Lost in Oslo (Rory Culkin)

3.

A három órás út után a szívem vad tempóban dobogott mikor megpillantottam a repülő ablakából az alattunk elterülő, ködbe burkolózott Norvégiát. De akkor még jobban megörültem amikor végre kiszálltunk a gépből és magamba szívhattam a friss levegőt. nagyon örültünk. Valószínűleg egy pillanatra mind a ketten felidéztük magunkban miken mentünk már keresztül. Egy könnycsepp jelent meg Lea szeme sarkában és megölelt. 

- Köszönök mindent. - mondta. 

- Én is. De most meg kellene találnunk a hotelt. 

- Oké. Keresd vissza a címet én meg hívok egy taxit. 

Kisebb utánajárással de megtaláltam a címet és addigra már a taxi is megérkezett. Beszálltunk és a sofőr azonnal kérdésekkel bombázott minket. Fiatal volt, alig lehetett több mint 20 éves. 

- Honnan jöttök lányok? - kérdezte elsőnek. 

- Londonból. - válaszoltam. 

- Az szép hely. És miért jöttetek ide? 

- Mindig is szerettünk volna ellátogatni ide. 

- Értem. Ajánlhatok néhány jó helyet a városban? 

- Persze. 

- Az állatkert nagyon jó hely. Mellette van egy kávézó ahol isteni süteményeket lehet kapni. Van műjégpálya is, ha szerettek korcsolyázni. Sok szép park is van. Történelmi helyek, megtekinthetők az újjáépített templomok. És persze a mozi. Rengeteg filmet adnak az év minden napján. Holnap vagy holnapután jönnek valami színészek is ilyen beszélgetős estre egy film kapcsán. 

- Köszönjük az útmutatást. 

- Igazán nincs mit. 

Hamar meg is érkeztünk a szállodához. Furcsa volt nekünk, hogy itt nincs akkora forgalom mind odahaza. Olyan békés minden. Az emberek nem sietnek, nem tolakodnak, mindig mosolyognak. Mikor végre elfoglaltuk a szobánkat, felhívtam anyámat. Biztosítottam, hogy minden rendben és jól vagyunk. A hotelszoba elég szép volt. Két ágy foglalt helyet benne, mellettük éjjeliszekrények. Egy kanapé, egy tévé. A fürdőszoba átlagos volt, de legalább tiszta. Az ablak egy parkra nézett. 

- Gyönyörű hely. - mondta Ella. 

- Igen. 

- De én éhes vagyok. 

- Én is. Keressünk valami gyors éttermet. 

El is indultunk hát, hogy keressünk valami helyet ahol megkajálhatunk. Közben beszélgettünk. Néhány srác jól meg is nézte a barátnőmet. Ő mindig is az a fajta lány volt, aki után megfordulnak a fiúk. Én világ életben egyszerű voltam. Szereket egyedül lenni és gondolkodni. Nem kellett olyan sokat gyalogolnunk és máris találtunk egy hamburgerezőt. Gyorsan rendeltünk és amíg vártunk, a többi ember beszélgetését figyeltem. Semmit sem értettem a mondanivalójukból, kivéve azt, hogy egy csapat lány valami Rory Culkin-ról beszélt. A neve ismerős volt, de pontosan nem tudtam ki is ő. A hamburgerek finomak voltak, jól is laktunk velük de utána alig bírtunk moccanni. Lassú léptekkel indultunk vissza a hotel felé. 

- Lea, te tudod ki az a Rory Culkin? - kérdeztem.

- Aha. Macaulay Culkin öccse. Asszem ő is valami színész. 

- Értem. 

- De ez hogyan jutott most eszedbe? 

- Csak hallottam, hogy néhány lány róla beszélt. 

- Értem.

Lassan visszaértünk a hotelbe és lefeküdtünk az ágyakra. Elkezdtünk beszélgetni úgy nagyjából mindenről. De tényleg mindenről. Az elmúlt évekről, a ránk váró dolgokról. Mennyi minden történt velünk, mennyi dolgot szalasztottunk el. Volt néhány dolog amit mind a ketten megbántunk. De addig nem lehet az ember felnőtt és tapasztalt amíg nem volt fiatal és őrült. Az pedig szép egy barátságban, ha fél mondatokból is megértitek egymást.