Üldözöttek

7

Hangos trappolás zengte be az egész házat. Már amennyire tudta a sok csontváz és rothadó hústól. Yoongi és Nam kiütve feküdtek a földön. A következő pillanatban azonban egy hatalmas robbanás leterítette a feléjük rohanó trollt és őket is arrébb repítette. Yoongi a közelben lévő kirakatba zuhant bele, ameddig Nam egy busznak ütközött. A levegő megváltozása miatt ők is kezdtek lassan felébredni. Nem sokat aludtak ezt mind a ketten jól tudták. Yoongi kikecmergett a kirakatból aminek szerencséjére üvege nem volt. Nam és ő nehezen a sötét miatt de egymásra találtak. Yoongi talpra segítette a csapatkapitányt.

-Minden rendben?-Kérdezte aggódva. A fiatalabb csak bólintott.-Merre menjünk?-Kérdezte újra Yoongi. Nam és Yoongi is egyszerre nézték a hatalmas fára, aminek a feléjük eső oldalát hatalmas robbanások rázzák meg.

-Egy ilyen csapódhatott be.-Gondolkodott Nam.-Az metróhoz megyünk.-Jelentette ki. Yoongi támogatásával indultak el.

-Miért pont oda?-Kérdezte Yoongi.

-Van egy olyan sejtések hogy Jiminék ott vannak, aztán meg a metrón keresztül, viszonylag észrevétlenül juthatunk el a fáig.-Osztotta meg gondolatait Nam. Ezután csendben indultak el a metró irányába.

***

Yoongi és Nam odaértek a metróhoz ahol találkoztak néhány éjjeli bagoly zombival és egy hatalmas gyökérrel.

-Jimin fúrhatta át.-Tippelte meg Yoongi.-Állj hátrébb!-Kérte meg Namot.-Sorvasztó!-Varázslata felgyorsítja a biológia folyamatait a növényeknek, így a gyökér hamarosan a semmivé lett. A túloldalon nekitámasztott betondarab a földre hullt. Yoongi és Nam elindultak a régi metrójáratban, egészen addig ameddig nem találkoztak Taevel.

-Srácok!-Ugrott Nam nyakába Tae mivel Yoongiéba nem mert. Yoongi és Nam visszafektették Taet az ülésekre. Nam elkezdte Tae lábfejét gyógyítani.

-Jól van Jimin?-Kérdezte Yoongi mikor tekintetével nem találta a fiút.

-Elment ennivalóért.-Mondta Tae.-Olyan 10 perce.-Saccolt hozzá időt is.

***

*körülbelül háromnegyed órával ezek előtt*

Jimin nem igazán bátran de rettentő elszántsággal keres valami ehetőt. Gyorsan surrant át egyik sikátorból a másikba. Aztán hangokat kezdett hallani. "Vajon megőrültem?" Járt a fejében. De nem. Tényleg hallotta az emberi beszédet. Fontos kihangsúlyozni hogy emberi beszédet hallott. Óvatosan kukucskált ki a fal mögül. "Katonák!" Ez volt az első gondolata és már iramodott volna meg hogy segítségért kiabálva segítséget kérjen tőlük, mikor eszébe jutottak Kook szavai: "Körözött bűnözők lettünk. Minek okolnak a történtekért." Ledermedt. "El kell húznom!" Járt a fejében a gondolat, teste mégsem reagált. Csak várt. Fogalma nincs mire, csak várt. Beszélgetés hallott a távolból ezért behúzódott a fal mögé.

-Azt a faszerű valamit kell bombáznunk, nem?-Kérdezte egy számára ismeretlen hang.

-Igen.-Válaszolt egy másik hang. Jimin a fal mögül látta ahogy az általuk is már látott tankkal közelednek a fal felé.-Itt jó lesz!-Kiabálta az előbbi hang. "Még jó hogy ott maradtak. Ha tovább jöttek volna akkor biztos észrevesznek." Jártak a gondolatok a fejében. Görcsösen várta azt, hogy mi fog történni. Kíváncsi volt, mégis rettegett. Talán ezért nem is tud megmozdulni. Földbegyökerezett lábbal várt. Figyelte ahogy az ágyú csövét a biztonság kedvéért alátámasztják és célra tartanak. Füle köré egy hangtompító pajzsot vont, a saját biztonsága kedvéért. Az ágyú hangosan eldörrent. A nyomás miatt kissé hátrébb került az induló helyzettől, ennek következtében történt, hogy a második lövéskor az ágyú csöve alól kicsúszott a tartó vas és sokkal lejjebb talált célba.-Francba!-Morgolódott az egyik hang. Aztán hangos parancsosztásba kezdett, ami időre Jimin levette magáról a hang tompított.