Édes szerelmem(befejezet)

5.rész

Yoongi:
Hirtelen lefagytam. Nem tudtam mit csinálni, mert ez a helyzet kínos számomra. Jungkookra nézek aki szószerint megöl a szemeivel. De megérdemlem, egy szemét vagyok, aki megbántotta élete szerelmét.
-Van magyarázatom. -kezdtem halkan.
Jiminre majd Taehyungra vezettem tekintettetem aki kiváncsian várták.
-Akkor kezdheted Yoongi. -fogta meg vállaim Jungkook és leültettet melléjük.
-Szóval.. én nem szeretem volna ezt, hogy miattam sírj. -itt megfogtam a kezét, amit engedett furcsa módon- A szüleim homofóbok és nem nagyon akarták elfogadni a kapcsolatot. Összeakartak hozni egy lánya, de lemondtam miattad. Mert szeretlek és nem fognak érdekelni a szüleim. Megbocsátasz nekem? -fordultam felé.
Láttam, hogy a könnyeivel küzködik.
-Yoongi én megbocsátok, de nem adom magam könnyen. -mondta pimaszul.
-Köszönöm. -öleltem meg.
Viszonozta az ölelésem,de mikor meg akartam csókolni elfordult és elmsolyodot.
-Még nem ki kell érdemelni cukor. -simogatta meg arcomat.
Erre nekem is mosoly lett az arcomon. És ajkaira hajoltam.Nem érdekel mit mondott, érezni akarom édes ajakiat. De ő sem bírta, ezért elkezdte viszonozni. És én meg elmélyitettem a csókot amit egyből engedett nekem.

Jimin:
Olyan édesek együtt, hogy az már fáj. De jó értelemben.Egyszerűen egymásnak vannak teremtve.
-Szerinted szóljunk vagy ne? -kérdezte a nyuszim, miközben a fejét rám hajtotta.
-Igen lassan kéne. -kezdtem simogatni a haját, amit semmi pénzért sem hagytam volna ki.
Hiszen olyan puha és selymes.Ő pedig felém fordítja fejét és ajkaimra hajol. Amit egyből viszonzok. Imádom mikor gyengéden csókol. Olyankor érzem az összes szeretetét.
-Menünk kéne. -vállok el.
Ő pedig csak felállt és szól a párnak, akik nem akarják egymást elengedni. De most kénytelenek lesznek. Mikor ők is elindultak én is mentem és megfogtam Jungkook kezét. Így mentünk az előadó teremig, utána pedig mindenki ment az osztályához. De legalább suli után találkozunk. Mivel útközben megbeszéltem vele, hogy jöjjön hozzánk.

-Otthon-

Már itthon vagyunk és filmet nézünk. Mivel a nap többi része unalmas volt, most legalább valami izgalmas is van. Mondjuk nem szeretem a horrort, de az ő kedvéért megnézem vele. Csak én minden ijesztő jelenetnél az ölébe ugrok. Amin jót mosolyog, szerintem meg nem vicces.
-Jimin bajok lesznek ha tovább folytatod.-súgja fülembe.
Én pedig pirultan néztem tovább. Ha tudtam volna, de Jungkook csókba húz engem és eldönt a kanapén. Közben a kezeivel a polóm alatt simogat és egyre lejebb halad.
-Jimin kívánlak. -súgja most ajkaimra.
Itt elmosolyodtam és vissza tértem ajakaira.
-Akkor mire vársz? -kérdeztem az ölébe ülve és elkezdtem mozogni.
Éreztem, ahogy egyre jobban kíván engem. Az arcára néztem amin egy önelégült mosoly volt. De nem volt időm reagálni semmire sem, mert hirtelen fordított a helyzetükön és én voltam alul.
-Akkor készülj. -vette kezelésbe a nyakamat.
Néha megszívta a nyakamat, hogy nyomot nagyon rajtam. De ezt én sem hagytam, ezért fordítottam magukon, amin meglepődött.De nem igazán zavarta. Most én kezdtem a nyakát puszikal elepni. Néhány helyen én is megjelöltem, hogy tudják kihez tartozik.
-Szeretlek. -csókolom meg.
Amit most enged dominálni, de nem sokáig. Levette a polóm és félre dobta valahova. Utána én is így tettem.
-Sziasztok srácok. -hallottam anyum hangját.
Erre hirtelen elváltunk egymástól és vissza vettük a polónkat. Gyorsan rendbe tettük magunkat. Majd úgy csináltunk, mintha filmet néztünk volna.
-Hàt itt vagytok. -nyitott be anya- Hoztam kaját gyertek enni. -és ki is ment.
-Majd bepótoljuk. -kacsint egyet.
Én pedig pirultan bólintok egyet. Hiszen mindig zavarba tud evvel hozni engem. Gyorsan le is mentünk enni. Nagyon nem beszéltünk közben, de hirtelen anya megszólalt:
-És az apudal mi a helyzet? Mivel nem láttam még. -kérdezte tőle anya.
Erre letette az kanalat.
-Meghalt. -válaszolta halkan.
-Sajnálom, ha kérdeztem.-kért elnézést anya.
-Semmi baj. Csak ebben az a szomorú hogy sossem tudom meg ki a fél tesóm. -mondta.
Hirtelen anya csodálkozva nézett majd. Majd mintha elgondolkodott volna, mert kettőnk közt járt a feje. De utána pedig elmosolyodot.Amit nem igazán értettem.
-És ha tudod. Csak nem veszed észre. Tudjátok, hogy engem nem zavar ha együtt vagytok. -erre mindketten felé fordultunk.
-Hogy érted? -kérdeztem.
Erre annyit mondot, hogy menjünk a nappaliba. Oda is mentünk és leültünk.
-Akkor most mesélek egy picit. Mert jogotok van tudni. -kezdte.

Sziasztok itt lenne a következő rész☺
Jó olvasást