Üldözöttek

4

Mind a 7 fiú elszántan nézte a fát. Namjoon bár nem tudta, én elárulom nektek hogy a fa szívta magába a radioaktív levegőt. Ez az egyik dolog amitől meg tudott indulni a növekedésbe. Mikor a bomba felrobbant, hála az uránnak és a munkások vérének, a fa el tudott indulni a növekedésben. Aztán még több vér és radioaktív levegőtől nőtt akkorára mint egy felhőkarcoló. Felettük esőfelhőre hasonlító felhő kezdett el gomolyogni csak úgy a semmiből. Namjoonban megállt az ütő de azért harci állást vett fel, mint mindenki más is. egy lány emelkedett ki a felhőből egyenesen rájuk nézve.

-Szevasztok fiúkák!-Mosolygott a srácok meg megdöbbentek.-Hm... melyikőtöket is válasszam?-Kérdezte kissé pszichopata mosollyal. Senki nem értett semmit.-Kell egy új játszótárs. Az előző elhalálozott.-Közölte a fiúkkal az információt akik sokkal jobban ledöbbentek mint eddig.

-Nem viszel te innen el senkit!-Kiáltotta Yoongi.-Kristály nyíl!-Varázslatával kezéből lövellt ki kristálynak tűnő kődarabokat. A lány úgy kerülte ki őket mintha nem is tudom mik lennének. Mintha egy turista Egyiptomban találkozott volna egy nílusi krokodillal, le akarja fényképezni de nem mer túl közel menni hozzá ezért tartja a tisztes távokságot. Valahogy ehhez tudnám hasonlítani.

-Te!-Bökött Jinre.-Velem jössz!-Jelentett ki. Jin teljesen ledöbbent. "Miafenevanittvalakisegítsen?!" Gondolta magában. Jimin a legerősebb pajzsát emelte Jin elé mert csak ő tudott reagálni. De a lány azt egy pöccintéssel széttörte. A lány vállainál fogva felemelte a földről Jint aki elkezdett kapálódzni.

-Marasztaló!-Varázsolt Hobi egy bilincset aminek a földhöz kéne ragasztania az ellenfelét. A lány erre csak ördögien felnevetett.

-Csak ennyit tudtok?-Kérdezte gúnyosan. A bilincseket fél szempillantás után törte ketté.

-Nem viszed el Jint!-Kiáltotta Taehyung és a lány lábába kapaszkodott. A lány elkezdte rugdosni egyszer addig ameddig Taehyungnak nem maradt ereje kapaszkodni. A fiú eszeveszett sebességgel zuhant a föld felé.

-Puha ágy!-Jött a varázslat Jintől. Taehyung egy párnára érkezett ami hamarosan el is tűnt. A lány Jinből a szuszt is kiszorította.

-Milyen kis védelmező! Remélem az én kis babáimmal is ilyen leszel!-Mosolygott a lány ördögien Jinre.-Te meg nyugodj meg! Legközelebb velem jöhetsz!-Nevetett fel ördögien. Hobi, Kook, Yoongi és Jimin is próbálkozott további varázslatokkal de mindegyik keppantant róla, a lány meg látszólag nagyon jól szórakozott reménytelen erőlködésükön.-Sajnálom srácok! Szívesen maradnék még de mennem kell. Szio bio!-Köszönt el tőlük a lány mosolyogva. Jinből az utolsó amit látni lehetett hogy bekönnyezik. Mondott volna valamit, ha nem kapar a torka úgy mintha egy sárkány égetné belűről a hangszálait. Szíve megszakadt ahogy a többieknek is. Namjoon a földre rogyott és a betonba csapott.

-A francba!-Ordította miközben még jobban elsírta magát. Mindenki más némán emlékezett meg rá és valahol a szívük legmélyén reménykedtek abban hogy látják még valaha szeretett bátyjuk. Mert ő az volt mindig is. Az ő egyetlen és gondoskodó bátyjuk. Taenél szakadt el először (pontosabban Nam után) a cérna és sírva rogyott a földre és szó szerint bömbölni kezdett. A többiek persze próbálták vigasztalni, de sehogy sem sikerült nekik." Az egyetlen aki meg tudna vigasztalni az ő lenne!" Gondolta magában és Kook ölelésébe bújt. A legidősebb szerepe átkerül Yoongira. "Hogy lehetünk ennyire gyengék? Hisz' mi vagyunk a legerősebbek?!" Jártak a gondolatok a fejében. A választ csak én tudom. De el nem árulhatom. Miután egy kicsit összeszedték magukat Namjoon felállt és a kis csoporthoz fordult.-Kim Seokjinért!-Suttogta megtörten és felemelte a kezét. Példáját mindenki követte.

-Kim Seokjinért!-Kiáltották. Együtt indultak el a fa felé. Oda felé vezető úton, Taehyung miatt be kellett menniük az első gyorsétterembe hogy egyenek. Rájuk is fért. Bár Nam nem akarta bátyát temetni, mégis eszébe jutott hogy már hiányzik neki szeretett testvére. Vett egy mély levegőt és visszatartotta útnak induló könnyeit. Erősnek kellett lennie hogy másoknak példát mutasson. Végignézett a társaságon akik ugyan ennyire al voltak keseredve. Az étel elfogyasztása után (amit nem maguk sütöttek, csak az elzárt kis dobozkákból vettek ki) egymás mellett indultak el tovább, minél kisebb és szűkebb utcákba nehogy valakivel szembe kelljen nézniük. Ha pedig erre sor került, akkor az minél hamarabb és kevesebb erőfeszítés árán sikerült elintézniük. Nyomott volt a hangulat. Ezt egyedül Jin faviccei dobhatták volna fel. Mikor a Nagykörűt térhez értek, Hobi aki vezette a sort hirtelen megtorpant. Mutatóujját a szájára tette, ezzel csendre intve a többieket. Óvatossága nem hiábavaló. A téren ugyanis egy fickó és egy lovagszerű alak álldogált. A fickó velük egy magas lehet a srácoktól nézve, de a lovag vagy 5 méterrel nagyobb náluk.