Üldözöttek

6

-Mennünk kell.-Szólalt meg elsőként Nam.-Menedéket keresünk és kitaláljuk hogyan tovább.-Mondta a tervét miközben Yoonginak segített felállni.

-Minek?-Kérdezte Tae kétségbeesetten.-Úgyis mind meghalunk.-Mondta mintha ez természetes lenne. Jimin az ölébe ülőt tarkón vágta.-Au!-Kiáltott fel fájdalmában Tae.-Ezt most miért kaptam?-Értetlenkedett Jiminre nézve aki bosszúsnak és nem kicsit elkeseredettnek látszott.

-Emlékezz mit mondott neked Hobi!-Szólt rá Jimin. Tae elgondolkodott és elszégyellte magát. Tisztán éltek a tudatában a szavak amiket a mindig vidám kis reményük mondott. Erősebben szorította magához Jimin és vett egy mély levegőt.-Mennünk kell Tae! Ha meghalunk hát maghalunk! De nem olyan emberként akik megfutamodtak, hanem olyanként akik kiálltak! Még ha ezt rajtunk kívül senki sem fogja majd tudni. Szóval szedd össze magad!-Parancsolta ellenvetést nem tűrően Jimin Tanek aki csak bólintott. A magasabb felállt Jimin öléből és felsegítette őt. Már nem könnyezett. Nem gondolt rájuk, az elhunytakra. A régi szép időkre amikor mind együtt voltak és a legnagyobb gondjuk a következő dolgozatra tanulás. Tae elbizonytalanodott mert nem értette. itt vannak a 7 "legerősebb" varázstudó, de már alig vannak. Hogy lehetséges ez, Csak hazudtak? A többiekkel bánatosan, sietősen és óvatosan mendegéltek az ismerős utcákon.-Futás!-Kiáltotta Jimin Taet kézen ragadva. Tanek már a lába is kezdett leszakadni de futni kezdett. Hátra is nézett hogy mégis mi miatt, mikor meglátott egy csomó zombit feléjük tartani. Ez gyorsabb tempóra ösztönözte.

-Merre?-Kérdezte Yoongi Nam-ot aki enyhén bepánikolt. Jimin és Tae lassabban haladtak a 2 idősebb mögött. Így mikor Nam és Yoongi jobbra fordultak elvesztették a nyomuk miután ők is megtették ezt a lépést. 3-om irányba lehetett menni.

-Merre Jimin?-Kérdezte pánikolva és rettegve Tae. Jimin nem válaszolt csak elindult balra. Pontosan tudták hogy arra aluljárók vannak. Így teljesen ellentétes irányba indultak el.

Nam és Yoongi a múzeum melletti ősrégi épületbe rontott be. Yoongi rókázott volna a látványtól és a szagtól. Mindenütt csontok halmai vártak rájuk, rothadó hússal és egyéb mással. Nam berántotta társát a csontok közé. Nem akarta hogy ott kössön ki, de mivel éppen menekülőben voltak így arrébb kellett raknia az idősebbet. Bezárta az ajtót és Yoongira nézett aki éppen felállt a csontok közül amik a padlót borították.

-Megöllek!-Morogta a fiatalabbra nézve aki zavartan mosolygott és inkább kinézett az ablakon.-Hol vannak ezek az idióták?-Kérdezte Nam helyett Yoongi is. A fiatalabb vállat rántott és az idősebre nézett.

-Valószínű lemaradtak.-Állapította meg. Yoongi egyértelműség miatt morgott egyet. "Erre én nem jöttem volna rá!"-Megyek megnézem mi van velük!-Jelentette ki Nam és indult volna el ha Yoongi nem rántja vissza.

-Nem mész te sehova!-Jelentette ki. Kilesett az ablakon és lehalkította hangját.-Esteledik és mivel még nem értek utol, valószínű más irányt választottak. Holnap utánuk megyünk!-Nézett Namra. Nam ledöbbent.

-Hogy mikor?-Akadt ki. Yoongi (amúgy eléggé koszos) mancsát Nam szájára nyomta hogy csendre intse.

-Mindketten ki vagyunk merülve, én éhes vagyok, nem kicsit álmos és még energiám sincs ahhoz bárkivel harcra keljek.-Sorolta az érveket az idősebb.-Én vagyok most a rangidős és nem érdekel hogy te meg a kapitány! Őrt állsz még alszok utána meg fordítva. Mindkettőnknek kell a pihenés. Erősek, túlélik. Holnap elindulunk vissza és ha most megbocsájtasz!-Emelte fel a mutatóujját Yoongi. Hátat fordított Namnak és egy szépségeset csúfított a sarokba. Majd után megszólalt:-Meg ez a valami ami itt van elnyomj a szagunk.-Felmentek az emeletre, de mivel ott a lenti dolgok többszörösét látták, jobbnak látták lenn maradni. Nam kezdte az őrséget de őt is hamar elnyomta az álom. Nemsokkal később a házon kívül egy furcsa trollszerű alak jelent meg. A fa urának aznapi elfogyasztott emberek maradványait hozta ide. Mivel az ajtó zárva volt, így elkezdett dörömbölni. A 2 bent alvó fiú erre nem ébredhetett fel, hisz' egy mérges gáz nyomta őket álomba. A troll mérgében betörte az ajtó és bement a házba. Ott aztán meglátta a 2 fiút békésen szunyókálni. Rettenetes csatakiáltást hallatott és a 2 betolakodó felé kezdett el futni.