Őrült elmék

3. rész

Az volt az a vacsora, ami mindent megváltoztatott.

Betty, az egykori legjobb barátnőm áthívott magához vacsorára. Egy luxusvillában éltek a férjével, aki a város egyik leggazdagabb családjának örököseként megengedhette magának ezt a fényűzést. Jóképű volt, gazdag, nem csoda, hogy Betty azonnal beleszeretett. Csak egy gond volt vele- az, hogy valójában egy sznob féreg volt, ahogy azt az őseitől örökölte. Betty már évek óta csak a pénze miatt volt vele, hisz, ha elváltak volna, bár nagy részt kapott volna a hatalmas vagyonból, de mikor a pénz elfogyott volna, nem tudott volna a saját lábán maradni, hiszen valójában nem értett az égvilágon semmihez.

Mivel aznap férje, Clark üzleti úton volt, Betty áthívott magához egy csajos estére. Kikötötte, hogy ne vigyek semmi ajándékot, hiszen barátok vagyunk, nincs rá szükség. Persze ennek a rejtett mondanivalója az volt, hogy úgysem tudnám semmi olyannal meglepni, ami neki nincs meg, ez a tény bármennyire is lehangoló. Így inkább ne dobjak ki pénzt az ablakon.
Amint megérkeztem Bettyékhez, a házvezetőnő fogadott. Mivel spanyol anyanyelvű volt, nem értettem semmit abból amit mondott. Betessékelt a házba néhány nyájas kézmozdulattal. Gyorsan ülőhelyet kerestem magamnak, végül a méregdrága kanapéra esett a választásom. Már éppen elhelyezkedtem, mikor magassarkú cipők gyors kopogását hallottam meg a lépcsőn:
- Anna, már meg is érkeztél? Már nagyon vártalak! Clark hála Istennek nincs itthon, egyedül Juanita, a házvezetőnő, meg Clark csöves nagybátyja van itthon, de nyugi, ő már öreg, szóval nem fog zavarni. Az idő nagy részében úgyis csak alszik meg eszik, Clark imádta kiskorában, és szegény egy kicsit dilis, úgyhogy vagy ez, vagy az öregek otthona. Muszáj volt befogadnunk, de, mint mondtam, nem sok vizet zavar. Na, mihez van kedved? Kaja és mozi, vagy inkább szaunáznál?
- Szia. Kicsit sokat beszélsz,- nevettem- de én inkább szaunáznék.
- Oké, akkor megkérem Juanitát, hogy készítse elő- mondta.

Pár perc múlva már a szaunában beszélgettünk:
- Mi újság veled, meg Clark- kal?- érdeklődtem.
- Szörnyű. Állandóan kihangsúlyozza, hogy ő mennyire okos, szép és, hogy mennyivel jobb, mint én. Jaj, Ann, te ne tedd ezt magaddal, amit én csináltam. Egész hátralévő életemet emellett a seggfej mellett kell leélnem. Hiába a csillogás és a gazdagság, mindez nem ér semmit, ha valaki ennyire szívtelen. Értelmetlen időpocsékolás az egész életem. Mégcsak munkám sincs. Nincs, amibe meneküljek. Képzeld, most meg gyereket akar!
- Nem biztos, hogy rossz ötlet lenne. Úgy értem, azt mondod, hogy vele fogod leélni az életedet. Egy gyerek vigaszt nyújtana neked.
- Nem tudom...- válaszolt bizonytalanul, de nem fejezhette be, mert valaki kopogott a szauna ajtaján.
Juanita volt az, egy csengő telefonnal a kezében.
- Gracías, Juanita- pattant fel Betty idegesen, majd elvette Juanitától a telefont- Haló? Nem, most nem érek rá. Ó, hogy az a... Ann, sajnálom, most el kell mennem pár percre, valamit alá kell írnom Clark cégének. Igen, igen, máris megyek- mondta immár a telefonba, majd kiviharzott.
Úgy gondoltam, hogy rendben, akkor megvárom itt Betty- t.

Nemsokára nyitódott a szauna ajtaja. Azt hittem, hogy Betty az, de nem ő volt. Egy ősz hajú, magas, öreg emberke állt az ajtóban, egyetlen fürdőnadrágot viselve. "Biztos ő Clark fura nagybátyja"-gondoltam
- Bejöhetek?
- Öm.. Persze- mondtam, majd leakasztottam a fogasról a táskámat, amit egészen érthetetlen okokból hoztam magammal- én már úgyis indulni szerettem volna.
- Ne menjen kedves,- vigyorgott rám eszelősen- hiszen magam is csak most jöttem.
- De, sajnálom, mennem kell- mondtam, mert kezdtem megijedni a kialakult helyzettől. Ekkor jelent meg A Szörny. Az ember háta mögött állt, és azt súgta, hogy rossz. Arra kényszerített, hogy keressem meg a táskámban a zsebkésemet, és támadjak. De ne most. Nem sokára. Ha nem teszem- súgta- megöl.
- Nem- közölte az őrült nagybácsi, majd felállt, és elkezdett közelíteni felém.
- Hagyjon békén!- kiáltottam.
- Drágám, tudom, h maga is szeretné- mondta, majd odaért hozzám, és elkezdett simogatni.
- NEM!- ordítottam.
Minden olyan gyorsan történt. A férfi még közelebb jött, én kioldottam a bicskát, kirántottam a táskámból, és megvágtam az arcát. Az öreg ordított, én kirontottam a szaunából, és azonnal tárcsáztam a rendőrséget. A Szörny egy ideig utánam jött.
- Jól vann. Ügyessssz voltál. Csak íígy tovább- sugallta, majd eltűnt.

A rendőrség megérkezett, elmondtam mindent, kivéve A Szörnyet. Az 1 héttel későbbi tárgyaláson a férfit bűnösnek ítélték, az én tettemet önvédelemnek tudták be. A nagybácsit pszichés betegségének köszönhetően a börtön helyett elmegyógyintézetbe helyezték. Ez volt az első alkalom, hogy ártottam valakinek.
Ő volt az, aki mellett elvittek a folyosón. Olyanná váltam volna, mint, amilyen ő? Elmeroggyanttá? Nem. Nem tehetek róla, hogy látom A Szörnyet.