Édes szerelmem(befejezet)

6.rész

Jimin:

Kiváncsian néztem anyára, aki csak felém fordult:
-Jimin ne akadj majd ki rajta.-mondta nekem.
Én pedig értetlenül fordultam Jungkook felé, aki csak ült és várt.
-Szóval azt történt, hogy mikor kisebb voltál apád elhagyott minket. Nem volt valami jó kapcsolatunk ezért elkelet válnunk. Utána kaptam a hírt, hogy újra házasodott pár hét múlva. És onnan lett egy fia.-itt Jungkook felé fordult.
Ő meg hirtelen rám nézet és, utána anyára. Aki csak mindentudóan bólintot egyet neki. A legrosszabb, hogy én mindig nem értem.
-Anya én nem értem. -mondtam.
-Jimin szerinted miért hasonlítunk. -szólt nekem Jungkook-Miért egy napon halt meg az apánk? -kérdezte meg.
Először nem értettem majd rájöttem. A felismeréstől megszólalni sem tudtam. Csak néztem magam elé és gondolkoztam. Hogy lehetem ennyire vak? Hiszen voltak jelek, hogy valami nagyon hasonlít.Éreztem ahogy könyezni kezdek.
-Fiam. -szólít meg lágyan anya- Ne lökd el magadtól ezért. Én melletted állok mindenben. Nem zavar engem. -simít hátamra.
Jungkookra pillantottam, aki csak szintén elmélyült gondolataiban. A legrosszabb ebben, hogy a saját féltestvérembe szerettem bele. És ez nem helyes. Nem lenne szabad vele lennem. Hiszen a testvérem.
-Beszélhetnénk? -fogtam meg a kezét.
Bicentet én pedig elindultam vele a szobámba. Ott pedig becsuktam az ajtót és leültem az àgyra. Elkel neki mondanom. Fáj, de nem lehet másképp. Nem helyes így.
-Gondolkoztam. És arra jutottam, hogy nem helyes a kapcsolat. Szakítani szeretnék veled. És ha már testvérek vagyunk akkor legyünk azok.-mondtam.
Ő pedig szomorúan pillantot rám. Könnyesek lettek a szemei, amit utána letörölt.
-Ha azt szeretnéd legyen, de én mindig szeretlek. Remélem nem bántad meg ezt a döntést. Tudod nem érdekel, hogy testvérek vagyunk.De akkor legyen. Viszont most mennem kell. Szia Jimin . -miután mondta gyorsan elment.
De tisztán láttam, hogy sír. Legszívesebben utána mentem volna, de nem a legjobb ötlet most. Én is sírni kezdtem, hiszen a legfontosabb személyt vesztettem el. Viszont kitartok a döntésem mellett. Így lesz a legjobb mindkettőnek.

Jungkook:

A szemem mindig könyezet. Fáj, hogy így döntött. Pedig az anyja nem szólt érte, meg nem számít nagyon sokat. Legalább is szerintem. De láttom neki sokat is számít. Összetört a szívem, darabokra hullott. Ő a legfontosabb személy számomra, akit tiszta szívből szeretek. Még utánam sem jöt. Ez a legrosszabb benne. Akkor neki nem is fájt annyira? Vagy nem számítottam neki? Biztos, hogy nem így van. Számíottam neki. A fejem tele van negatív gondolatokal,ami csak rosszabbá teszi. Ezért fogtam magam és elmentem a kedvenc bàromba. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet, de segít elfelejteni valahogy a történteket. A bárba érve leültem a pulthoz és intettem a pultosnak.
-Szia édes, mit szeretnél? -szólalt meg mély hangján.
-A legerősebb piát amit csak lehet. -válaszoltam, mire ment is.
Pár perc múlva elém rakta, utána egyből megittam. Kértem mégegyet és azt is húzóra ittam meg.
-Csak nem szerelmi bánat?-kérdezte meg a fiú.
Erre csak sóhajtottam.
-Igen az.-mondtam.
Erre a poharamba töltött még. Azt is megittam. Éreztem, hogy 3 kis pohár is ütős volt. Mert már kezdtem érezni a hatását.
-Amúgy hogy hívnak? -szóltam a vörös hajú pultos fiúnak.
Mellém ült és közelebb hajolt hozzám. Szinte már vészesen közel volt.
-J-hope, de neked csak apuci. -válaszolta.
Kicsit elöktem, de nem engedte. Inkább még közelebb húzott magához .
-Na és téged nyuszi? -kérdezte.
Nyeltem egy nagyot.
-Jungkook. -szinte már suttogtam.
Mosoly szökött arcára. És a kezemnél fogva felhúzott a székről. Probáltam ellenkezni, de lehetetlen volt. A pia miatt is szédültem.Ami az én hibám volt. Talán beletet valamit? De nem láttam, hogy csinált volna valamit.
-Itt vagy még? -csókolt nyakamba, mire nyögtem egyet.
Nem akartam, de egyszerűen most valamiért kívántam. Azt akartam, hogy foglalkozanak velem.
-Többet szeretném ezt hallani. -a szobába érve ágyra lökött.
Utána bezárta az ajtót. És vissza tért hozzám. Elkezdte a nyakamat puszilgatni és szívni. Nem bírtam a hangom vissza fogni. Sehogy sem ment.
-Gyönyörű vagy. -csókolt meg, amit viszonoztam.
Valamiért nem tudtam megállni. Pedig józanon nem csináltam volna. De most jelenleg nem tudtam gondolkodni. Csak azon járt az eszem, hogy valaki segítsen a problémámon.
-Kérlek.. -mondtam nehezen.
Hiszen folyton izgatot ott. Mikor hirtelen rámarkolt. Erre nagyobb nyögés hagyta el a számat.
-Amit csak szeretnél baby. -szabadítot meg ruhámtól.
Utána ő is levet mindent és megcsókolt. Most szenvedélyeseb volt, mint az előző csók.
-Készülj baby, jó esténk lesz. -mondta egy pervez mosoly kiséretébe.

Jimin:

Másnap reggel karikás szemekkel ébredtem. Nem aludtam semmit. Mivel mindig Jungkookon járt az eszem. Vajon most mi lehet vele? Remélem nem bántotta magát. Vagy a legrosszabb, hogy mással van. De engem miért is zavar? Hiszen én döntöttem így. De nem tudom elfeljteni, ahhoz túlságosan szeretem. Lehet mégis hibàztam. Vagy nem tudom, de egy biztos. Így nem lehetünk együtt. Nem menne most. Lehet később megszokom, de akkor lehet túlkéső lesz. És végleg elveszítem őt. Megràztam a fejem, hogy a gondolatok elűnjenek. És mentem zuhanyozni, utána meg felöltöztem. Gyors reggel és irány suli. Kedv nélkül indultam el, ami szinte làtszot rajtam. Még Tae is megkérdezte, hogy minden rendben van-e. De válaszolni lusta voltam. Ezért inkább egy idő után feladta.
A nap többi részében pedig csak aludtam. Amit persze a kedves tanár nem nézet jól szemmel. Ezért jól leórdítota a fejem.
-Jössz Yoongihoz? -kérdezte Tae.
Erre megráztam a fejem. Viszont nem tetszett neki, ezért könyörögni kezdet.
-Jó legyen, csak hagyd abba. -morogtam.
Erre vidáman ölelt meg. És indultunk Yoongihoz.

Yoonginál

Tae egyből csókkal köszöntötte amint beléptünk.Én pedig várakozóan vártam, hogy abbahagyák. Szerencsére elszakadtak és tudtam köszöni én is. Utána a kanapéra ültem és elkezdtem telefonozni.Vártam a hívását, de minek vártam. Úgy sem fog.
-Jungkook is nemsokára itt lesz. -közölte velem.
Engem pedig elfogot a pánik. Nem akartam vele talákozni. Valamit ki kell találnom.
-Nem mész sehova. -fogott le Tae.
Hirtelen megszólalt a csengő. Erre a szívem őrültem verni kezdet. Izgultam és egyben szomorú voltam.
-Sziasztok ő itt J-hope. -mutatta be a fiút.
Aki elég feltünően végig miért. Majd Jungkookra nézet aki rám pillantot, majd elfordult.Egy gyanakvó pillantást vettet rám J-hope. De utána ő is leült Jungkook mellé.
-Remélem nem baj, hogy csak így beállítok. -mondta Yoonginak.
Aki csak legyintet. És elkezdtek beszélgetni. Én pedig csak ültem egy helyben. Képtelen voltam megszólalni. Viszont egy valami feltűnt nekem. Miért van Jungkook nyakán sál? Pedig nincs hideg, ha csak... nem az nem lehet.
-És így találkoztunk. -tette a kezét combjára.
Ő pedig engedte. Ezek szerint ennyi idő alatt elfejtet?

Sziasztok itt lenne a következő rész, jó olvasást 🙂