Üldözöttek

8

A 3 fiú, kifáradva dőlt neki a hatalmas fa belső "kérgének" (amit száraz vér borít). Hiányában vannak már a mannának és a testük is kezd nagyon fáradt lenni.

-Hogy fogjuk mi ez kibírni?-Kérdezte inkább magától Tae mint a többiektől. Választ nem kapott, vagy ha mégis akkor az valamelyikük lihegésében volt elrejtve.

***

A kapitány feszülten nézte, azt a rengeteg szörnyet ami feléjük közeledett. A mágusokat már kihívták, akik készítették a pajzsot. "Ha ez a sok szörny mind kijut, lőttek az emberiségnek." Járt a fejében a gondolat. A mágusok a pajzshoz mentek és elkezdték újra táplálni. Egyre többen jönnek bentről én kintről is. Bentről szörnyek, kintről pedig mágusok a pajzs erősítéséhez.

***

Seokjin jobb csuklója a földön kötött ki. Rengeteg idő volt mire sikerül elállítania a vérzést. Ez idő alatt, a lány aki a játékbabájaként tekintett rá, azt mondta hogy lemegy a pincébe (valahol a fában a talajhoz közel) hogy szerezzen neki egy újat mert nagyon szeret Jinnel játszani. Jin felbuzdulva indult el a lány apja, vagyis a szörny felé ami egy szinttel alatta van. Időben ért oda, mert a régen látott barátjai is akkor léptek be a nagyfőnök ajtaján, hogy egy végső csatát vívjanak. Nam volt az aki berobbantotta az ajtót, csak azért hogy Yoongi rögtön támadhasson. Ez volt a meglepetés ereje, amire a nagyfőnök nem számított. Hatalmas. 2 emelet magas, és elég kövér egy főnök. A kislánya védte meg mindig, aki most éppen pót csuklót keres Jinnek. A nagyfőnök ordítása zengte be a helységet. Jin nagyon reménykedett benne hogy nem ért le a kislányához. Ennyi idő alatt sikerül megtudnia, hogyha a nagyfőnök meghal, meghal a fa, és minden amit teremtett. Valahogy segítenie kellett. Mivel a hátsó kijáraton érkezett, így a szörny nem láthatta, pont úgy ahogy társi se. De ő látta őket. A szörny hatalmas kezével sújtott a fiúk felé, amit Taehyung védett ki, hogy után egy újabb támadás érkezzen Yoongitól. Csatakiáltások zengték be a teret de a nagyfőnök nem halt meg. Mindig regenerálódott. Jin azt a pontot kereste, ami összeköti a nagyfőnököt a fával. Mikor megtalálta az a gyökeret ami pulzált, támadni kezdte azt.

-Nem megy!-Ordította a többieknek Yoongi, az egyetlen támadó (tudtuk szerint) a csapatban.-Mindig regnálódik!-Mondta el az okát is a többieknek. Alig álltak már a lábukon. Ezért történhetett hogy Tae pajzsa amivel Yoongit védte, egyszerűen széttört. A hatalmas kéz a falnak vágta, amivel szinte az össze csontját eltörte. Yoongi abban a pillanatban szörnyet halt. De nem csak ő. A szörny sorvadni kezdett mivel Jin elvágta a fának azt az erét amivel táplálta a nagyfőnököt. A fa azonnal összeesni készült. Jin kötése elszakadt, ezzel a sebe is felszakadt. Jin vére ömleni kezdett, de a segítségére senki sem sietett, mert nem tudták hogy ott van. Tae és Nam az ajtó felé futottak. De csak Tae ért oda. Namra ráesett egy darab a fából.

-Fuss Tae!-Kérlelte a fiatalabbat, de az makacsul visszafutott. Nam ellökte a fiút aki segíteni akart neki.-Nekem itt végem Tae! Fuss! Te legalább megmenekülhetsz!-Kérlelte tovább a fiút.

-Nem tudok Nam! Ha nem itt, akkor 20 méterrel arrébb halok meg! Akkor viszont veled halok!-Makacsolta meg magát Tae.

-Add a kezed!-Parancsolta Nam. Tae odanyújtotta a kezét az idősebnek.-Erő átadás!-Mondta és elkezdte az erejét Taebe áramoltatni. Bár nem volt neki sok, mindet odaadta. Még az életerejét is. Taenek pedig megnőtt az ereje. Remegve engedte el az idősebb kezét és futásnak eredt. "Ha Nam azért halt meg, hogy ő éljen, akkor ő élni is fog!" Határozta el magát és futott és futott.

***

JoungSeo éppen a megfelelő csuklót kereste a babája számára amikor a szíve egy hatalmasat dobbant és többet nem. Térdre rogyott majd utána elterült a rengeteg emberi hulla között, akik az apjának szántak enni.

-Apa....-Ez volt az utolsó szava mielőtt a szemhéjai többet nem csukódtak le maguktól.

***

A mágusok és mindenki más, csodálkozva vette észre hogy a több száz szörny néhánya elkezd szétporlani. Még nagyobb meglepődéssel látták hogy a fa meg összeomlani készül. "Mi történhetett?" kérdezték maguktól.

***

Tae szomorúan, baktatott az utcákon. Már csak ő maradt és ez a gondolat az őrületbe kergette volna, ha egy pillanatra nem néz fel. "Délibáb volna?" kérdezte magától mikor meglátta az ismerős alakot felé közeledni. "Kook?!" lepődött meg. Ő volt. De teljesen másképp nézett ki. Szemei beesettek, vérfoltok tarkítják és ha ez még nem lenne elég, élettelen a tekintete. Vagyis csak egy zombi.  Barátja felemelte a kezét és egymás szemébe néztek.

-Tűzfolyosó!-Támadott Kook. "Miért büntet isten? Miért kell a legjobb barátommal harcolnom?" Kérdezte magától. De mit is tehetne? Ez a gondolat járt a fejében. "Hiszen csak egy védekező vagyok!" Esett kétségbe. "Csak egy módon tudom megtenni." Tae a tűzfolyosó támadások elől egyfolytában kitért. Nincs szíve megtenni ezt a barátjával. De az élni akarás ösztöne, mindent legyőz. Ez pedig most derült ki igazán.-Tűzfőnix!-Jött Kook varázslata ami elől Tae nem tudott volna kitörni.

-Visszapattanó!-Idézte meg a pajzsot ami a varázslatokat visszapattintja az ellenfél felé. Ez történt most is. Tae későn fogta fel hogy mit is tett. Kook ordítása hallatszódott és összeesett. Tae odasietett a barátjához és ölébe tette a fejét.-Sajnálom Jeon Jungkook!-Mondta ki barátja teljes nevét, de a barátja csak elmosolyodott.

-Én sajnálom Kim Taehyung....!-Mondta és elhagyta az utolsó életereje. "Miért?" Kérdezte Tae és barátja égett testét karjaiba zárva indult el a pajzs határ felé. Mikor odaért nem az várta amire számított. Nem akarták megölni. Könnyes szemekkel néztek rá és a barátjára. Neki is meg kellett volna halnia. De ez nem történt meg.

*2 hét múlva*

Tae csak állt a szobor előtt, ami őt és a barátjait mintázta. Hogy pontosabb legyek a családját. Csak nézte a sírt. Mindegyikük itt van, kivéve ő. Megkeresték a holttesteket és ide temették őket, mint hősök. Tae viszont egyre csak depressziósabb lett. Neki is ott kéne lennie. Csak ült ott a sír előtt és nem csinált mást. Miatta történt mindez, most mégis ő van itt és él. Többek között et a gondolat ad arra okot hogy a kezében a pisztoly helyet foglaljon. A másik ok, hogy hazugságban élte a gyerekkorát. Hazugság miatt nem lehettek szülei, rendes élete: "....csak egy teszt volt." Ez a mondat mint egy lidérc kísértette a gondolatait. Az esőfelhők amik elzárták őt a naptól, borúsan néztek le rá. Egyedül azért nem teszi meg, mert Nam az életét adta a övéért. Nem dobhatja csak el úgy. De most teljesen kikapcsolt. Csak a hang szól a fejében ami azt akarja hogy tegye meg. Így még azt sem hallja meg, hogy valaki közeledik felé.

-Neked is meg kellett volna döglened....-Suttogta Derot és elsütötte az imént felemet fegyverét. Ördögi kacajával az ég is társult. Hatalmasat dörrent és zúdította a világra könnyeit az ég. Derot közelebb ment a holttesthez és látta hogy egy pisztolyt fog a kezében. "Jobb nem is lehetne!" Örvendezett magában. "Öngyilkosnak fogják hinni." Jelentette ki, és mit sem törődve a földön fekvő Taehyunggal hátat fordított és elment.

Tae holtteste is a sírba került, Derot pedig halálra ítélték. A város ahol az egész lejátszódott, hamar csak szellemvárosként lett emlegetve. A szellemváros, amire a 7 fiú vigyáz.

VÉGE