggyanó könnyeket a szeméből. Egyszerűen gyönyörű. Ez volt az egyetlen gondolat ami eszembe jutott mikor végignéztem rajta. Szeme csillogott, és mikor bele néztem, elvesztem bennük. Tovább néztem rajta és realizálódott bennem, hogy sokkal férfiasabb lett mióta utoljára láttam. Arccsontja élesebb lett, combjai izmosabbak, és magasabb is lett. Arra ébredek fel a bambulásból, hogy köhint egyet és ekkor veszem észre, hogy lehet túl sokáig lengettem rajta a szemeimet így gyors elnézek róla mielőtt még úgy néznék ki mint Hoseok haja.
-Öhm köszönöm. Nem akarsz bejönni?-Kérdezem kicsit elpirulva, mire megvillantja azt az ellenállhatatlan mosolyát és leül az ágyamra.
-Nem is tudtam hogy tudsz zongorázni.-Mondja miközben rámnéz. Persze hogyan is tudhatnád mikor nem emlékszel semmire az elmúlt 100 évből.
-Mostmàr tudod. Mióta állsz ott?-Kiváncsi voltam hogy mikor jött ide, de még mindig nem mertem ránézni. Úgy érezetem, ha ezt megteszem akkor hasonlítani fogok egy paradicsomra, és nem akartam hogy Hoseok ezt észrevegye.
-A felénél járhattál mikor feljöttem. Kinek írtad ezt a számot?-Kérdezi miközben elterül az ágyamon. Meglepett ezzel a kérdéssel, egyálltalán nem tudom mit válaszoljak. Nem mondhatom hogy neked írtam mikor eltűntél mert annyira szerelmes vagyok beléd, és te töltöd ki a gondolataim 99%-át? Persze el is küldene melegebb éghajlatokra.
-Öhm nem lényeges, hogy hogy itt vagy?-Próbálom terelni a témát és úgy látszik vette az adást mert nem feszegette tovább ezt a témát.
-Meg akartam kérdezni, hogy jól vagy e miután úgy kirontottál a szobából. De még jó hogy feljöttem, így legalább volt lehetőségem meghallgatni ezt a gyönyörű számot.-Mondja miközben szemei elkezdenek csillogni. Azok a csokoládé színű szemek amiket órákig tudnék csodálni megunás nélkül. A szemek amikbe ha belenézek és az univerzumot látom. A szemek amik már a kezdetektől fogva elvarazsoltak.
-Nagyon sokat jelent nekem ez a dal....-Mondom halkan, mert érzem,hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magam, és ezt nem Hobi előtt akartam megtenni. Hiàba fekszik mellettem, még mindig fáj ha belegondolok, hogy mi történt vele. Nem emlékszik semmire, arra se hogy min mentünk keresztül. Eltűnése napján akartam volna bevallani neki mit érzek, és amikor eltűnt nagyon magamba zuhantam. Most pedig "visszatért" és az hogy emlékezet kiesése van megnehezíti a dolgomat sok mindenben...Kitudja mennyit változott a személyisége. Mond Hoseok képes leszek újra megbízni benned?

Sziasztook!💕Sajnálom hogy ennyi időt kellett erre a részre várni, de az utóbbi időkben vizsgáztam és azt se tudtam hogy lány vagy fiú vagyok. Mindenesetre itt a rész, elég béna lett, megpróbálok majd izgalmasabb részeket hozni.💜

~Gyönyörű halál~  Sope ffTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon