Tony Stark lánya

Régi-új barátok

Már csütörtök volt és én egész héten nem tudtam beszélni Peterrel. Egyfolytában pakolt és kint edzett. Utáltam magam ezért. Aztán láttam ,hogy szenved a ruháival.
-Segítek!-léptem be a szobájába
-Köszi!-mosolygott.Elkezdtem hajtogatni a ruháit és ő addig pakolta a többi cuccát. Beállt a némacsend. Csak pakoltunk aztán odajött hozzám kivette a kezemből a polóját ledobta ,majd megölelt. Nem tudtam hova tenni a történteket csak álltam ,aztán énis átöleteltem.
-Hiányozni fog ,hogy a szomszédom vagy!
-Nekem is ,de csak szembe szomszéd!-javítottam ki
-Hát persze.Eltávolodtunk egymástól és most én nyomtam egy puszit az arcára aztán átmentem az én szobámba.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Elérkezett a Péntek. Nem beszélgettem sokat Peterrel aznap. Délben jött érte a nénikéje, egy kicsit idősebbnek képzeltem el és nem gondoltam volna ,hogy nem tudja azt ,hogy Peter a Pókember és csak azt hiszi ,hogy Peter Tonynak dolgozik.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Unalmas volt a Torony Peter nélkül. De legalább Tony kizökkentett.
-Szia Lea!-lépett a szobámba.
-Amióta elment Peter elég csendben vagy.
-Öhm
-Pakolj össze holnap költözünk be!
-Hogy mi? Ez nagyon király,kész a szobám?
-Igen szóval készülödj!
Nem bírtam egész este aludni olyan izgatott voltam ,de végre eljött a reggel. El köszöntem mindenkitől és elindultunk Tonyval. Amint megérkeztünk már nem bírtam tovább. Ahogy beléptem a házba Pepper fogadott.
-Szia Lea!-mosolygott kedvesen.
-Sziaa!-mosolyogtam vissza. Elég fura volt ez a helyzet.

- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Tony elkísért a szobámba. Amikor beléptem nem tudtam elhinni amit látok, gyönyörű volt.
-Hogy tetszik?-kérdezte.
-Most komolyan? Imádom!-öleltem át.
-Örülök, hogy tetszik!-ezzel hagyott egyedül az új szobámba. Egy egész franciaágy csak az enyém volt, a szekrényem akkora volt ,hogy élni lehetett volna benne. Egy hatalmas tévé állt a polcomon. Egy vadiúj laptop virított az íróasztalomon ,és Tony megvette az összes plüss cicát amire rá mutattam. Elkezdtem kipakolni a ruháimat és bele a szekrénybe, majd elővettem egy családi képet ,nem tudtam ki kéne -e raknom ,szóval inkább csak bele raktam az ágyam melletti fiókba. Nagyon imádtam az új szobámat és ahogy elkezdtem nézegetni a dolgokat észre vettem a füzeteket és könyveket amiket az új iskolámba fogok használni. Egyikre se volt volt ráírva még a nevem ,nem tudtam mit kéne írnom rá. Gyorsan lefutottam és megkerestem Tonyt aki éppen Pepperrel beszélt.
-Dehogyis zavar!-mondta Pepper. Inkább csak megálltam és vártam ,hogy miről beszélnek.
-Akkor örülök, most már Lea is a családunk és így vagyunk egész.-mondta Tony. Meghatódtam ,reménykedtem benne ,hogy így érez ,de nem voltam benne biztos.
-Sziasztok!-léptem beljebb a nappaliba.
-Szia drágám!-köszönt vissza Pepper szokásosan mosolygósan.
-Szia Lea!-köszönt Tony is.
-Apa, én Öhm...-már mondtam volna amikor Pepper felállt és elindult.
-Azt hiszem ez ilyen Apa-lánya beszélgetés , megyek csinálni ebédet Lea szereted a spagettit?
-Imádom!-Pepper kiment a szobából és akkor folytattam amit elkezdtem.
-Apa a könyveimre és a füzeteimre milyen nevet kéne írnom?-kérdeztem a zavarba ejtő kérdésemet.
-Ez milyen kérdés? Természetesen Lea Stark!-simította meg a fejem.
-Rendben!-szaladtam fel a szobámba ,hogy megcsináljam őket. Éppen elkészültem amikor Pepper kiabált:
-Lea kész az ebéd!
-Megyek már!-indultam volna ,amikor megakadt a szememen egy pulcsi ,ami a hátizsákomból lógott ki. Kihúztam a pulcsit és jól szemügyre vettem. Peter.
-Lea!-szólt mar Tony is.
-Sietek!
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Pepper és Tony már az asztalnál vártak rám.
-Ülj le!-mondta Tony és én engedelmeskedtem. Mindent megettem és életemben nem ettem még olyan jó spagettit.
-Milyen volt?-kérdezte Pepper.
-Őszintén?Nem ettem még életemben ilyen jót!
-Nagyon örülök!-hirtelen elkezdett csörögni Tony telefonja.
-Lányok nekem mennem kell ,ne gyújtsátok fel a házat amíg távol vagyok!-nyomott egy puszit az arcomra és aztán megcsókolta Peppert.
Kettesben maradtunk.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Iagazból nem beszélgettem sokat Pepperrel.
Aztán megtörtem a csendet.
-Pepper...vajon kedvelni fogsz?
-Micsoda? Persze ez nem kérdés!
-Biztos?-elkezdett felém jönni ,majd meg simította a karomat.
-Mit szólnál ,ha valamelyik nap csinálnánk egy csajos napot?
-Benne vagyok!
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
Teltek a napok és egyre kevesebbet gondoltam Peterre. Úgy éreztem többé már nem is fogom látni. Alig egy hét maradt a nyárból, féltem az új osztálytársaimtól és hiányoztak a régi barátaim még akkor is ,ha nem kerestek engem.
-Lea!-törte meg a csendet Tony.
-Igen?
-Mit szólnál ahhoz, ha egy kicsit kiruccannánk mielőtt elkezdődik a suli?- én csak bólogadtam boldogan.
-Menjünk el mondjuk egy wellness útra?
-Benne vagyok!-így is lett elmentünk ,mint egy család és nagyon imádtam az új családommal lenni. Boldog voltam és éreztem ,hogy semmi bántódásom nem eshet. Éppen a medencénél ültem ,amikor észre vettem a régi barátaimat. Nagyon örültem.
-Sziasztok!-léptem oda hozzájuk két lány és két fiú ismerősöm volt ott. Az egyik fiú történetesen az a fiú aki egész életemben tetszett. Rick. A másik fiút nem igazán ismertem ,de emlékeztem ,hogy Tomnak hívják és aztán ott volt a két legjobb barátnőm. Luna és Kim.
-Szia-válaszoltak egyhangúan és unottan.
-Hiányoztatok!-mosolyogtam.
-Te is nekünk! Lépett oda Kim és ölelt meg.
-Mit csináltok itt?-kérdeztem.
-Szerinted? Pihenünk!-felelte Luna elég bunkó hangsúllyal.
-Öhm értem!
-Örülök ,hogy találkoztunk!-fordult volna má el Kim amikor:
-Nincs kedved eljönni a házibulimba? Elküldöm az infókat!-mondta Rick.
-De miért is ne!-mosolyogtam és éreztem ,ahogy egyre vörösödök. Ezzel együtt el is búcsúztunk. A nap többi része gyorsan telt ,aztán hirtelen mar otthon is voltunk és másnap van az első iskola napom.
- - - - - - - - - - - - - - - - 🕷- - - - - - - - - - - - - - - -
-Ne izgulj kicsim minden rendben lesz!-nyugtatott Tony.
-Oké de...
-Ha valaki bántani mer téged remélem tisztába van azzal ,hogy én vagyok a Vasember!-ezzel ott hagyott az ajtóban és én meg csak vártam Happyre az új és irritáló egyenruhámban. Király.
-Miss Stark kisasszony!-köszöntött.
-Jó reggelt Happy!-ültem be a kocsiba és mire észbe kaptam már a sulim előtt voltam.
-Most mit csináljak?-nézelődtem hátha látok valaki ismerős arcot ,de nem igazán jött össze , kétségbe estem. Elkezdtem a velünk szemben levő iskolával szemezgetni ahova Peter jár. Néztem egy ideig amikor valaki belém jött.
-Ne haragudj!-kérlelt az ismeretlen fiú.
-Semmi baj!-magyarázkodtam.
-Lea vagyok!
-Én Bruce!-mosolygott aztán elment mellettem. Szuper újra egyedül. Hirtelen gyors lépteket hallottam. Valaki szaladt elég gyorsan. Aztán valaki megbökte az oldalamat amitől ösztönösen fel ugrottam.
-Szia Lea!
-Peter!-ugrottam a nyakába hirtelen. Nagyon örültem ,hogy végre találkoztam egy ismerős arccal.
-Add ide a telefonod!-jelentette ki.
-Mi?
-Csak add ide!-átadtam neki a telefonomat erre ő elkezdte vadult nyomkodni.
-Itt a számom, mostmár bármikor tudunk beszélni! Sajnálom ,hogy ezt múltkor elfelejtettem.- valaki elkezdte vadul üvölteni a nevét és integetni. Egy srác volt az.
-Bocs ő csak a haverom.-magyarázkodott. Én csak nevettem.
-Semmi baj!
-Mennem kell!-indult meg
-Ne Peter ne hagyj itt!
-Mi a baj?
-Nem ismerek senkit és olyan egyedül érzem magam.-Rátette a kezeit a vállamra.
-Nyugi nem lesz semmi baj, imádni fognak!
-Ne ,akkor szökjünk el együtt!-kérleltem.
-Ne haragudj!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Te most? Miért? Mióta vagyunk mi ilyen jóban?-szeppentem meg. Igaz előtte is előfordult már ,de az csak a toronyban volt, nem emberek előtt.
-Na jó én megyek!- fordított hátat és elindult ,majd vissza fordult és vigyorogva integetett. Klassz egyedül vagyok.