Amikor tudomást szereztem erről a versenyről, úgy voltam vele, mint minden más versennyel: számítanak rám, muszáj teljesítsek, és megnyerjem a csapatommal.
Vagyis ez volt a hivatalos verzió. Igazából örültem neki, hogy mehetek. Kicsit távol lehetek a hajrától, a sok elvárástól, mely a jövőképem körül keringett. Hiszen mindenki azt akarta, hogy olimpiát nyerjek. Én is akartam, tévedés ne essék, de kissé elfáradtam. Nemsokára nagykorú leszek, anélkül, hogy lazítanék, anélkül, hogy barátnőm lenne. Na most nem kell arra gondolni, hogy még közöm se volt a lányokhoz, valamilyen furcsa oknál fogva mindig megtalálnak. Kissebb-nagyobb kalandokba, szórakozásokba bele tudtam menni, de hosszútávra sose terveztem, hiszen nem fér össze az életemmel. Edzenem kell. Nagyon sokat. Nem minden lány tudna ezzel azonosulni. Nem is várnám el.
Viszont most úgy érzem szünetelnem kell. Nem fogok természetesen minden lányt letámadni a táborban, s arról is tudok, hogy ez is egy verseny, de nem függ tőle a jövőm. Nem kering körbe mindenhonnan, hogy "Gondolj a jövődre. Gondolj a céljaidra."
Olimpikon családból származom. Mindenki számára evidens, hogy én is az leszek. És el is várják tőlem. Ami kissé megterhelő.
Úgy tekintek erre a táborra, mint egy jól megérdemelt pihenőre. Hiszen az is. Másnak verseny, de nekem csak az edzések párosítva egy kis szórakozással. Amire már nagyon szükségem van.
YOU ARE READING
IOV-Kornél szemszögéből
FanfictionEz a "könyv" nem más, mint Leiner Laura könyvsorozatának átdolgozása, a férfi főszereplő, Kornél, szemszögéből. Úgy gondolom, s valahonnan sejtem, hogy nem vagyok vele egyedül, az eredeti könyv nem igazán enged betekintést Kornél szemszögébe. Ezt én...
