A Vesszőpásztory Villa titkai

6. fejezet- Zsan múltja

Mikeás épp a kandalló előtt itta a forró csokiját. Reggel volt. Zsan odaült mellé. És elkezdett mesélni...

- Még csak 2 éves voltam amikor édesanyámon átgázolt egy tehén. Meghalt. Apám utált engem, mivel már 5 éves korom óta más politikai nézeteket vallottam mint ő, valamint ki akart tagadni a családból ,mert a nevemet Zsan-ettre változtattam. Emlékszem ködös volt az a nap. Apám azt mondta, hogy elvisz külföldre, Németországba. Megérkeztünk. Az a nyomorék lerakott a vasútállomáson. És nem hittem a szememnek. Még csak 7 éves voltam. Apám a vonat elé ugrott. Szörnyet halt. Ezután végképp árva maradtam. R.I.P. Az erdőben bolyongtam éveken át és a kurva farkasok neveltek fel. Farkas szifiliszt kaptam az egyiktől, amikor 18 évesen kitaláltam az erdőből. Kidzsaltam az országútra és akkor megláttam Őt. Mercedese feketébb volt mint a 6 hetes farkas szar. Csak úgy ragyogott a napfényben. Ő a kocsiban ült. Bajuszkája lobogott a szélben. Válla széles volt. Magas volt és fess. Én majdnem elélveztem, de a szifilisz miatt nem sikerült. Ekkor rám emelte őzike szemeit. Azt hittem álmodom.

-Ilyen ember kell nekünk! Nem olyan mint TE Stefan- és rákúlt a szőke ifjú hátára. A kakinak is bajsza volt.

Kinyújtotta izmos karjait én meg közelebb léptem hozzá. Elvitt a nyári rezidenciájára, ahol azonnal párttaggá tett. Még karszalagot is kaptam. Ő kötötte fel. 

Elhívott vacsorázni. Az asztal tele volt jó falatokkal. Végre nem kecskeszart kellett ennem. Volt ott pici puding, amire rámutatott és azt mondta, hogy:

-Puding izt gut. Nolyn ,sálysze.

-Kilenc szar?- kérdezett vissza mosolyogva.

Megvacsoráztunk és kimentünk a kertbe.

Mindenhol Rózsikabokrok voltak. A holdfény mesésen bevilágította a kertet amiben csobogó szökőkút állt, körülötte madárkákkal. A madárkák idegesítően csiripeltek. És akkor leültünk egy padra. Mélyen a szemébe néztem. Erre fura fejet vágott. És akkor közelebb hajoltam...

-Amúgy kurvára nem kértem meg, hogy meséljen magáról- vágott közbe a csokis szájú Mikeás.

De ez Zsant nem érdekelte. Megfogta a forró csokit és nemes egyszerűséggel Mikeás ölébe borította.

-Szóval ott tartottam...

Közel hajoltam hozzá. Éreztem arcomon reszkető pudinszagú leheletét. És akkor megcsókoltam. Csak egy pillanatig tartott az egész amíg szám összeért az ő pici szájával. A bajuszkája megcsikizett ő pedig egy picit felhördült. Elrántotta az arcát.

-Was ist das?!- üvöltötte és beviharzott palotájába. 

Az én szívemet pedig összetörte. Otthagytam. A karszalagot is. De ugyanúgy párttag maradtam. 

Még mindig szeretem- és egy apró könnycsepp gördült le a ráncos kis arcán..

A háború után kovács voltam. Aztán a rendszerváltás után jött az apja, Mikeás úrfi. Azóta is az ön családját szolgálom. Szívem sebeit csak ezzel tudtam ápolni.

Ez az én történetem.- sóhajtott Zsan.

Miky még mindig a parázzsá égett tökével volt elfoglalva. Zsan megköszörülte a torkát. Mikeás akkor már felé fordult és észrevette a mérhetetlen fájdalmat a lakáj szemében. Eddig még fel sem tűnt neki.

-Későre jár, ideje nyugovóra térni.

-És sosem lett szerelmes?- kérdezte meghatottan Mikeás.

-Nem.- suttogta Zsan, majd köszönés nélkül elment.

Miky egész éjjel Zsan múltján gondolkozott. Sajnálta a komornyikot. Arra gondolt, hogy jobbá kéne valahogy tennie az életét, de ,hogy hogyan is kéne ezt csinálnia odáig már nem jutott el ,mert mély álomba merült. 

Pont úgy ,ahogyan Zsan is tette. Álmában vadvirágos réten rohangált ,körülötte farkasai ,mellette pedig a kezét fogva Adolf. Álmában végre boldog volt.

Folytatjuk...