Édes szerelmem(befejezet)

1.rész

Jimin:

Reggel nagyon rosszul keltem. Hiszen nem aludtam semmit tegnap, mert dolgoznom kellett. Délután kezdtem és este végeztem. Utána meg mentem táncolni. Ami ismét eltartott több  óráig. És mire hazaértem volt 1 óra. Utána meg sajnos tanulnom is kellett még, mivel írunk dolgozatot. Szóval olyan 4 felé aludtam el. És ezért most úgy nézek ki, mint egy zombi. De lassan indulni kellene nehogy elkések a suliból. Lassan felkeltem és mentem zuhanyozni, utána felöltöztem és reggeliztem. És indultam is Tae hazához.Aki velem ellentétben hiperaktív volt reggel. Konkrétan majdnem elestem annyira megölelt.Mert neki szokása ez. Nem is baj így szeretem.
-Szia. -köszönt- Képzeld ma lesz a tánc meghalgatás. -meséli nekem.
Igazából ezt már tudom, csak nem tudok menni. Ma nem kaptam szabad napot. Hiába mondtam, hogy máskor nem lesz ilyen, nem hatotta meg. Igen a főnök sokszor ilyen. Mert szerinte akkor nem lesz felszolgáló.
-Tudom Tae. De nem tudok menni ma. -mondtam neki suli felé sétálva.
Erre csak elővette a telefonját és felhívot valakit.
-Szia tudnál segíteni? -kérdezte- A munkatársam helyet kéne valaki ma. És tudom, hogy te segítesz nekem. - közbe akartam szólni, de nem hagyta- Akkor jó. Nagyon  köszönöm ezt még meghálálom neked. -és letette a telefont.
Mosolyogva fordult felém.
-Most már tudsz menni. -közli velem.
Én pedig elkezdtem tiltakozni, hogy nem kell. De a végén ő nyert.
-Rendben,de máskor nem lesz ilyen. -mondtam neki komolyan.
Erre hevesen bológatot és megígérte. Utána meg mentünk az órára, amit majdnem lekéstünk. A nap hamar eltelt és már délután volt. És már meghalgatásra indultunk. Ami nemsokára kezdődik. Bevallom nagyon izgultam, hogy mi lesz. Hiszen nem vagyok a legjobb táncos. És kitudja mennyi esélyem van. Főleg ha elrontom a koreográfiát.
-Itt is vagyunk. -állt meg előttem.
Én pedig csak most vettem észre, hogy tényleg ide értünk. Nem is figyeltem annyira az útközben.Bementünk a táncterembe ahol tartották, és leültünk.Mivel volt még 10 perc. Addig még jöttek páran. Én meg félni kezdtem, hogy tényleg nem leszek elég jó. A többiek jobbak voltak nálam.Valószínűleg Tae is észre vette, hogy félek ezért megfogta a kezem. Ami segített lenyugodni valamennyire.
-Akkor kezdődik a meghalgatás. -mondta egy fiatal fiú.
Mindenki oda nézet. Alaposan végig mértem őt.Egyszerűen megbabonázot engem.Fekete farmerbe és ingbe volt, ami jól állt neki. Plusz még az izmait is kiemelte.
-Tetszik neked. -lökött oldalba Tae.
Erre felé fordultam és szintén oldalba löktem.De ő ezen csak mosolygot.Erre nekem is mosolyognom kellett.
-Azért én vagyok itt, mert anyum beteg és nem tudott jönni. De szerintem  inkább kezdjük is. -mosolygott ránk.
Istenem de cuki volt. Olyan nyuszis mosolya van. Így még jobban tetszik nekem.
-Akkor az első jöjjön. -mondta.
Ez így volt egy darabig. És jöttem én. Hirtelen lefagytam, de pár perc után kimentem. Minden bátorságom összeszedve kezdtem bele. Régebb óta gyakorlom az egyik táncomat. Aminek a Lie nevet adtam.És ezt fogom előadni most. Bekapcsoltam a zenét és átadtam magam a ritmusnak. Csak a zenére koncentráltam, ami sokat segített nekem abba, hogy ne rontsam el. És úgy érzem sikerült is. Vagyis remélem.
-Rendben akkor végeztünk mára. Az eredményeket majd holnap rakják ki.-mondta-Jimin te még maradj picit. -szólt nekem.
Én pedig a barátomra néztem, aki csak egy biztató mosolyt küldött.
-Mióta táncolsz? -kérdezte meg.
Felé néztem és elpirultam. Annyira helyes.
-Gyerekkorom óta. -válaszoltam a padlót bámulva.
Hiszen mindig zavarban voltam előtte.
-Akkor nem csodálkozom, hogy ennyire jól táncolsz. Téged már felvetelek. -fordította a fejem felé.
Szemeibe nézve ismeretlen csillogást fedeztem fel. De egy perc alatt eltűnt.
-Majd találkozunk még.-mondta- Itt a címem és a telefonszámom is. Gyere holnap a parkba 4 felé. -adta oda a papírt- Addig is szia. -köszönt el.
Nem értem, hogy miért akar vele találkzni.Lehet azért mert szimpatikus vagyok? Viszont inkább találgatás helyet mennem kéne, mert lassan haza kellene mennem.
-Mehetünk. -szóltam.
Utána pedig sétáltam haza Taehyungal. Útközben elmondtam neki, hogy mi történt. Ő pedig izgatottan kezdet bele, hogy biztos tetszetem neki stb. Itt már szóltam neki azért. Hiszen nem biztos. Szinte biztos vagyok benne, hogy a lányokat szereti. Otthon a szokásos esti rutinom elvégeztem és mentem aludni. Hiszen kipihentnek kell lennem holnapra.

Másnap izgatottan indultam a parkba. Kicsit kiöltöztem, hátha bejön neki. De minek is probálkozom evvel.Hiszen alig ismerem őt. És biztos nem azért hívott engem ide. Már egy ideje  a padon ülök, mikor végre láttom.Boldogan megölel engem. Ami jó érzés volt nekem.
-Jungkook miért hívtál ide? -kérdezem meg tőle, hiszen csak csendben ültünk.
Onnan tudom a nevét, hogy tegnap megnéztem a kártyáról.Mivel nem mondta meg.
-Azért Jimin, hogy munkát ajánlak neked. Anyum egy nagy vállalat vezetője aki reklámokat készít. Azért szervezett mindezt.Egy reklámban keresünk táncost, aki szerintem te lennél. Tegnap megmutattam a táncodat és megtetszett neki, tehetségesnek tart téged. Ő is úgy gondolja, hogy te lennél a megfelelő ember.Viszont ha beleegyezel akkor nem rakom ki az eredményeket. Mivel már meg van az egy táncos. -mondta.
Én pedig csak táttogni tudtam. Hiszen ez nagy lehetőség lenne számomra. Pár perc után végül megszólaltam:
-Én nem is tudom, hiszen alig ismerlek még. Nem tudhatom,hogy átversz vagy sem. -válaszoltam.
Hiszen így volt. Alig ismerem egy ideje.
-Tudom, de nem verlek át. Akkor elfogadod?-kérdezte édesen.
Ennek nem tudtam ellenállni.
-Legyen. -mondom végül.
Mosolyogva ölel meg.
-Nem bánod meg. -mondja
Hát én is ezt remélem.

Sziasztok itt lenne az első része. Remélem tetszik. Írjátok le a véleményeteket. Sokat segítene nekem🙂