Tony Stark lánya

Apa

Akkor indulhatunk?-kérdeztem ,habár igazából már nem volt kedvem menni, szívesebben maradtam volna Peterrel.
-Aha ,persze!-összeszedte a szemetet amit magunk után hagytunk ,aztán elkezdett le mászni a rozoga létrán.
-Oké lent vagyok, gyere!-bíztatott
-Rendben ,de ha le esek és meghalok életed végéig kísérteni foglak!
-Nyugi alig pár méter ,nem lesz semmi bajod , és most, hogy így mondod lehet ideje lenne összebarátkoznom egy pappal!-elkezdtem szépen lassan le mászni ,de megcsúszott a lábam és csúsztam egy fokot, közben beütöttem az államat. Amint elkezdtem csúszni Peter ugrott is ,egyszóval ha bármi történt volna tényleg nem hagyott volna leesni.
-Jól vagy? Segítsek? Minden rendben?-kérdezősködött nagyon aggódóan és mivel elég kínosan éreztem magam felidegesített az aggodalma. Igazából talán úgy éreztem ,hogy az ő hibája az ,hogy béna vagyok.
-Igen ,kiválóan!-válaszoltam nagyon flegma hanggal. Mostmár gyorsabban szedtem a lábaimat és azonnal lent is voltam.
-Biztos minden oké?-nézett rám Peter megbánóan.-Héj vérzik az arcod!-emelte fel az államát erre azonnal felszisszentem ezért elengedte az arcomat.
-Sajnálom ,neharagudj gyere menjünk haza gyorsan!-kapkodott. Én csak továbbra is dühösen néztem.
-Ne már szólalj meg, mi történt?-folytatta az aggódást.
-Hogy mi történt?-nevettem ki gúnyosan.-Az ,hogy a hülye ötleted miatt megütöttem magam, mondtam neked ,hogy nem szeretnék felmenni ,mert nem érzem jól magam a magasban nem értem miért nem tudod tiszteletben tartani mások kérését?
-Most komolyan? Ez a bajod ,hogy felvittelek , nem én tehetek arról ,hogy képtelen vagy felmászni egy letrán!
-Sajnálom ,hogy én nem vagyok olyan mint te ,aki nem bír emeberek között enni és inkább elmenekül.
-Azt hittem te más vagy mint a többi lány. Azt gondoltam ,hogy te talán megértesz és nem fogsz ezért kigúnyolni vagy mutogatni rám. Nem te ugyanolyan vagy mint a többiek, egy kiálhatatlan hárpia, annyi különbséggel ,hogy elhiheted a másikkal ,hogy más vagy.-fejezte be és elindult. Nem tudom miért vesztünk ezen ennyire össze ,kitudja miért nem szeret emeberek között lenni, én meg csak bántottam. Nem akartam Peter után menni, de közben fogalmam sem volt merre kéne elindulnom ,szóval felhívtam Happy-t és megmondtam a legközelebbi dolgot ami mellettem volt. Egy pizzázot ,de mivel a városban vagy három ugyanolyan pizzázó volt várnom kellett egy ideig, addig is tudtam gondolkodni. Leültem egy padra és csak azon tudtam kattogni, hogy miért szidtam le szegény fiút, ő megmutatta nekem azt a helyet ahova elszokott bújni , az emeberek elől és lehet egy kicsit maga elől is. Ezt is elcseszetem. Ahogy gondolkodtam egyre jobban ment az idő és amikor fel pillantottam Happy már ott is volt.
-Szia Happy!-léptem a kocsihoz.
-Szia!-mosolygott ,mintha látta volna ,hogy baj van.
-Hol van Parker?-kérdezte a legkínosabb kérdést amit most csak kerdezhetett volna.
-Fogalmam sincs... Happy nem lehet, hogy bajba keveredett? Nem tudnánk valahogy megkeresni?-kezdtem aggódni.
-Ne haragudj , de nem vagyok benne biztos, hogy ha most elkezdünk körözni a városban csak úgy rá bukkanunk.-egyet kellett vele érteném ,szóval hazavitt.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Otthon csak Peteren tudtam gondolkodni ,amikor kizökkenett valami, pontosabban valaki.
-Na mit szólsz?-kérdezte Tony.
-Mármint mire?
-Hát Pepperre.-nevetett
-Oh hát nagyon aranyos,illik hozzád!-mondtam őszintén.
-Figyelj Lea ,amióta itt vagy nem volt túl sok apa-lánya időnk bekéne pótolnunk mit szólsz?nézett rám de nem tudom mire gondolt pontosan.
-Várj apa mielőtt bármibe is bele kezdenénk, szerinted Peter jól van?
-Ne aggódj, az a kölyök tud vigyázni magára , és nem sokára ebéd elég éhes típus nem bírna ki több mint két órát evés nélkül. Na gyere!-vezetett be egy szobába, ami tele volt játék konzolokkal.
-Úr Isten!-hűltem el a látványtól
-Na mit szólsz?-mutatott körbe
-Azonnal kezdjük!-fogtam meg egy kontrollert.Tony is szintén így tett és egész ebédig csak játszottunk, közbe sokat beszélgettünk arról ,hogy milyen volt a kapcsolatunk ,amikor kisebb voltam ,arról hogy mennyire imádott és,hogy mennyire utált elhagyni. Viszont akárhányszor azt kérdeztem mi lehet most anyával inkább csak terelt.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Itt a kaja!-kiáltott Bruce és a nagyjátékok közepette el is felejtkezdtem Peterről. Együtt sétáltunk ki Tonyval aki amikor kiértünk a konyhába megsimogatta a fejem ,amivel egyben összekocolta a hajam rám mosolygott ,majd hirtelen komor arcot vágott és a telefonjához nyúlt.
-Szereted a kínait Lea?-kérdezte Steve én viszont nem tudtam levenni a szemem Tonyról ,ezáltal nem is hallottam igazán a kérdést csak bólogadtam.
-Haho,minden rendben?-kérdezte nevetve.
-Hát persze semmi gond!
-Akkor láss neki!-Tony hívogatott valakit aztán hozzam lépett.
-Peter vitt magával telefont?-kérdezte nagyon aggódó tekintettel
-Fogalmam sincs!-mondtam remegő hangon és egyre jobban kétségbe estem.
-Nincs semmi baj!-mosolygott Tony és végigsimitotta az arcomat, de nem tűnt elég biztatónak.
-Egyél csak!-mosolygott továbbra is.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Az ebéd óta eléggé eltelt már az idő és Peter még mindig sehol. Semmit nem ettem, de egyátalán nem éreztem magam éhesnek. Lassan vacsora idő volt és már mindenki aggódott.
-Tony nyugodj meg Peter már nagy fiú!-biztatta Steve
-Én csak...ha visszajön ,majd meglátja kit várasson.-Mondta Tony egyátalán nem összeszedetten.Nem értettem mi baja Peternek, ennyire nem kellett volna felkapnia a vizet.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
A többiek már megvacsoráztak és a szobáikba indultak, egyedül én és Tony maradtunk lent a nappaliban. Láttam rajta ,hogy ideges de nem akartam ,hogy látszódjon rajtam is szóval videókat néztem a tabletemet így talán kevésbé tűnt feltűnőnek az ,hogy amúgy én is csak várok Peterre.Aztán valaki ajtót nyitott ,Peter volt az, amikor belépett már nem volt olyan kedves és közvetlen az arca ,mint általában. Fel akart sietni a lépcsőn amikor meglátta Tonyt.
-Parker te mégis mi a francot képzelsz?-állt fel Tony, ekkor leállítottam a videót ,amit éppen néztem és csak hallgattam ami történik.
-Itt várok rád reggel óta ,vagy százszor hívtalak!-kiabált Tony de Peter csak állta a sarat.
-Mégegyszer megkérdezem ,hogy képzeled ezt?-már majdnem üvöltött.
-Mr.Stark...-kezdte volna Peter
-Miért olyan nehéz felvenni a telefont?-kiabált továbbra is. Aztán
-Én csak...el se tudod hinni mennyire aggódtam érted!-lágyult meg a hangja.
-Nagyon sokat jelentesz nekem, kérlek ne csinálj ilyet többet!-lépett Peterhez és aztán olyan szorosan átölelte, hogy megrémültem hátha összetöri.
-Mr.Stark..
-Menj fel a szobádba!-zárta le ennyivel Tony és ő is úgy tette ,de előtte odajött hozzám és nyomott egy Jóéjt puszit a homlokomra.
-Jó éjszakát Lea!
-Jóéjt...apa!