Őrült elmék

5. resz

Ugy voltam vele, hogy ha mar bezartak egy ilyen csendes (es persze nyomaszto) helyre, ahol nem kell csinalnom semmit, akkor tengernyi szabadidomet alvassal fogom tolteni. Annak ellenere, hogy az agyam kozel sem volt olyan kenyelmes, mint az otthoni, egeszen hamar el tudtam aludni.
Hirtelen kopogtattak az ajtomon. Azaz nem is, inkabb doromboltek, de ugy tunt, hogy ezen a helyen ez csak reszletkerdes.
- Igen?- kerdeztem morcosan.
Latszolag latogatomat nem nagyon erdekelte, hogy felkeltett, kerdes nelkul becsortetett a szobamba.
- Miss Graner, a doktor ur kuldott, hogy kiserjem le a foglalkozasra. Matild emlitette, hogy maganak ez az elso, es bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy merre keresse.
- Bizonytalan nem eppen vagyok, egyszeruen csak soha sem jartam meg itt.
- Jol van, lesz eleg ideje kiismeri az epuletet. Kovessen, kerem!- valaszolta a ferfi. Kelletlenul felkeltem, es kovettem ki a folyosora.

A gyules egy tulajdonkeppen nappalinak berendezett helyisegben "ulesezett", attol az apro reszlettol eltekintve, hogy a szoba falain tobb kamerat veltem felfedezni. Kozepen egy korben feher szekek alltak, nemelyiken mar ult egy- egy beteg. A pszichologusok ugyan nem a legsulyosabb esetekkel foglalkoznak, azaz nem pszichiaterek, megis meg tudtam allapitani nehanyukrol, hogy milyen mentalis betegsegnek koszonhetoen kerultek be ide. Egy ferfi, akinek a haja tokeletesen oldalra fesulve allt, es azzal foglalatoskodott, hogy lesimitsa az inget, mikozben felhangosan szamolt magaban, feltehetoleg sulyos kenyszerbetegsegben szenvedett. Egy masik paciens erosen szoritotta a kezet, es ugy tunt, mintha a vegtagjahoz beszelne. Valoszinuleg beleorult az idegenkez szindromajaba. Mindig is elveztem elemezgetni az emberek viselkedeset, de veluk tulzottan egyszeru dolgom volt. Persze nem allitom, hogy mindenkivel. Akadtak olyanok, akik csondesek voltak, masok mar- mar normalisnak hatottak (eltekintve a sterill, koszosfeher egyenruhatol, amit rajuk kenyszeritettek). Az o tortenetukre kifejezetten kivancsi voltam.
Ahogy lassan megteltek az ures szekek, a kedvenc orvosomat pillantottam meg, aki a helyisegbe belepve behuzta maga mogott az ajtot.
- Latom, hogy szep szammal megjelentek ma is. Talan maguk is ugy elvezik az uleseinket, mint en- kuncogott.- Akkor ugy gondolom, hogy akar el is kezdhetnenk. Ahogy azt a mondas is tartja, uj vendeg mosogat, igy hat Graner kisasszony, legyen olyan kedves, es mutatkozzon be nekunk.
Undorodva neztem ra, majd (csupan sorstarsaimra valo tekintettel) a vagyat, hogy az arcaba orditsak lekuzdve bemutatkoztam.
- Kerem magukat, hogy mutatkozzanak be maguk is Graner kisasszonynak, hiszen ugy illik- mondta a doki. Felszolitasaval nagy zavargast keltett. Nem eleg, hogy egyesek egymas szavaba vagva probaltak bemutatni magukat, masok a probalkozokkal uvoltve hadakoztak. A zsivajnak egy kozepkoru no visitasa vetett veget, akinek gyer haja es konnyes szeme komoly elmebajt sejtetett.
- Jol van, jol van, kerem nyugodjon meg Mrs. Spotts, semmi oka nincs a felhaborodasra, hiszen csak egy uj baratot udvozlunk koreinkben -Baratot. Majd adok en neked baratot. Inkabb felakasztom magam, mintsem hogy ennek a szornyu embernek a kebelbaratja legyek.- Mivel eszreveheto, hogy mekkora zavart keltett a tobbi paciens kozott, ezert ugy gondolom, hogy legjobb lesz, ha nem magaval kezdjuk mai beszelgetesunket, Miss Graner. Mr. Olsen, kerem meselje el nekunk a tegnapi napjat!
A jolfesult ferfi meltosagteljesen a doktorra nezett.
- Orommel. Tudja, mint minden nap, felkeltem hajnali 5 ora 13 perckor. Sokak szerint a 13- as szam balszerencset hoz, de en nem hiszek az effele tevkepzetekben, igy minden reggel 5 ora 13 perckor kelek...- kezdte a kenyszerbetegunk, majd elmeselte az egesz napjat, kimerito reszletesseggel. Megtudtuk peldaul, hogy hany szem sultkrumplit szedett maganak ebednel, es hany masodpercig ragta oket, mielott lenyelte volna. Vegig azt vartam, hogy doktorunk mikor allitja meg, vagy szol bele, de az egesz monolog alatt csupan szorgalmasan jegyzetelt. Miutan Mr. Olsen tajekoztatott rola, hogy elalvas elott meg 13- szor elmormolta magaban, hogy ma szep alma lesz, majd kozolte, hogy vegzett, az orvos becsukta jegyzetfuzetet, es mosolyogva nezett rank, mint aki feludult a 13- as szam 13- szori emlitesetol.
- Nagyszeru Mr. Olsen, koszonom, ugy erzem, hogy az elozo napokban valoban attorest ertunk el- mondta szeles mosoly kisereteben.- A mai gyulesnek ezennel vege. Kerem menjenek vissza a szobajukba, es a vacsora utan az apolok elkiserik magukat a furdoreszlegbe. Viszont latasra!- ezzel felallt, kinyitotta az addig csukott ajtot es eltunt a folyoson.