Mit kezdenék nélküled?

3.fejezet

            Mikor beléptem a házba még jobban megdöbbentem. Egyszerűen gyönyörű volt. Minden olyan letisztult volt. A falak fehérek a bútorok szintén. Kicsit olyan érzés fogott el, mintha a mennybe kerültem volna, ahol velem van egy angyal.

Aliz észrevette, hogy mennyire ledöbbentem.

-Ennyire nem nagy szám. Csukd be a szád, még a végén bele repül valami. – Viccelődött.

-Nem nagy szám? Sose láttam még ilyen gyönyörű házat. – Mondtam, még mindig a sokk hatása alatt.

- Gyönyörűbb, mint én? – Huncut mosolyra húzta a száját.

-Meddig fogsz még ezzel szekálni? – Néztem rá csúnyán.

-Még egy ideig, ne aggódj. – Mosolygott.

Vetettem még rá egy utolsó csúnya pillantást, majd neki álltam levenni a kabátom és a cipőm.

-Hova tehetem a cipőm?

-Csak hagyd ott. – Vonta meg a vállát.

-Csak így itt? – Néztem rá, mint aki nem hiszi el, amit mond.

-Aha. Apával még nem vettünk cipő tartót, bár nem is látjuk nagyon szükségét.

-Miért?

-Egyikünk sem használ egyszerre kettőnél többet. Nincs értelme. Amit meg nem használunk az úgyis a szobánkba van.

-Oh... Értem. – Mondtam hallkan.

-Na mit akarsz csinálni?

Erre a kérdésre nagyot néztem. Ő hívott át. Mért kérdi, hogy én mit akarok csinálni.

-Nem igazán tudom, azt hittem van valami konkrét terved, ami miatt áthívtál.

-Ps? – Nézett rám kérdőn.

-Mehet, de még soha nem próbáltam, úgyhogy nagyon nem értek hozzá.

-Micsoda? – Kiáltott fel. Hallani lehetett hangjában, hogy nagyon megdöbbent. – Még soha? Eddig egy barlangban éltél?!

-Nem! – Nevettem. -Csak soha nem vonzottak az ilyen dolgok.

-Mert még sose próbáltad. Na, gyere majd én megmutatom mi a legjobb dolog a világon.

Megfogta a kezem és végig húzott az előszobán. Mikor a nappaliba léptünk már nem nagyon lepődtem meg. Itt is ugyan az a letisztultság volt, mint az előszobában. Bár itt a falak enyhén szürkék voltak. Egy hatalmas kanapé volt a szoba közepén. Minden körülötte helyezkedett el. A Kanapé elött volt egy kis fekete dohányzó asztal, amin egy hamutál volt. Kicsit távolabbra, de szintén a kanapéval szemben egy hatalmas Tv volt, ami egy szintén fekete asztalon helyezkedett el, de nem ám egy sima asztalon, sokkal inkább olyan volt, mintha direkt ehhez a Tv-hez tervezték volna. A tv mellett egy fehér Ps 4 volt, aminek a tetején egy fekete és egy fehér kontroller volt. A szobában egy házimozi rendszer volt elhelyezve. A kanapé mögött Alizról és apukájáról volt egy festett kép, amit közelebbről is megnéztem.

-Azta! Ez gyönyörű. Mondtam miközben a festményt csodáltam.

Tudtam mit akar mondani.

-Meg ne próbáld! – Vetettem egy csúnya pillantást rá.

-És tudja. - Nézett rám elismerően.

-Még szép, hogy tudom. Tudom, hogy most addig fogsz ezzel piszkálni, amig valami más kínos dolgot nem mondok.

-Így igaz, na gyere! – Közelebb lépett és maga után húzott.

Leültetett, majd kiment.

-Most hova mész? – Néztem utána?