~Gyönyörű halál~ Sope ff

~Hatodik Harapás~

Hoseok pov.
Mikor meghallottam Yoongit zongorázni leesett az állam. Pont belőle nem néztem volna ki ezt. Akárkinek is írhatta a számot biztos nagyon különleges lehet számára, hiszen mikor mesélt láttam hogy majdnem elsírja magát. Gondoltam hogy rákérdezek de jobb ötletnek találtam ha most inkább hagyom megnyugodni. Miután ez megtörtént észrevettem hogy valamin nagyon elgondolkozott, így jobbnak láttam ha kimegyek Jiminhez. Nem voltam még teljesen tisztába ezzel a vámpír dologgal, azt sem értettem hogy hogy lehettem én egy kegyetlen gyilkos vámpír, és úgy érzem ezt csak Jimin tudná elmagyarázni úgy hogy megértsem. Lementem a lépcsőn és bementem a nappaliba viszont itt nem találtam a kis törpét, ezért továbbmentem. Esküszöm akkora ez a ház, hogy simán eltudnék benne tévedni. Miközben járkáltam hirtelen valaki megérintette a vállam, én pedig akkorát visítottam hogy az ország másik végében is biztos hallották. Nem azt mondom hogy félős vagyok, de még mindig egy vámpírokkal teli házban vagyok.
-Szerintem örökre megsüketültem.-Jött elém SeokJin miközben a füleit fogta.
-Kellett neked megilyeszteni...-Mormogtam az orrom alatt miközben még mindig a szívemet fogtam.
-Mit keresel?-Kérdezte, miközben teljesen figyelmen kívül hagyta az előbbi mondatom.
-Jimint, de sehol se találom. Nem láttad?-Jin elkezdett gondolkodni, majd egy fejrázással jelezte, hogy ő sem tudja hol lehet. Lehet hogy Jintől kéne megkérdeznem a dolgokat, hátha tud ő is segíteni. Plusz lehet hogy a végén még tök jóba leszek vele és egyel kevesebb dolog lesz ebben a házban amitől/akitől félnem kéne.
-Hyung, tudnál nekem segíteni?-Kérdeztem félénken, mire kérdőjelet nézett rám.
-Persze, mond nyugodtan.-Válaszolta miközben bement a konyhába. Gyors utána mentem és bele kezdtem.
-Hát...tudod nem nagyon értem ezt az egész vámpíros dolgot, és azt sem hogy hogy lehettem vámpír ha már nem vagyok az?-Kérdőn néztem Jin-re mire felém fordult és intett a fejével hogy kövessem. Felmentünk majd bevezetett egy szobába ami gondolom az övé. Meglepetten néztem körbe, egyálltalán nem így képzeltem el egy vámpír szobáját. A falak rózsaszínek voltak, az ágy fehér, a falakon pedig képek lógtak. Az egész szobában a rózsaszín és a fehér dominált. A bambulásomból Hyungom hangja ébresztett fel.
-Nos...Mit szeretnél tudni a vámpírokról?-Kérdezte miközben leült az ágy szélére.
-Mindent ami fontos lehet. Azt tudom hogy vérrel táplálkoztok és hogy állítólag nem lehettek kint a napon mert megégtek bár akkor Jimin és Namjoon már rég nem lenne köztünk.-Nevettem fel,mire ő is hasonlóan reagált majd újra megszólalt miközben a fejével azt jelezte hogy üljek le nyugodtan mellè.
-A vámpírok ihatnak emberi és állati vért is, bàr a legtöbb az emberekre vadászik mivel ha állati vért innánk az olyan mintha az emberek vegetáriánusok lennének. Na meg az emberi vér sokkal finomabb.-Mosolyodott el majd folytatta.-Nappal is ugyan úgy közlekedhetünk ha rajtunk van ez a gyűrű.-Majd felmutatta az ujján lévő ékszert minek a közepén egy fehér kő ékeskedett.-Persze ez minden Vámpírnak máshogy néz ki, de lényegében ha ez nincs rajtunk akkor megégünk ami nem a legjobb. A szemfogaink csak akkor jönnek ki mikor vért érzünk vagy vadászunk. Képesek vagyunk megölni az embereket ha túl sokat iszunk belőlük, de ez ritkán fordul elő. Mondjuk ebből hagyjuk ki Yoongit.-Nevetett fel, mire énis egy mosolyt varázsoltam az arcomra.-Lényegre visszatérve, meg tudjuk igézni az embereket, bár nálad ez ugye nem működött, de csak te vagy ilyen különleges pacsirta. Emberek gondolatát nem tudjuk elolvasni, se hallani szóval ezért nem kell félned. Tudunk repülni és nagyon gyorsan futni. Egyéb kérdés?-Nézett ràm monológja végén mire felszólaltam.
-Mivan azzal hogy vámpír voltam 100 éve ès most nem vagyok az?-Erre voltam a legkíváncsibb és reméltem hogy választ is kapok erre a kérdésre.
-Erre a kérdésedre a pontos választ nem tudom megadni, de nagy valószínűséggel egy boszorkány átkozott el, és rabolt el. Elvileg Suga is azért nem tudott megigézni mivel valamennyi vámpírság még mindig van benned, csak nem tudjuk hogy ezt hogy hozzuk elő, ahogy az emlékeid is. De ne aggódj, Namjoonie már dolgozik az ügyön.-Rám nézett  miközben felállt majd újra megszólalt.
-Gyere keressük meg Jiminiet.-Bólintottam majd azon agyaltam amit SeokJin mondott. Tényleg el lennék átkozva? Egyszerűen hihetetlen de muszály lesz felfognom hiszen még mindig 6 vámpír házában tartózkodom jelenleg.
-Köszönöm SeokJin.-Néztem rá hálásan, mire lágyan elmosolyodott, majd mondta hogy kövessem. Úgy érzem kezdek megbarátkozni vele, ez pedig egy jó jel. Ha a többiek szívébe is sikerül belelopnom magam, akkor már semmitől nem kell félnem ebben a házban. Már csak meg kell valósítani, ami úgy érzem nem lesz egyszerű.

Annyeong👋🏻
Sajnálom hogy nem volt ilyen sokáig rész, de egyszerűen nem jött az ihlet a storyhoz, viszont most megújult erővel visszatértem😂😁!! Egy kérdés: Szerintetek kivel nem fog kijönni Hobi?

       Addig is itt egy cute sope moment