IOV-Kornél szemszögéből

4. Rész

A fiúkkal elfoglaltuk a saját faházunkat.
Miközben kipakoltunk, észrevettem, hogy nálunk van Csenge fekete pulcsija is. Később oda kell adjam neki, úgyhogy félretettem az egyik ágyra.
A fiúk hamar végeztek s úgy döntöttek, hogy kimennek szétnézni. Én pedig úgy döntöttem, hogy ezt kihasználva elfoglalom a fürdőt. Ismerve az ilyen helyzeteket, akkor kell fürödjek, amikor a többiek nem épp ugyanezt tervezik. Másképp alig lenne pár percem az egészre, az úgy meg nem igazán volna kedvemre.
Épp ezért hosszú és kellemes fürdőt vettem, hiszen valljuk be kissé fárasztó volt az ide vezető út.
Közben azon gondolkoztam, hogy mégis mennyire voltak bajjóslóak a táborvezető szavai. Hiszen abban igaza van, hogy ez egy verseny s egymás ellen versenyzünk. S ahogy ezt a piros pulcsis lány is megállapította, naponta legalább 1 csapat kiesik, legyenek bármennyire is szimpatikusak számunkra. De én úgy vélem, hogy ettől függetlenül igenis köthetünk itt barátságokat. Hiszen van élet a tábor után is. Akaratlanul is ismét a piros pulcsis lány jutott eszembe. Túlságosan is megfogott benne valami. Nem mondanám, hogy nincs köze a külsejéhez, mert tényleg nagyon szép lány, de sok szép lánnyal találkoztam már. Van benne valami, ami kíváncsivá tett engem. Valami a tekintetében, nem mellesleg pedig az is kíváncsivá tett, hogy intelligens. Ez elég nyilvánvaló.
Megráztam a fejem ezekre a gondolatokra. Hisz van barátja ahogy észrevettem. Legalábbis Máté nagyon a közelében van mindig. Meg biztosan nem is az én típusú srácok az esetei.
Inkább megtörölköztem és elindultam ki valami ruháért.
Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy lesz valaki kint. Hiszen a fiúk elmentek. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy az az illető lesz az ágyamnál, akit nem tudok újabban kiverni a fejemből.
-Ó, te jó ég!-kiáltott fel s gyorsan eltakarva a szemét, elfordult.
Bennem ekkor tudatosult, hogy egy szál semmiben vagyok, szóval gyorsan eltakartam magam a törölközővel. Talán zavarban kellett volna legyek, de őszintén szólva igazából szórakoztatott a helyzet.
-Te ki vagy?-kérdeztem miután észhez tértem s nem csak bámultam őt. Muszáj megtudjam a nevét, illetve beszélgessek vele. S a sors furcsa fintora, hogy ezt pont ilyen helyzetben kell tegyem.
-Újvári Hanna. - szólalt meg. Öröm volt hallani a hangját. Ugyanakkor nem hagyhattam ki, hogy kissé szivassam, hiszen láthatóan nagyon zavarban volt.
-És egész pontosan mit csinálsz itt, Újvári Hanna? - kérdeztem, én is ugyanúgy a teljes nevén megszolítva. De tényleg, ki mutatkozik be manapság a teljes nevén? Túl aranyos ez a lány.
-Én csak ezért jöttem.-mutatta fel Csenge pulcsiját. Hát persze. Hiszen egy szobában vannak. Korábban ugyan én akartam átvinni hozzá, pont azért, hogy tudjak találkozni, mostmár a nevét is tudom, Hannával, de hogy őszinte legyek, sokkal jobban alakult így.
-Oké, akkor ha megvan... - szólaltam meg tétován. Nem igazán akartam, hogy elmenjen, de fel is kell öltözzek, hiszen nem állhatunk így a végtelenségig. Azt meg sajnos kétlem, hogy megvárná, míg felöltözöm.
-Már megyek is. - mondta, majd gyorsan a kilincshez nyúlt. Vadul rángatta befelé, amin akarva is elmosolyogtam. Ennyire, hogy tud zavarban lenni, hogy ilyen sietősen akár távozni? Odaléptem mögé, s megérezve a finom illatát egy pillanatra össze is zavarodtam. Inkább gyorsan megfogtam a kilincset  s le nyomtam.
-Kifelé nyílik, Újvári Hanna, kifelé! - szólaltam meg végre. Közben muszáj volt ránézzek. Gyönyörű szemeit látva akaratlanul is mosolyogtam.
-Köszi. - bólintott zavartan felém,majd sietősen elindult. Én pedig álltam s néztem míg el nem tűnt a távolban.
Mégis hogy tud egy lány ennyire érdekelni?
Megráztam a fejem s visszamentem az ágyhoz és felöltöztem.
Felhívtam a családom s elmeséltem nekik az eddigi eseményeket, az előbbit persze kihagyva. Nem is tudom mit gondolnának, ha mesélnék nekik egy lányról. Biztosan bezsonganának. Inkább jobb nem beszélni nekik amíg nincs semmi komoly.